Anarchoszindikalizmus

A mai világban a Anarchoszindikalizmus állandó és rendkívül releváns vita tárgyává vált különböző területeken. Legyen szó politikáról, társadalomról, technológiáról vagy bármely más területről, a Anarchoszindikalizmus nagy érdeklődést váltott ki, és számos tanulmány és kutatás tárgya volt. A mindennapi életre és a különböző területek fejlődésére gyakorolt ​​hatása tagadhatatlan, ezért elengedhetetlen a kihatások és következmények alapos elemzése. Ebben a cikkben a Anarchoszindikalizmus különböző perspektíváit és megközelítéseit vizsgáljuk meg, hogy jobban megértsük annak hatását és mai elérhetőségét.

Az anarchoszindikalizmus egy 20. századi politikai ideológia. Megalapítója Mihail Alekszandrovics Bakunyin. Az anarchizmusnak egy olyan irányzata, amelynek központjában a munkásmozgalom áll. Neve az anarchizmus és a szindikalizmus (franciául syndicalisme) szavak összetételével keletkezett, ahol az utóbbi „szakszervezeti mozgalmat” jelent. Ugyanis ez az irányzat sokkal fontosabbnak tartotta a munkásmozgalmat, mint a korábbiak. Az anarchoszindikalisták a munkások szakszervezeteit a forradalmi társadalmi változás egy lehetséges erőforrásának tekintik, hogy a kapitalizmust és az államot egy új, demokratikus társadalommal helyettesíthessék, amelyben a munkások igazgatnak. Az anarchoszindikalisták a bérrendszer és a termelőeszközök magántulajdonának eltörléséért küzdenek, mert ezek léte vezetett az osztályok létrejöttéhez. Az anarchoszindikalizmus három legfontosabb alapelve a munkások összetartása, a közvetlen cselekvés, és a munkások önigazgatása.

A kommunizmus Bakunyin- és Marx-féle felfogása 1872-ben szakított egymással véglegesen, amikor az I. Internacionáléban a marxista többség kizárta a bakunyinista kisebbséget. Bakunyin hívei a politikai hatalom megragadását se hasznosnak, se kívánatosnak nem tartotta, hiszen, ha a cél a hatalom lerombolása révén a teljes társadalmi emancipáció (ebben még természetesen Marx és Bakunyin egyetértett), akkor hogy lehetne a munkások felszabadulásának az útja ennek a hatalomnak a meghódítása.

Fontos szerephez jutottak a spanyol polgárháború idején ahol elképzeléseiket a gyakorlatba is átültették.

Rudolf Rocker az egyik legnépszerűbb anarchoszindikalista volt. Ő írta le a mozgalom eredetét, céljait és a fontosságát az 1938-ban megjelent Anarchoszindikalizmus című művében.

Habár gyakrabban működött együtt a munkásmozgalmakkal a korai 20. században, sok szindikalista szervezet ma is aktív.

Anarchoszindikalista alapvetések

  • „Megállapítjuk, hogy a proletariátusnak nem lehet más célja, mint egy teljesen szabad gazdasági egyesülés megalkotása, mely a munkán és tagjainak teljes egyenlőségén alapszik és független minden politikai kormánytól. Ez a szervezet nem lehet más, mint magának a proletariátusnak, a szakmai testületeknek és az autonóm közösségeknek spontán tevékenységének az eredménye. Megállapítjuk, hogy az összes politikai szervezet az uralom szervezete, amelyben egy osztály dominál a tömegek kárára. A proletariátus, ha meg akarja kaparintani a hatalmat, maga is uralkodó és kizsákmányoló osztállyá válik.”
  • „A politikai hatalom mindenféle formájának a lerombolása a proletariátus első számú feladata, hogy minden magát időlegesnek és forradalminak beállító hatalmi szervezet, amely éppen a hatalom lerombolását tűzte ki célul, a legnagyobb becsapás, amely ugyanolyan veszélyes magára a proletariátusra, mint a jelenleg létező kormányokra. Kijelentjük, hogy a társadalmi forradalom sikere érdekében visszautasítva minden kompromisszumot minden ország proletariátusának kötelessége a burzsoá politikán kívül álló forradalmi szolidaritás.”
    – a Saint-Imier-i nemzetközi önkényellenes anarchista kongresszus határozata 1872-ből

Jegyzetek

  1. Az Anarchista Internacionálé Archiválva 2018. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben – Holnapután Anarchista Újság, 2009. március 20.

Lásd még

További információk