Angliai csata

A mai világban a Angliai csata olyan téma, amely nagy jelentőségűvé vált, és széles körű vitát váltott ki a szakértők és általában a társadalom körében. A technológia fejlődésével és az interakcióink állandó változásával a Angliai csata sokak érdeklődésének középpontjába került. A gazdaságra és politikára gyakorolt ​​hatásától a mindennapi életünkre gyakorolt ​​hatásáig a Angliai csata olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. Ebben a cikkben tovább vizsgáljuk a Angliai csata különböző szempontjait és következményeit a mai világban.

Angliai csata
Légi megfigyelő pásztázza az eget Londonban
Légi megfigyelő pásztázza az eget Londonban

KonfliktusMásodik világháború
Időpont1940. július 10 – október 31.
HelyszínLa Manche-csatorna, Anglia délkeleti része
Eredménydöntő brit győzelem; Nagy-Britannia megtartja a légtér ellenőrzését, a németek lefújják a partraszállási tervüket
Szemben álló felek
Németország
 Olasz Királyság
 Egyesült Királyság
Kanada
Parancsnokok
Hermann Göring
Albert Kesselring
Hugo Sperrle
Hans-Jürgen Stumpff
Hugh Dowding
Keith Park
Trafford Leigh-Mallory
C. J. Quintin Brand
Richard Saul
Szemben álló erők
Luftwaffe
Olasz Királyi Légierő
1576 bombázó;
809 vadászgép;
300 csatarepülő
Királyi Légierő
Királyi Haditengerészet
Kanadai Királyi Légierő
500 bombázó;
700 vadászgép;
96 csatarepülő
Veszteségek
1014 bombázó;
873 vadászgép/csatarepülő
376 bombázó;
1023 vadászgép;
148 repülőgéphordozó-fedélzeti repülőgép
23 002 halott
32 138 sebesült
Térkép
Angliai csata (Egyesült Királyság)
Angliai csata
Angliai csata
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 54°, ny. h. 2°Koordináták: é. sz. 54°, ny. h. 2°
A Wikimédia Commons tartalmaz Angliai csata témájú médiaállományokat.

Az angliai csata (angolul: Battle of Britain) alatt a második világháború során a német légierő (Luftwaffe) és a brit légierő (Royal Air Force) között a levegőben, a La Manche csatorna ellenőrzéséért vívott küzdelemsorozatot értjük. A náci hadvezetés a légtér ellenőrzését előfeltételnek tekintette Nagy-Britannia megszállásához. A csata dátumát a brit, illetve német források eltérően adják meg: az angolok 1940. július 10. és október 31. között, míg a németek 1940. augusztus közepétől 1941. május végéig tartott.

A csata előzményei

A dunkerque-i brit kudarc és Franciaország elfoglalása után Hitler arra számított, hogy sikerül békét kötnie Angliával. Július elején a berlini sportcsarnokban elhangzott beszédében közölte is feltételeit: Németország uralja Európa meghódított területeit és visszakap néhány, az első világháborúban elveszített gyarmatot, cserébe Nagy-Britannia megtarthatja tengerentúli birodalmát. Angliában azonban csak egy gyenge csoport (Lord Halifax külügyminiszter vezetésével) fontolgatta a kiegyezést a németekkel, és ők is csak igen határozatlanul. Még Chamberlain is Churchill mellé állt, aki a Parlamentben kijelentette:

Harcolunk a tengerpartokon, a kikötőkben, a mezőkön és a városok utcáin, és harcolunk a dombok között és a hegyekben. Soha sem adjuk meg magunkat, és ha, amit egy percig sem hiszünk, a sziget vagy annak nagy része le lenne igázva, akkor birodalmunk tengeren túli részein a brit hajóhad segítségével folytatják a harcot.
– Churchill

A RAF Bomber Commandja 1940. május 15-én bombázta először a Ruhr-vidéket, amivel megkezdődött Németország stratégiai bombázása. Az angliai csata a német válasz volt.

Oroszlánfóka hadművelet

A hadműveleti terv szerint a késő esti, kora hajnali órákban német légi szállítású és légi deszant (Fallschirmjäger) alakulatok érkeztek volna meg Dover és Brighton városokba, hogy biztosítsák a kora reggel vízi úton érkező XVI. (XVI. Armee) és a IX. hadsereg (IX. Armee) inváziós erőinek minél akadálytalanabb partra szállását. A IX. hadsereg Le Havre térségéből indult volna Ventnor (Wight-sziget), Portsmouth és Brighton felé, a boulogne-i német erők Eastbourne-be, Calais-ból pedig Folkestone-ba érkeztek volna. A XVI. hadsereg Dunkerque-ből, Ostendéből és Bruggéből a Doveri-szoroson keresztül Ramsgate térségében szállt volna partra, a Cherbourgban állomásozó VI. hadsereg pedig a sík Lyme Regis felé tartott volna. A légi és vízi úton átdobott 9 hadosztálynyi erő körülbelül 67 000 katonájának műveleti területe Devon–Dorset (VI.), Nyugat-Essex–Southamptonshire (IX.) és Kent (XVI.) megyék partszakaszain kezdődött volna. A brit flotta műveleteit a Kriegsmarine aknazárakkal lassította vagy állította volna meg, közben felkészülve a tengeri és légi ellentámadásra. Az aknazárakat aknatelepítő hajók és tengeralattjárók rakták volna le.

