Al-Ádil Szalámis egyiptomi szultán
Ma a Al-Ádil Szalámis egyiptomi szultán olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki különböző területeken. A politika területétől a tudományig és a technológiáig a Al-Ádil Szalámis egyiptomi szultán felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét. Ebben a cikkben elemezzük a Al-Ádil Szalámis egyiptomi szultán következményeit és következményeit, valamint a mai társadalomra gyakorolt hatását. Különféle nézőpontokat és véleményeket fogunk feltárni az üggyel kapcsolatban, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító áttekintést nyújtsunk erről a nagyon releváns témáról. A Al-Ádil Szalámis egyiptomi szultán eredetétől egészen fejlődéséig döntő szerepet játszott az emberiség történetében és fejlődésében, és hatása az elkövetkező években is vitatéma lesz.
| Al-Ádil Szalámis | |
 | |
| Egyiptom szultánja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1279 augusztusa – november 27. | |
| Elődje | Asz-Szaíd Muhammad |
| Utódja | Al-Manszúr Kaláún |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Bahri mamlúkok |
| Született | 1272 körül Kairó |
| Elhunyt | 1291 Konstantinápoly |
| Édesapja | Az-Záhir Bajbarsz |
| Testvére(i) | Asz-Szaíd Muhammad egyiptomi szultán |
Al-Ádil Szalámis, eredetileg Badr ad-Dín Szalámis (Mamlúk Birodalom, 1272 k. – Bizánci Birodalom, Konstantinápoly, 1291) Bajbarsz fia, az egyiptomi bahrí mamlúkok hatodik szultánja volt (uralkodott 1279 augusztusától ugyanaz év november 27-éig). Neve a mongol Szülemis arabos változata, teljes titulusa pedig al-Malik al-Ádil, melynek jelentése: „az igazságos király”.
Élete
A Kalávún al-Alfí vezette bahrí mamlúkok tették trónra, miután kevesebb, mint két évnyi uralkodás után megbuktatták féltestvérét, a saját kíséretére (husszákijja) támaszkodni próbáló asz-Szaíd Muhammad Baraka Hánt, aki az al-Hákim kalifa közreműködésével kötött megegyezés értelmében szíriai a al-Karak várába vonult el híveivel együtt. A hétéves gyermek helyett az atabéggé kinevezett Kalávún gyakorolta a hatalmat, aki igyekezett megnyerni mind Bajbarsz udvartartását (záhirijja), mind Baraka Hán Kairóban maradt híveit. Két fő riválisa közül Bajszarí nem fogadta el a szultánságot, Szunkur al-Askar Damaszkusz helytartója lett, az alacsonyabb rangú mamlúkok pedig átálltak a régens oldalára.
1279. november 27-én Kalávún akadály nélkül mondatta le Szalámist, akit bátyja után küldött al-Karakba egy harmadik testvérükkel, Hadirral együtt. Baraka Hán 1280-as halálát követően az al-Maszúd címet felvevő Hadir lett a család feje, de 1286-ban megadták magukat a magát al-Manszúrnak nevező Kalávúnnak. Kairóba kerültek, tisztes őrizetbe, majd a szultán 1290-es halálát követően Konstantinápolyba küldték őket túszként. Szalámis itt halt meg 1291-ben, Hadirt később visszahívták, és békében élte le életét Egyiptomban.
Források
- P. M. Holt: The Age of the Crusades: The Near East from the Eleventh Century to 1517. London: Longman. 1986.
