A mai világban a Alekszandr Petrovics Dovzsenko olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette a világ különböző részein. A társadalomra gyakorolt hatásától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig a Alekszandr Petrovics Dovzsenko az őket körülvevő világ jobb megértésére törekvő témává vált. Amint a Alekszandr Petrovics Dovzsenko folyamatosan fejlődik és változik, kulcsfontosságú, hogy feltárjuk számos oldalát, és megértsük, hogyan hat mindennapi életünkre. Ebben a cikkben a Alekszandr Petrovics Dovzsenko különböző szempontjaival foglalkozunk, és elemezzük annak fontosságát különböző összefüggésekben.
Alekszandr Petrovics Dovzsenko | |
Dovzsenko emlékműve Berlinben Bismarckstraße | |
Született | 1894. szeptember 10. Orosz Birodalom, Csernyigovi kormányzóság, Szosznyica |
Elhunyt | 1956. november 25. (62 évesen) Moszkva |
Állampolgársága | |
Házastársa | Julija Szolnceva (1928 – 1956. november 25.) |
Foglalkozása | filmrendező |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Halál oka | szívinfarktus |
Sírhelye | Novogyevicsi temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Petrovics Dovzsenko témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Alekszandr Petrovics Dovzsenko (ukrán: Олександр Петрович Довженко, orosz: Александр Петрович Довженко) (Orosz Birodalom, Csernyigovi kormányzóság, Szosznyica, 1894. szeptember 10.; a juliánus naptár szerint: augusztus 29. – Moszkva, 1956. november 25.), szovjet (ukrán) filmrendező.
Paraszti családban született. 1914-ben tanítóképzőt végzett. Volt falusi tanító és karikaturista is. 1926-ban felkereste az ogyesszai filmgyárat azzal, hogy filmes akar lenni. Két rövid komédiában és egy kalandfilmben szerepelt, majd 1928-ban leforgathatta a Zvenyigora (Звенигора) c. költői szépségű filmet, amelyben csodálatosan egyesíti az ukrán történelem egyes epizódjait a modern korral, a polgárháború eseményeivel. A filmet eredeti, újszerű formanyelv, emelkedett költőiség, nagyszerű képzőművészeti szépségű fotográfia jellemzi.
Következő filmje, az Arzenál (Арсенал, 1929) az 1918-as kijevi nemzeti kormány elleni munkásfelkelésről szól. A filmben az első világháború rettenetének bemutatása az ukrán nacionalizmus ironikus ábrázolásával vegyül, a felkelést pedig patetikus tónusban mutatja meg.
1930-ban készült Föld (Земля) c. filmje, mellyel örökre beírta nevét a filmtörténetbe. A film a brüsszeli tizenkettő néven felállított 1958-as rangsorban a világ legjobb filmjei között a tizedik helyen áll. A film a kommunisták és a kulákok harcát ábrázolja az ukrán faluban. Történetében egy gyilkos kezétől meghal egy fiatal traktorista. A temetésén az egész falu ott van. A ma már mindenestül naivnak, elavultnak tekinthető történet ellenére a film patetikus költőisége, panteista szemlélete, kifejező ereje a filmet halhatatlanná teszi.
Első hangosfilmje, az Ivan (Иван) a Dnyeperen folyó hatalmas vízerőmű építésének, az emberi alkotóerőnek állít emléket. Következő filmje nem az ismerős Ukrajnában, hanem a Távol-Keleten játszódik. Az Aerograd (Аэроград) egy fiktív szovjet város neve, melyet japán ügynökök mesterkedései közepette valahol az óceán partján építenek. A film egyik legnagyobb erénye a szibériai táj szépségének, éltető erejének lírai ábrázolása. A felvételeket Eduard Tissze, Eisenstein operatőre készítette. A háború előtt Dovzsenko még egy filmet rendezett, melynek témáját személyesen Sztálintól kapta. A Scsorsz (Щорс), az „ukrán Csapajev”-ről szóló film állandó ellenőrzés mellett készült el.
A második világháború idején Dovzsenko a front számára röplapokat, újságcikkeket írt, valamint szépirodalmi műveken dolgozott. Eközben több dokumentumfilm készítésében vett részt, megosztva a rendezői munkát feleségével, Julia Szolncevával.
Első színes filmje, a Micsurin (Мичурин), a híres növénynemesítő újító tevékenységét mutatja be és magasztosítja fel. Micsurin személye ekkor már politikailag „kényes” kérdésnek számított, és a film bemutatója után Dovzsenko hét évig semmit nem forgatott. A Dal a tengerről (Поэма о море) című filmet egy trilógia részének tervezte, melyben korábbi témájához, egy víztározó építkezéséhez tért volna vissza. Elkészítésére azonban nem maradt ideje, a felvételek előtt szívrohamban meghalt, tervei alapján a filmet felesége készítette el.