Alexandriai könyvtár

Ez a cikk a Alexandriai könyvtár témával foglalkozik, amely a _var2 hatókör egyik alapvető aspektusa. A történelem során a Alexandriai könyvtár előkelő helyet foglalt el a társadalomban, és döntő szerepet játszott a _var3-ban. Átfogó elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Alexandriai könyvtár fejlődését, valamint a különböző területeken, például a _var4, _var5 és _var6 következményeit. A téma szakértőinek különböző nézőpontjait vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy átfogó perspektívát nyújtsunk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a Alexandriai könyvtár fontosságát és relevanciáját napjainkban. A multidiszciplináris megközelítés révén a cél az, hogy az olvasóknak egy teljes és naprakész jövőképet kínáljunk a Alexandriai könyvtár-ről, azzal a céllal, hogy gazdagító vitát generáljanak, és elősegítsék e jelentős téma jobb megértését.

Alexandriai könyvtár
TelepülésAlexandria
Építési adatok
Bezárás4. század
Építési stílusegyiptomi, hellenisztikus
Hasznosítása
Felhasználási területkutató könyvtár
Elhelyezkedése
Alexandriai könyvtár (Egyiptom)
Alexandriai könyvtár
Alexandriai könyvtár
Pozíció Egyiptom térképén
é. sz. 31° 12′ 32″, k. h. 29° 54′ 33″Koordináták: é. sz. 31° 12′ 32″, k. h. 29° 54′ 33″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandriai könyvtár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A római Tiberius Claudius Balbilusnak tulajdonított felirat (Kr. u. 56), amely igazolja, hogy az alexandriai könyvtár még a Krisztus utáni első században is működött

Az alexandriai könyvtár vagy Muszeion („a múzsák csarnoka”) az ókori világ legnagyobb könyvtára. Az i. e. 3. században hozták létre az egyiptomi Alexandria városában, hogy az addig többnyire a különböző templomokban és kisebb könyvtárakban őrzött tekercseket egy helyen gyűjtsék össze. A könyvtár feladata eredeti rendeltetése, a könyvek gyűjtése mellett a Muszeionban tevékenykedő tudósok munkájának elősegítése volt. A könyvtárban nemcsak gyűjtötték a könyveket, hanem az írnokok másolatokat is készítettek róluk.

I. Ptolemaiosz fáraó alapította, aki fontos feladatának tekintette, hogy a tudósoknak otthont adjon, és kutatásaikat, tanulmányaikat is elősegítse. A könyvtár összeállításához a volt arisztotelészi tanítvány, Phaléroni Démétriosz tanácsait követte, akit azonban II. Ptolemaiosz, I. Ptolemaiosz fia apja halála után elküldött. Ennek ellenére a könyvtárnak II. Ptolemaiosz is óriási figyelmet szentelt.

A könyvtár az idők során egyre nagyobb lett. Növekedése III. Ptolemaiosz uralkodásának idején volt a legjelentősebb. Az ő nevéhez fűződik az a rendelet is, miszerint minden beérkező hajót át kellett kutatni és minden ott talált könyvről másolatot kellett készíteni a könyvtár számára. Ezeket a kópiákat a többi könyvtől elkülönítve tárolták. Ugyancsak III. Ptolemaioszhoz fűződik Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész eredeti műveinek beszerzése is. Azok eredeti tekercseit – óvadék ellenében – azzal az indokkal kérte el Athéntól, hogy másolatokat készítsen róluk, azonban később mégis úgy döntött, hogy megtartja az eredetit és a másolatokat küldi vissza.

A könyvtár állománya

A könyvtárban főként görög nyelvű tekercseket őriztek. Más népek vallásos szövegei, meséi is megtalálhatóak voltak, de rendszerint ezeket is lefordították görögre. Valószínűleg ennek a szokásnak köszönhető az első görög nyelvű Ószövetség fordítás is, a Septuaginta.

A könyvtár „katalógusát” Kallimakhosz, aki egyébként ismert költő volt, jegyezte fel. A katalógus szerint 400 000 olyan tekercs volt, amelyen több azonos, vagy különböző szerzőtől származó mű szerepelt, és 90 000 olyan tekercs, amely kizárólag egy művet tartalmazott. Ezeken a könyveken (tekercseken) kívül, még 42 000-et tartottak számon, a Szerapeumban. Marcus Antonius Kleopátrával való esküvője alkalmából, 200 000 pergament ajándékozott a Könyvtárnak. Ezek a könyvek a pergamoni könyvtárból származtak.

