Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a 1988-as cannes-i filmfesztivál-et és a témához kapcsolódó összes szempontot. Az eredetétől a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásáig, az idők során bekövetkező fejlődésén keresztül. Elemezzük a témával kapcsolatos szakértők különböző nézőpontjait és véleményét, valamint a témát megvilágító tanulmányokat és kutatásokat. Nem számít, hogy Ön szakértő a területen, vagy csak kíváncsi, hogy többet megtudjon róla, ez a cikk részletes és naprakész információkat tartalmaz a 1988-as cannes-i filmfesztivál-ről. Készüljön fel tehát arra, hogy elmerüljön a felfedezés és az intellektualitás utazásában.
41. cannes-i nemzetközi filmfesztivál | |
Rendezvény | |
Dátum | 1988. május 11–23. |
Elnök | Ettore Scola |
Filmek száma | 89 |
Nyitófilm | A nagy kékség |
Zárófilm | Willow |
Díjazottak | |
Arany Pálma | Hódító Pelle |
Külön nagydíj | Elválasztott világ |
A zsűri díja | Rövidfilm a gyilkolásról |
A zsűri díja (animációs kisfilm) | Ab ovo – Homoknyomok |
Fesztiválok | |
Előző | 40. cannes-i filmfesztivál (1987) |
Következő | 42. cannes-i filmfesztivál (1989) |
Hivatalos weboldal | |
www.festival-cannes.fr |
A 41. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1988. május 11. és 23. között került megrendezésre, Ettore Scola olasz filmrendező elnökletével. A hivatalos versenyprogramban 21 nagyjátékfilm és 9 rövidfilm szerepelt; az Un certain regard szekcióban 22, míg versenyen kívül 7 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 nagyjátékfilmet és 5 kisfilmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 18 nagyjátékfilm vetítésére került sor.
A fesztivált Luc Besson romantikus drámája, A nagy kékség nyitotta meg. A filmkészítők névsorát tekintve az 1988-as év kiemelkedő, annak ellenére, hogy az alkotók nem a legjobb filmjeikkel voltak jelen; a rendezvényen a nagy öregek (Manoel de Oliveira, Jean-Luc Godard) mellett megtalálhatók az akkortájt legkeresettebb fiatalok: Chén Kǎigē ( ), Bille August, és Krzysztof Kieślowski, illetve akiknek művészete éppen beérőben volt: Peter Greenaway, Claire Denis, Chris Menges. A két, legjobban reklámozott és leginkább várt alkotás a három évvel korábban fanyalgással fogadott Clint Eastwood dzsesszzenés versenyfilmje (Bird – Charlie Parker élete), valamint a „legamerikaibb európai”, Luc Besson versenyen kívül bemutatott alkotása (A nagy kékség) volt.
Az Arany Pálmát Bille August vehette át a svéd-dán koprodukcióban készített Hódító Pelle című szociodrámájáért. A film sikeréhez nagyban hozzájárult a magas színvonalú operatőri munka és – mint azt a zsűri külön kiemelte – Max von Sydow rendkívüli játéka (aki egyébként Ved vejen című alkotásával filmrendezőként is bemutatkozott az Un certain regard szekcióban). A másodikfilmes brit operatőr, Chris Menges Elválasztott világa kapta a zsűri külön nagydíját, a lengyel Krzysztof Kieślowski Rövidfilm a gyilkolásról című filmje, a zsűri és a FIPRESCI díját, a legjobb művészi hozzájárulás díját pedig az ugyancsak brit Peter Greenaway Számokba fojtva című, fanyar humorú, fekete filmdrámája. A legjobb férfi alakítás díját, az utolérhetetlen dzsesszzenészt, Charlie „Bird” Parkert alakító Forest Whitaker kapta. Egyébként a Bird nyerte el a Technikai Főbizottság nagydíját is. 1987 után Barbara Hershey ismét átvehette a legjobb női alakítás díját, megosztva az Elválasztott világ másik két női szereplőjével, Jodhi May-jel és Linda Mvusival. Az aktus Hersley csúcsteljesítménye mellett másik két rekordot is hozott: eddig sohasem kapott három fő megosztott díjat, ráadásul a 13 éves Jodhi May volt a legfiatalabb színésznő, akinek játékát Cannes-ban jutalmazták.
A már említett filmcsillagokon felül nagy érdeklődés kísérte A nagy kékség gárdájának bevonulását, élen Jean Renóval és Rosanna Arquette-tel. A színészek mezőnyéből kiemelkedett Christopher Walken és Melanie Griffith (A milagrói babháború), Richard Gere és Penelope Ann Miller (Távol az otthontól), Fanny Ardant, Greta Scacchi és [aleria Golino (Három nővér), Gian Maria Volonté, Anna Karina és Marie-Christine Barrault (Opus nigrum), valamint Ben Kingsley és Helen Mirren (Pascali szigete).
A Rendezők Kéthete keretében vetített alkotások közül a legnagyobb közönség- és szakmai sikert egy indiai elsőfilmes rendezőnő, Mira Nair Arany Kamera díjas Salaam Bombay! című, a dokumentarizmus eszközeivel készített játékfilmje aratta, mely bepillantást enged a hindu hitvilágba és az indiai nagyváros mindennapi életébe. A mezőnyből említést érdemel még Terence Davies filmkritikusok díját elnyerő Távoli hangok, csendélet című filmje, továbbá Robert van Ackeren Vénuszcsapda, valamint Mike Figgis Viharos hétfő című alkotása. A szekció eseményeit ebben az évben tartották utoljára a Croisette Palotában, melyet később szállodaipari komplexummá építettek át.
A magyar filmművészetet a fesztiválon immár ötödik alkalommal induló Szabó István Hanussen című, magyar-NSZK-osztrák koprodukcióban készült filmdrámája képviselte, Klaus Maria Brandauerrel, Erland Josephsonnal, Bánsági Ildikóval, Grażyna Szapołowskával, Eperjes Károllyal és Cserhalmi Györggyel a főbb szerepekben. A rövidfilmek versenyébe Cakó Ferenc Ab ovo – Homoknyomok című animációs filmjét hívták meg. A homokanimációs rövidfilm elnyerte a zsűri díját. A fesztiválra kiutaztatott hivatalos magyar filmdelegáció tagjai voltak: Köröspataki Kiss Sándor újságíró, a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége zsűrijének tagja, Szabó István rendező, Koltai Lajos operatőr, Cakó Ferenc rajzfilmrendező és Gárdos Péter filmrendező.
Magyar vonatkozásként említhető, hogy a versenyprogramban vetített brit-német-svájci koprodukciós Der Passagier – Welcome to Germany című filmben Tony Curtis mellett feltűnik a Nyugat-Németországban élő magyar származású George Tabori, továbbá, hogy az Un Certain Regard szekcióban bemutatott kanadai Forgóajtók operatőre Szabó István 1963-as fesztiváldíjas Te című alkotásának képi világát is megteremtő Vámos Tamás volt. A fesztivál filmdarabokból összerakott, női arcot ábrázoló plakátját ugyancsak egy magyar származású kanadai művész, Tibor Timar tervezte.