1939-es cannes-i filmfesztivál

A 1939-es cannes-i filmfesztivál témája régóta érdeklődés és vita tárgya. Akár tudományos, akár szakmai szempontból, akár személyesen, a 1939-es cannes-i filmfesztivál minden korosztály és hátterű ember figyelmét felkeltette. Ahogy a társadalom fejlődik és az új technológiák fejlődnek, még fontosabbá vált a 1939-es cannes-i filmfesztivál különböző szempontok szerinti megértése és elemzése. Ebben a cikkben a 1939-es cannes-i filmfesztivál különböző aspektusait vizsgáljuk meg, feltárva a mindennapi életre gyakorolt ​​hatását, a történelemben betöltött jelentőségét és a jelenlegi kontextusban való relevanciáját. A témában való mélyebb elmélyüléssel reméljük, hogy megvilágítjuk annak jelentését és hatását a mai társadalomra.

1939-es Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál (Festival International du Film 1939)
Rendezvény
HelyszínVárosi Kaszinó
Dátum1939. szeptember 1.
berekesztve
ElnökLouis Lumière
NyitófilmA Notre Dame-i toronyőr
Díjazottak
NagydíjAcélkaraván
Fesztiválok
Következő1. cannes-i filmfesztivál (1946)
Hivatalos weboldal
www.festival-cannes.fr

Az első Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált 1939. szeptember 1. és 20. között tervezték megrendezni, azonban a megnyitás napján kitört második világháború miatt azonnal berekesztették és elnapolták. A valódi első cannes-i filmfesztiválra végül is 1946. szeptember 20. és október 5. között került sor.

Története

A fesztivál ötlete valójában 1938-ban, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon született meg, mivel a náci Németország és a fasiszta Olaszország nyomást gyakorolt a nemzetközi zsűrire, hogy olasz és német propagandafilmeket hozzanak ki győztesnek. Válaszul az amerikai, brit és francia zsűritagok kivonultak a rendezvényről. A francia zsűritag, Philippe Erlanger történész, diplomata, a francia kultúrát külföldön népszerűsítő AFAA (Association française d'action artistique) igazgatója a rendezvényről hazatartva gondolt először egy új – „kényszer és kompromisszumok nélküli” – nemzetközi filmes seregszemle megszervezésére. Elhatározását csak erősítette, hogy egy évvel korábban már megakadályozták, hogy Jean Renoir filmje – az egyes kritikusok szerint a 20. század 10 legjobb filmje között számon tartott, a brüsszeli tizenkettő egyike – A nagy ábránd kapja a fesztivál nagydíját.

Mivel az események ilyetén alakulása a franciákból egyöntetű felháborodást és sértődést váltott ki, a „szabad világ” ellenfesztiváljának ötletét felkarolta Jean Zay, akkori francia közoktatási és szépművészetügyi miniszter. Előbb Belgiumot, majd Svájcot akarták rávenni a rendezésre, azonban azok – noha a rendezvény ötletét támogatták – elálltak annak megtartásától. A franciák viszont vállalták a fesztivál megszervezését.

A kezdetekben Cannes-i Mozgókép-kiállítás (Exposition Cinématographique Cannoise) néven jegyzett, majd nem sokkal a megnyitó előtt Nemzetközi Filmfesztiválra (Festival International du Film) keresztelt filmes esemény helyszínéül nagy turisztikai vonzerővel rendelkező városok jelentkeztek: Vichy, Cannes, Biarritz, sőt Algír is. A végül versenyben maradt két – kellőképpen arisztokratikus – üdülőváros, Biarritz (Aquitania) és Cannes (Côte-d'Azur) közül hosszas hezitálás után választották az utóbbit, mivel a város felajánlotta, hogy a rendezés és a meghívottak elhelyezésével kapcsolatos költségek egy részének fedezetén felül, külön palotát biztosít a rendezvénynek. A város vezetése 1939 augusztusában kiegészítő forrásokat szavazott meg a Casino építésének gyors befejezéséhez, melynek 1200 főt befogadó nagytermét szánták a vetítésekre. A fesztivál szervezését Georges Huisman történész, szépművészetügyi főbiztos végezte.