Könyvtárosok

Az első ismert könyvtáros, aki az alexandriai könyvtárban működött, phaléroni Démétriosz volt, aki Kr. e. 290 és 282 között a könyvtár eredeti elrendezésében segédkezett. Őt követte epheszoszi Zenodotus, aki I. Ptolemaiosz uralkodásának utolsó éveiben került a könyvtár élére, és egészen Kr. e. 260-ig állt annak szolgálatában. Utóda a legismertebb könyvtáros kürénei Kallimakhosz volt.

Kallimakhosz állította össze a százhúsz kötetből álló Pinakest, azaz a könyvtár részletes katalógusát. A katalógus a műveket különböző osztályokba sorolta, ezek: történelem, jog, orvoslás, filozófia, lírikus költészet, tragédiák, imák és vegyes írások voltak. A Pinakes több mint ezer tekercsből állt, és a részletes katalógus mellett tartalmazta az egyes szerzők életrajzi adatait, s műveiknek hosszát is.

Kallimakhoszt az „Argonautika” szerzője, Apollóniosz Rhodiosz követte. Utána Kr. e. 230-ban következett a kürénei Eratoszthenész, aki összeállította a Tetagmenosz epi teisz Megaleisz Bibliothekeiszt, azaz „A nagy könyvespolcok szerkezetét”. Eratoszthenészt követte bizánci Arisztophanész, aki naprakészre frissítette a Pinakest. Őt egy Apollóniusz nevű könyvtáros követte. Az utolsó ismert könyvtáros, a könyvtár aranykorából, Kr. e. 180-ban tevékenykedő csillagász és grammatikus, szamothrakei Arisztarkhosz volt. Utána hosszú ideig nem maradt feljegyzés a nevükről egészen ciprusi Oneszanderig, aki az utolsó ismert könyvtáros volt a ptolemaioszi időkből.

Miután Egyiptom római uralom alá került, csak kevés könyvtáros neve maradt fenn az utókornak. Ezek egyike alexandriai Khairémón, aki körülbelül Kr. u. 50 és 70 között tevékenykedett. A következő ismert név Dionüszosz, Glaucus fia aki 100 és 120 között állt a könyvtár élén. Dionüszosz közvetlen utódja Caius Iulius Vasinus volt, aki 120 és 130 között vezette a könyvtárat. További fennmaradt nevek: a harmadik évszázad végén tevékenykedő Diophantosz, és a negyedik évszázadban tevékenykedő Theón.

KÖNYVTÁROS MIKORTÓL MEDDIG
Phaléroni Démétriosz Kr. e. 297 Kr. e. 282
Epheszoszi Zenodótusz Kr. e. 282 Kr. e. 260
Kürénéi Kallimakhosz Kr. e. 260 Kr. e. 240
Rodoszi Apollóniusz Kr. e. 240 Kr. e. 230
Eratoszthenész Pentatlosz Kr. e. 230 Kr. e. 195
Bizánci Arisztophanész Kr. e. 195 Kr. e. 180
Apollóniusz Kr. e. 180 Kr. e. 160
Szamothrakei Arisztarkhosz Kr. e. 160 Kr. e. 131
Ciprusi Oneszander Kr. e. ? Kr. e. ?
Alexandriai Khairémón Kr. u. 50 Kr. u. 70
Glaucus fia Dionüszosz Kr. u. 100 Kr. u. 120
Caius Iulius Vasinus Kr. u. 120 Kr. u. 130
Alexandriai Diophantosz 3. század 3. század
Alexandriai Theón 3. század második fele 3. század második fele

A könyvtár megsemmisülése

Az Alexandriai könyvtár először Kr. e. 48–47-ben, az alexandriai háború idején égett le. Az elkövetkező években, a folyamatos római támadások következtében – 262-ben Mussius Aemilianus lázadása, majd 272-ben Aurelianus alatt, és végül 296–97-ben, Diocletianus ostroma alatt – többször is megsérült.

Korábbi nézetek szerint a végső pusztulás 640642 között következett be, amikor Amr ibn al-Ász seregei elfoglalták Egyiptomot. Ekkor I. Omár kalifa parancsára, azzal az indokkal, hogy „ha a könyvek azt tartalmazzák, mint a Korán, feleslegesek, ha nem, akkor veszélyesek”, elégették a könyveket. Tény, hogy a könyvtár elpusztult, de a mai történészek jelentős része szerint ez a történet hamis. Mintegy öt évszázaddal később keletkezett, és az arabok barbárságát és tudományellenességét példázta volna a keresztény gyűlölködésből kiindulva. Amr ibn al-Ász hódításai idejében a könyvtár nagy valószínűséggel már nem létezett.

Irodalom

  • R. MacLeod: The Library of Alexandria, London and New York: I. B. Tauris, 2000. ISBN 1-86064-428-7

Jegyzetek

További információk

  • Ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap