A mai világban a Al-Káim fátimida kalifa soha nem látott jelentőséget kapott. A társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatásáról ismert Al-Káim fátimida kalifa felkeltette az akadémikusok, szakértők és a nagyközönség figyelmét. Befolyása olyan területekre terjed ki, mint a gazdaság, a politika, a technológia, a kultúra és a mindennapi élet. Mivel a Al-Káim fátimida kalifa továbbra is elemzés és vita tárgya, kulcsfontosságú, hogy megértsük jelen és jövőbeli következményeit és következményeit. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Al-Káim fátimida kalifa fontosságát és hatókörét, valamint a társadalomra gyakorolt lehetséges hatásait.
| Al-Káim | |
| Ifríkija (mai Tunézia) kalifája | |
| Uralkodási ideje | |
| 934 – 946 | |
| Elődje | Al-Mahdi |
| Utódja | Al-Manszúr |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Fátimidák |
| Született | Salamiyah |
| Elhunyt | 946. május 18. (52-53 évesen)[2] Mahdia |
| Édesapja | Al-Mahdi fátimida kalifa |
| Gyermekei | Al-Manszúr fátimida kalifa |
Al-Káim (Salamiyah, 893, 893. február vagy 893. március – Mahdia, 946. május 18.) észak-afrikai (tunéziai) kalifa 934-től haláláig.
Édesapja Al-Mahdi volt, a Fátimida Birodalom megalapítója. Miután apja 910-ben átvette a hatalmat Ifríkíjában (a mai Tunéziában), 912-ben trónörökössé nyilvánította fiát. Az ifjú Al-Káim 914–915-ben, majd 919–921-ben hadjáratokat vezetett Egyiptomba. Ezek azonban súlyos veszteségek árán kudarcot vallottak az Abbászidák ellenállásán. Mindenesetre 914 és 915 között néhány hónapra sikerült elfoglalnia Alexandriát.
927 áprilisában hadjáratot indított a zanáta (Zenata) törzsek ellen, és csak 928 novemberében tért vissza a fővárosba, al-Mahdíjába. 934-ben apja halála után ő lett a kalifa. (Ekkor már 41 éves volt.) Ettől kezdve haláláig nem hagyta el al-Mahdíját, de ezalatt a Fátimida Birodalom jelentős hatalommá vált a Földközi-tenger térségében. Szicília ismételt meghódítása után a Fátimida seregek kifosztották Bizánchoz tartozó [[Kalábria|Kalábriát, valamint Itália és Franciaország partvidékét is.
Al-Káim uralma azonban később súlyos válságba került Abu Jazíd felkelése miatt (944–947). Ő egyesítette az ibadita berber törzseket az Aurès-hegységben, és szinte egész Ifríkíját meghódította. A kalifam csak al-Mahdíja városában tudta tartani magát a hajóhad segítségével. A Fátimidák megmenekülését végül az okozta, hogy az ostrom alatt Abu Jazíd berber szövetségesei elpártoltak tőle. Mielőtt a felkelést le tudták volna verni, a kalifa 946. május 17-én meghalt 53 éves korában, 12 évnyi uralkodás után. Fia, Al-Manszúr követte a trónon.