Al-Kámil Saabán egyiptomi szultán
Ebben a cikkben a Al-Kámil Saabán egyiptomi szultán témával foglalkozunk, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki különböző körökben és területeken. A Al-Kámil Saabán egyiptomi szultán évtizedek óta tanulmányozás, elemzés és elmélkedés tárgya volt, és relevanciája ma is növekszik. Az idők során a Al-Kámil Saabán egyiptomi szultán különböző módon hatott az emberekre, a társadalmakra és a közösségekre, végtelen véleményeket, álláspontokat és megközelítéseket generálva. Ebből az alkalomból elmélyülünk a Al-Kámil Saabán egyiptomi szultán legrelevánsabb, legvitatottabb és legjelentősebb aspektusaiban, hogy elmélyüljünk annak fontosságában, és megértsük hatását a különböző kontextusokban.
| Al-Kámil Saabán | |
 | |
| Egyiptom szultánja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1345. augusztus 4. – 1346. szeptember 19. | |
| Elődje | Asz-Szálih Iszmáíl |
| Utódja | Al-Muzaffar Háddzsi |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Kalávún-ház |
| Született | 1328 Kairó |
| Elhunyt | 1346. szeptember 21. Kairó |
| Édesapja | I. An-Nászir Muhammad |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Al-Kámil Saabán témájú médiaállományokat. | |
Al-Kámil Saabán, trónra lépése előtt Szajf ad-Dín Saabán ibn an-Nászir Muhammad (? – Egyiptom, Kairó, 1346. szeptember 21.) an-Nászir Muhammad fia, az egyiptomi türk (elterjedt, de pontatlan elnevezéssel bahri) mamlúkok tizenhetedik szultánja, egyben az 1382-ig uralkodó kalávúnida dinasztia nyolcadik tagja volt (uralkodott 1345. augusztus 4. – 1346. szeptember 19. között). Teljes titulusa al-Malik al-Kámil („a tökéletes király”).
Uralkodása
Azután került trónra – ötödikként Muhammad szultán nyolc fia közül –, hogy édestestvére, asz-Szálih Iszmáíl betegségben elhunyt 1345 augusztusában. Mostohaapjuk, a már Iszmáíl uralkodása idején nagy befolyásra szert tett Argún al-Alái már bátyja életében nagy összegeket fordított Saabán örökösödésének elismerésére. Saabánnak – Iszmáílhoz hasonló módon – csak kölcsönös szerződéskötés után voltak hajlandóak esküt tenni az előkelőségek, ez azonban nem garantálta a békét, főleg, hogy a szultán gyakran nem hallgatott az uralkodása alatt döntő befolyást szerző Alái mértékletes tanácsaira.
Hatalmukat aláásta, hogy 1346 áprilisában az Argúnnal rivalizáló főembereket, Almalikot és Kumárit Alexandriába száműzték és elkobozták a vagyonukat, nyáron pedig, Saabán egy Júszuf nevű féltestvére halálakor széles körben elterjedt az a vélekedés, hogy a szultán állt a hirtelen haláleset mögött. Az uralkodó ráadásul tervezni kezdte, hogy költséges, pompás zarándoklatot tesz a Hidzsázba, ami rendkívüli mértékben megemelte az alattvalókat sújtó terheket, és jelentős kiadásokat rótt a magas rangú emírekre is. Amikor a szultán két másik féltestvérét, Háddzsit és Huszajnt is elfogatta szeptember 18-án, a mamlúksereg fellázadt, és a kis számú lojális katona élén ellenük vonuló szultánt nagybátyjával együtt elfogták. Másnap a börtönből kiszabadított Háddzsit tették trónra, Saabánt pedig két napra rá kivégezték. A harcban megsebesült Argún al-Aláit utóbb Alexandriába vitték, ahol őt is elérte a végzet.
Források
- P. M. Holt: Shaʿbān 1. al-Malik al-Kāmil. In Encyclopaedia of Islam, IX. kötet. Szerk. C. E. Bosworth, E. van Donzel, W. P. Heinrichs, G. Lecomte. Leiden: E. J. Brill. 1997. 154. o.
- P. M. Holt: The Age of the Crusades: The Near East from the Eleventh Century to 1517. London: Longman. 1986.
