Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Andrej Antonovics Grecsko-et, amely ma nagyon fontos téma. A történelem során a Andrej Antonovics Grecsko viták és viták tárgya volt, és nagy érdeklődést váltott ki mind a tudományos körökben, mind a népszerű szférában. A Andrej Antonovics Grecsko eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig alapvető szerepet játszott az emberi élet különböző területein. Egy kimerítő elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Andrej Antonovics Grecsko-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elmélyülve annak fontosságában, következményeiben és relevanciájában a mai világban. Kétségtelenül a Andrej Antonovics Grecsko olyan téma, amelyet érdemes mélyrehatóan és részletesen megvizsgálni, hogy megértsük hatását és hatókörét a mai társadalomban.
Andrej Antonovics Grecsko | |
Grecsko mellszobra | |
Szovjetunió honvédelmi minisztere | |
Hivatali idő 1967. április 12. – 1976. április 26. | |
Előd | Rogyion Malinovszkij |
Utód | Dmitrij Usztyinov |
Katonai pályafutása | |
Csatái |
|
Született | 1903. október 17. Golodajevka |
Elhunyt | 1976. április 26. (72 évesen) Moszkva |
Sírhely | Temető a Kreml falánál |
Párt | Szovjetunió Kommunista Pártja (1928–) |
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Díjak |
|
Andrej Antonovics Grecsko aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrej Antonovics Grecsko témájú médiaállományokat. |
Andrej Antonovics Grecsko (oroszul: Андрей Антонович Гречко; Golodajevka, 1903. október 17. – Moszkva, 1976. április 26.) szovjet marsall, a Szovjetunió kétszeres Hőse.
A második világháború alatt hadseregparancsnok volt, s mint ilyen, harcolt a Kaukázusban, majd a 4. Ukrán Front alárendeltségében az 1. hadsereg parancsnoka volt. Csapataival átkelt a Kárpátokon, és javarészt az egykori Csehszlovákia területén harcolt a németekkel. 1953-tól 1957-ig a Kelet-Németországban állomásozó szovjet megszálló erők parancsnoka volt. Csapatai verték le az 1953-as keletnémet felkelést.
1955-ben marsallá léptették elő. 1957-től a védelmi miniszter első helyettese, a szárazföldi csapatok főparancsnoka. 1960 és 1967 között a védelmi miniszter első helyettese, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka, majd 1967-től – egészen haláláig – honvédelmi miniszter (1976).
Jelentős volt irodalmi munkássága is, a tizenkét kötetes hivatalos világháború-történet főszerkesztője volt.
előző miniszter |
szovjet honvédelmi miniszter |
következő miniszter |
előző főparancsnok |
Egyesített Fegyveres Erők főparancsnoka |
következő főparancsnok |