Adolf Eichmann
Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Adolf Eichmann jelentőségét a mai társadalomban. A kezdetektől napjainkig a Adolf Eichmann nagy befolyást gyakorolt a mindennapi élet különböző területein. A történelem során a Adolf Eichmann érdeklődés és tanulmányozás tárgya volt, és hatása rányomta bélyegét a kultúrára, a politikára, a gazdaságra és a pszichológiára. Részletes elemzéssel feltárjuk, hogyan alakította a Adolf Eichmann felfogásunkat és viselkedésünket, és megvizsgáljuk kulcsszerepét az egyéni és kollektív identitás kialakulásában. Hasonlóképpen, elmélyülünk a Adolf Eichmann körül kidolgozott különböző perspektívákban és megközelítésekben, hogy jobban megértsük annak jelentőségét a mai világban.
| Otto Adolf Eichmann | |
 | |
| Adolf Eichmann a jeruzsálemi tárgyaláson | |
| Született | 1906. március 19. Solingen, Németország |
| Elhunyt | 1962. május 31. (56 évesen) Izrael |
| Álneve | Ricardo Klement |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | német |
| Házastársa | Veronika Eichmann (1935–1962) |
| Gyermekei | négy gyermek:
|
| Szülei | Maria Eichmann Adolf Karl Eichmann |
| Foglalkozása | Holocaust perpetrator |
| Tisztsége | alezredes |
| Iskolái | Bundesrealgymnasium Linz Fadingerstraße |
| Kitüntetései | Lista
|
| Halál oka | kivégzés |
| Sírhelye | Földközi-tenger |
.svg){kind=small} | |
| Otto Adolf Eichmann aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Adolf Eichmann témájú médiaállományokat. | |
Otto Adolf Eichmann (Solingen, 1906. március 19. – Ramla, Izrael, 1962. május 31.[4]) német SS-Obersturmbannführer (alezredes), a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja. A zsidódeportálások egyik fő szervezője, gyakran nevezik a Harmadik Birodalom fő hóhérjának. Argentínai bujkálása alatt izraeli ügynökök elrabolták és Izraelben bíróság elé állították: bűnösnek találták és 1962-ben kivégezték.
Élete
Ifjúkorát Linzben töltötte (csakúgy, mint Hitler). Villamosmérnöknek tanult, azonban tanulmányait pénzügyi okok miatt nem tudta befejezni. 1932-ben, Bécsben belépett a nemzetiszocialista pártba. Politikai tevékenysége miatt el kellett hagynia Ausztriát. Németországba ment, ahol csatlakozott az SA-hoz. Himmler a Zsidóügyi Tudományos Múzeum élére nevezte ki.
1935-től a berlini SD-központban Eichmann a zsidóügyek felelőse. 1937-ben Palesztinában tanulmányozta a zsidó kivándorlás lehetőségeit. 1938-tól a bécsi Zsidó Kivándorlás Központi Hivatalát vezette. 1939 végétől az RSHA (Birodalmi Biztonsági Főhivatal) IV-B-4 (zsidóügyi) ügyosztályának volt a vezetője. Részt vett a wannseei konferencián 1942 januárjában. Az európai zsidók deportálását Eichmann és munkatársai szervezték és irányították. Személyesen leghosszabb ideig Magyarországon tevékenykedett a német megszállás után.
A világháború után Argentínába szökött vatikáni útlevéllel. Itt a Moszad ügynökei elrabolták, 1960-ban. Elkábítva Izraelbe csempészték, a következő évben zsidó bíróság elé állították, halálra ítélték és 1962-ben felakasztották. Hamvait a Földközi-tengerbe szórták.
Eichmann Magyarországon
Eichmann helyettese, Hermann Krumey és másik közvetlen munkatársa, Dieter Wisliceny a német hadsereggel együtt érkeztek Magyarországra 1944. március 19-én. Eichmann néhány nappal később érkezett az országba. Innen kívánta megszervezni a több százezer magyar zsidó deportálását. Sonderkommandója körülbelül 200-300 emberből állt. A deportálások lebonyolításához azonban ez nem lett volna elég: a csendőrség és a vidéki államapparátus együttműködésére is szükségük volt.
A (vidéki) zsidóság tömeges deportálását május 15-én indították el. Veesenmayer szerint július 11-ig 437 402 zsidót deportáltak Magyarországról. Eichmann ezután visszatért Németországba. Október 17-én Veesenmayer jelentette Szálasinak, hogy Eichmann visszatért, és 50 000 munkaképes (zsidó) férfi kiállítását követeli. Az első halálmenetek november 6-án indultak el a nyugati határ felé. A magyar zsidó holokauszt áldozatainak számát összesen körülbelül 400 000 főre becsülik.[5]
Pere és kivégzése
Eichmann a háború után 4 évig Németországban favágóként bujdosott, majd sikerült Argentínába jutnia. Később felesége és gyermekei is követték. Buenos Aires mellett, Suarezben telepedtek le. 1960-ban három izraeli ügynök elrabolta és 1960. május 22-én különgéppel Izraelbe szállították. Jeruzsálemben állították bíróság elé, a vádat Gideon Hausner, Izrael állam főügyésze képviselte. Az eljárás során beismerte bűnösségét. 1961. december 15-én kötél általi halálra ítélték, az ítéletet 1962. május 31-én hajtották végre.[4] Hamvait a Földközi-tengerbe szórták.
Műve magyarul
- Tárgyalástól ítéletig. Feljegyzések a börtönből; ford. Németh Balázs, Wittmann László; Trifer, Bp., 2000
Irodalom
- Hannah Arendt: Eichmann Jeruzsálemben. Tudósítás a gonosz banalitásáról; ford. Mesés Péter; Osiris, Bp., 2000 (Osiris könyvtár. Judaica)
- David Cesarani: Eichmann. Élete és bűnei; ford. Novák Gábor; Gold Book, Debrecen, 2005
- Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben. Az Eichmann-per története; előszó, jegyz., időrendi áttekintés Karsai Elek, szerk. Somló Vera, ford. Balabán Péter; Európa, Bp., 1984
- V. P. Borovička: Izraeli hírszerzők (Zrínyi Kiadó 1984) ISBN 963-326-155-4
- Adolf Eichmann: Tárgyalástól ítéletig – Feljegyzések a börtönből; Trifer, Budapest 1999, 340 old.
Jegyzetek
- ↑ https://diepresse.com/home/zeitgeschichte/711960/Wie-Eichmann-vom-Oesterreicher-zum-Deutschen-wurde
- ↑ a b a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. december 20.)
- ↑ a b c d e TracesOfWar. (Hozzáférés: 2024. november 15.)
- ↑ a b Benjamin Blech. The Complete Idiot's Guide to Jewish History and Culture (angol nyelven). New York: Alpha Books, 267-268. o. (1999)
- ↑ Stark Tamás: A magyar zsidóság a vészkorszakban és a második világháború után, statisztikai áttekintés
Források
- Karsai László: Holokauszt. Budapest, Pannonica, 2001 ISBN 963-9252-25-5
További információk
- „A náci szörny cellájában” – fényképek Eichmannról az izraeli fogságban
- "Ház a Garibaldi utcában" – Iszer Harel (a Moszad vezetője Eichmann elrablásakor) írása alapján készült film
- Eichmann in Hungary. Documents; szerk. Lévai Jenő; Pannonia, Bp., 1961
- Randolph L. Braham: Eichmann és a magyar zsidóság pusztulása; ford. Farkas Ervin; Pro Arte, New York, 1963
- F. K. Kaul: Az Eichmann-ügy; ford. Tímár István; Kossuth, Bp., 1965
- J. C. Schwarz: A hóhérnak nincs arca. A hatodik hadoszlop; ford. Jólesz László; Magvető, Bp., 1965
- Iszer Harel: A Garibaldi utcai ház. Adolf Eichmann elfogása; ford. Barzilay István; Zohar, Tel-Aviv, 1975
- Peter Z. Malkin–Harry Stein: Eichmann a markomban; ford. Kirschner Dávid; Dunakönyv, Bp., 1994
- Stefan Niemayer : Eichmann, milliók gyilkosa; Merényi, Bp., 1997
- Peter Z. Malkin–Harry Stein: Eichmann a markomban; jav. utánny.; Ex Libris, Bp., 2010
- Neal Bascomb: Vadászat Eichmannra; ford. Varga Benjámin; Park, Bp., 2012
| Szervezetek | .svg) | |
|---|---|---|
| Események | ||
| Ideológia | ||
| Fajelmélet | ||
| Jelképek | ||
| Vezetők | ||
| Kormányok | ||
| Németországon kívül |
| |
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
