Ebben a cikkben elmélyülünk a A Hét (folyóirat, 1890–1924) lenyűgöző világában. Az eredetétől a mai társadalomban való relevanciájáig megvizsgáljuk a A Hét (folyóirat, 1890–1924)-hez kapcsolódó összes szempontot és a különböző területekre gyakorolt hatását. Egy részletes körút során felfedezzük azt a sok szempontot, amelyek a A Hét (folyóirat, 1890–1924)-et egyetemes érdeklődésre számot tartó témává teszik. Elemezzük időbeli alakulását, hatását a populáris kultúrára, relevanciáját az akadémiai területen és következményeit a mai kontextusban. Készüljön fel, hogy elmerüljön egy gazdagító utazásban, amely lehetővé teszi, hogy mélyen megértse a A Hét (folyóirat, 1890–1924) fontosságát és jelentőségét társadalmunkban.
A Hét | |
A XXI. kötet (1900) címlapja | |
Ország | Magyarország |
Alapítva | 1889 |
Megszűnt | 1924 |
Szerkesztő | |
Nyelv | magyar |
A Hét (Budapest, 1890 – 1924) társadalmi, irodalmi és művészeti közlöny, 1894-től politikai és irodalmi szemle. A haladó szellemiségű polgárság irodalmának kívánt vezető lapja lenni. A Nyugat indulásáig (1908) ezt a szerepet be is töltötte.
Alapító szerkesztője Kiss József, 1921-es halála után Rózsa Miklós, Kázmér Ernő, Boros János, Fehér Árpád szerkesztette.
1889 decemberében jelent meg mutatványszáma, de hivatalosan 1890-ben indult el. 1910-ben az A Hét ellen fordult, és olvasói nagy része átpártolt a Nyugathoz. 1919. március 27. és november 13., valamint 1921. március 20. és december 20. között nem jelent meg. 1921-ben, Kiss József halála után Fehér Árpád vette át a szerkesztőséget egészen a lap 1924-es megszűnéséig. Ugyancsak A Hét címmel indult 1925-ben egy hetilap, amely magát egy idő után Kiss József lapja jogutódjának tekintette, és átvette évfolyamszámozását is.
Kezdetben Jókai Mór és Mikszáth Kálmán is a lap írói közé tartozott, de hamarosan a fiatal nemzedék került előtérbe.
„A polgári irodalom történetében talán az első dátum 1890, a Hét megjelenése. A Hét képes szépirodalmi hetilap volt, szerkesztője Kiss József, középszerű epigon költő, de olyan szerkesztői tehetség, akit csak az egy Osvát Ernő múlt felül. Lapja rövidesen orgánuma lett mindazoknak, akikben az új polgári szellem irodalmi formát öltött, de hordozta a régebbi nemzedékek kritikusabb elméit is.”
„A Hét ajtaja fölé arany szöveggel egy feliratos tábla van odaszögezve: Tiszteld a tehetséget! Tiszteld minden formájában, minden kialakulásában és ha nem érted meg mindjárt, légy azon, hogy megértsd. Tiszteld a tehetséget elleneidben is és aberrációjában is. Mert a tehetség ritka adománya az égnek. Pénzen megvásárolhatsz mindent: rangot, szerelmet, egészséget, még hosszú életet is; tehetséget nem! Keleten szentnek tartják az eszelősöket; a tehetség tiszteletét Nyugaton keresd. A Hétnél megvolt.”