Al-Muzaffar Háddzsi egyiptomi szultán
Ebben a cikkben a Al-Muzaffar Háddzsi egyiptomi szultán-et különböző nézőpontokból közelítjük meg azzal a céllal, hogy elmélyüljünk annak fontosságában, előfordulásában és jelenkori relevanciájában. Ennek megfelelően a Al-Muzaffar Háddzsi egyiptomi szultán-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, összpontosítva annak időbeli alakulására, a társadalomra gyakorolt hatására és a különböző területekre gyakorolt hatására. Hasonlóképpen releváns adatok, tanulmányok és gondolatok kerülnek bemutatásra, amelyek lehetővé teszik az olvasó számára, hogy átfogó és gazdagító képet kapjon a Al-Muzaffar Háddzsi egyiptomi szultán-ről. Ennek a cikknek az eredetétől a jelenlegi helyzetéig, a kulturális, társadalmi, politikai vagy gazdasági szférába gyakorolt hatásain keresztül, az a célja, hogy megvilágítsa a Al-Muzaffar Háddzsi egyiptomi szultán-et, és teret teremtsen az elmélkedéshez és a vitához e rendkívül transzcendentális téma körül.
| Al-Muzaffar Háddzsi | |
| Egyiptom szultánja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1346 szeptembere – 1347 decembere | |
| Elődje | Al-Kámil Saabán |
| Utódja | An-Nászir Haszan |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Kalávún-ház |
| Született | 1331 Kairó |
| Elhunyt | 1347 decembere Kairó |
| Édesapja | I. An-Nászir Muhammad |
| Testvére(i) | An-Nászir Haszan egyiptomi szultán |
| Gyermekei | Al-Manszúr Muhammad egyiptomi szultán |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Al-Muzaffar Háddzsi témájú médiaállományokat. | |
Al-Muzaffar Háddzsi, trónra lépése előtt Zajn ad-Dín Háddzsi ibn an-Nászir Muhammad (? – Egyiptom, Kairó, 1347 decembere) an-Nászir Muhammad fia, az egyiptomi türk (elterjedt, de pontatlan névvel bahri) mamlúkok tizennyolcadik szultánja, egyben az 1382-ig uralkodó kalávúnida dinasztia kilencedik tagja volt (uralkodott 1346 szeptemberétől haláláig). Teljes titulusa al-Malik al-Muzaffar, melynek jelentése: „a győzedelmes király”.
Élete
Azután került trónra – hatodikként Muhammad szultán nyolc fia közül –, hogy féltestvérét, al-Kámil Saabánt és befolyásos mostohaapját, Argún al-Aláit lázadás buktatta meg 1346 szeptemberében. Háddzsit is csak kölcsönös szerződések fejében ismerték el az előkelőségek szultánnak, de az ő uralma sem volt tartós, részint a szokásos probléma (a régi adminisztráció és a szultán új embereinek ellentéte), részint az uralkodó különcségei miatt. Kirívó módon elmerült a hárem örömeiben – az ő kedvence is a fekete lantosnő, Ittifák volt, ahogy két elődjéé is –, és elképesztően nagy összegeket költött a hölgyekre (Ittifáknak például volt egy százezer dénár értékű koronája). A felháborodott emírek a kincstáron keresztül nyomást kifejtve elérték, hogy a szultán menessze ágyasait, köztük Ittifákot is, ám az intézkedéssel nem értek el semmit: Háddzsi új elfoglaltságot talált magának az uralkodás helyett, mégpedig a galambászatot. A pohár egy cserkesz főember megbuktatásával telt be: a mamlúkok szervezkedni kezdtek, ami 1347 decemberében derült ki. Háddzsi serege élére állt, hogy felvegye a harcot a konspirátorokkal, ám hadai még Kairó külvárosában elhagyták őt, így elfogták és meggyilkolták.
Utódául tizenegy éves féltestvérét, an-Nászir Haszant nevezték ki, aki – megszakítással ugyan, de – már jóval hosszabb ideig viselte szultáni címét, mint hat elődje. A trónharcok eredményeképpen egyik fia, Muhammad 1360–1363 között viselte a szultáni rangot.
Források
- P. M. Holt: The Age of the Crusades: The Near East from the Eleventh Century to 1517. London: Longman. 1986.