Annak érdekében, hogy az ellenrendezvény okán ne feszítsék túl a húrt a németekkel és az olaszokkal, a szervezők elsősorban az új rendezvénynek a Mostrától való abszolút különbözőségét, illetve eredetiségét emelték ki; ez abban állt, hogy minden nevező ország maga választhatta ki a versenyfilmeket, képviseltethette magát a zsűriben, s egy filmje megkaphatta a Nagydíjat, amelynek odaítélése részrehajlás nélkül, objektívan, tisztán művészi szempontok érvényesítésével történik. Az előzetes egyeztetések után végül nyolc állam nevezett filmet a fesztiválra (Belgium, Csehszlovákia, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Svédország, Szovjetunió és USA), számos ország – köztük hazánk – elhárította a részvételt, arra hivatkozva, hogy kevés filmet gyártanak, illetve, hogy hivatalos szakmai szervezet híján nem indulhatnak nemzetközi versenyeken

A sikert biztosítása érdekében Hollywood is megmozdult, elsősorban a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió. Augusztustól már özönlöttek a sztárok Cannes-ba. Egy hajó is kikötött a tengeren túlról: fedélzetén ott volt Gary Cooper, Mae West, Norma Shearer, Tyrone Power, George Raft, Douglas Fairbanks… Ugyancsak odavárták Charles Boyer-t, Annabellát, valamint a film feltalálóját, Louis Lumière-t, aki elvállalta a zsűri elnöki tisztet.

A filmes esemény szeptember 1-jén kezdődött. A nyitófilm William Dieterle A Notre Dame-i toronyőr című filmje volt Charles Laughton-nal a főszerepben. Ez alkalomból a párizsi székesegyház óriás másolatát is felépítették a tengerparton. Végül ez lett az egyetlen film, amelyet bemutattak, mert közben érkezett a hír: Németország megtámadta Lengyelországot. Kitört a második világháború…

Az első cannes-i fesztivált azonnal berekesztették. A szervezők előbb arra gondoltak, hogy a hivatalos megnyitót elnapolják szeptember 10-ére, majd 1940 februárjára, „ha a helyzet nem súlyosbodik”, de végül csak 1946-ban rendezték meg újra.

Tervezett versenyfilmek

„Kései kárpótlás”

2002-ben, az 55. fesztivál idején, a versenyprogrammal párhuzamosan a fenti filmek közül levetítettek hetet, hogy utólagosan részleges kárpótlásban részesítsék a filmeket és alkotóikat. Az „1939-es szakmai zsűri” 2002. május 19-én egyhangú szavazással Cecil B. DeMille Acélkaraván című filmjének ítélte oda a nagydíjat, melynek főszerepét Barbara Stanwyck és Joel McCrea alakította, s melyben egy pisztolygolyóval idejekorán elhullatott fiatal mellékszereplő is játszott: Anthony Quinn. A 63 év késéssel érkezett „kárpótlás” kihirdetésekor az elnök elmondta: a zsűri „ragaszkodik ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson két fiatal reménységnek, akiknek forró és biztató jókívánságait fejezi ki, és megkockáztatja, hogy nagy karriert ígérjen nekik”. E két személy nem más, mint Judy Garland (Óz, a csodák csodája) és Michèle Morgan (Észak törvénye)…

„1939-es szakmai zsűri”

2002-ben újra vetített filmek

Nagydíj

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. ↑ 2002-ben egy „1939-es szakmai zsűri” utólagos kárpótlásaként odaítélt jelképes díj.
  2. ↑ a b Loredana Latil: La création de l’Exposition Cinématographique Cannoise en 1939. L'événement dans l'histoire des Alpes-Maritimes. Cahiers de la Méditerranée vol. 62–2001. (Hozzáférés: 2008. augusztus 15.) (franciául)
  3. ↑ Loredana Latil: La création du Festival contre la menace fasciste. Cannes et le Festival. Site officiel de la ville de Cannes. . (Hozzáférés: 2008. augusztus 3.) (angolul), (franciául)
  4. ↑ a b c Zárójelben a magyarországi filmbemutató, illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: PORT.hu), Interaktív filmkatalógus) és kritikus tömeg), kiegészítve a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  5. ↑ a b Eredeti nevén: Hans Detlef Sierck (1896-1987); később Douglas Sirk néven vált neves hollywoodi (Universal Pictures) alkotóvá.

További információk

Enciclo
Wikious
Sapientia
Scientia
Boobota
Anandapedia
Sagapedia
Wikithot