A hadművelet végrehajtásáról a háború végéig nem tettek le a németek, de a felvázolt feltételek megteremtésére egyre kevesebb lehetőségük volt 1941-től, mert fogyott az üzemanyag, a muníció és az ember. Az Overlord hadművelet végképp megpecsételte a kivitelezés sorsát.

A csata

Harc a csatorna felett

A német légierő 1940. július 10-én indította meg támadásait a csatornán hajózó angol konvojok, a délkelet-angliai kikötők és radarállomások ellen. A kezdeti légi összecsapásokban a német bombázókat kísérő vadászgépek rendszerint létszámfölényben voltak az angol vadászgépekkel szemben, ezért azok nem tudták jelentősen megzavarni a támadásokat. Az elsüllyesztett hajók számának növekedése odáig vezetett, hogy a Brit Admiralitás leállította a hajóforgalmat a csatornán. Az első pár hétben a németek csak puhatolóztak, igyekeztek kiismerni ellenfelük gyenge pontjait, majd megindították a komolyabb támadásokat.

Sas hadművelet

Augusztus 13-án a csata a második szakaszába lépett. A Luftwaffe célja a RAF felőrlése volt, ezért nagy erejű támadásokat indítottak a délkelet-angliai légibázisok ellen. A Királyi Légierő ezekben a napokban élte át legnehezebb pillanatait. Egyre több szükségrepülőteret kényszerült használni a katonai bázisok súlyos megrongálása miatt. Bár a repülőgépeiknek nem volt probléma a füves repülőterek használata, de az itt leszálló gépek karbantartása és feltöltése nagy gondot okozott a szerelőknek. Nemcsak ez ütközött nehézségbe, hanem az elvesztett, jól képzett pilóták pótlása is. Az újoncok gyakran pár órás kiképzés után hajtották végre első éles bevetésüket, így az ő veszteségeik érthetően még nagyobbak voltak.

A németek, hogy egy perc nyugtot se hagyjanak az angoloknak, megkezdték az éjszakai támadásokat is. Az egyik ilyen éjszakai támadás alatt egy német gép véletlenül London egyik lakónegyede felett oldotta ki a bombáit. Ez a pár bomba a csata fordulópontjához vezetett. A RAF ugyanis bosszúból augusztus 25–26. éjszakáján Berlint bombázta. Már úgy tűnt, hogy Anglia, de főleg a délkelet-angliai vadászvédelem összeomlik, és valóban csak napjai voltak hátra, amikor a németek megváltoztatták a taktikájukat.

London bombázása

A bombázott London
London bombázása rengeteg civil áldozatot követelt, de csak elszántabbá tette az angolokat

Hitlert végtelenül felbőszítette Berlin bombázása. Mivel úgy látta, hogy a repülőterek támadásával nem fog tudni sikereket elérni (annak ellenére, hogy csak napokon múlott a győzelem), megparancsolta, hogy változtassák meg a célpontot, és a főváros megtámadásával kényszerítsék levegőbe az angolokat.

Szeptember 7-én indult meg az első nagyszabású támadás London ellen. A következő napokban újra és újra támadtak a német bombázók. Ámde az angol pilóták a német vezérkar legnagyobb megdöbbenésére nem akartak fogyni. Így a német pilótákat szinte naponta nagy veszteségek érték. Ezt látva, Hitler és vezérkara felismerte, hogy nem tudja megsemmisíteni a RAF-ot, és szeptember 17-én elhalasztotta az angliai partraszállás tervét.

A csata vége és eredménye

Szeptember végére a nappali bombázások egyre ritkultak, majd október 6-ától a bombázók már csak éjszaka tűntek fel London felett. Ezek sok civil életét oltották ki - brit becslések szerint 40 000-ét -, de Anglia védelmi képességeit nem csökkentették számottevően. Nappal már csak bombával felszerelt vadászgépek támadták az angol repülőtereket, de idővel ezeken a bevetéseken is egyre több német pilótát lőttek le. Az időjárás rosszabbra fordulásával a bevetések száma is csökkent, végül a nappali bevetések október végére teljesen megszűntek.

Fő momentumok

Repülőgépgyártás volumene

Az angliai csata egyik elsikkadó, mégis döntő momentuma, hogy az 1940-es évben a brit repülőgépgyártás volumenes már közel másfélszeresen felülmúlta a németekét. A II. világháború folyamán összességében is sokkal több repülőgépet gyártott a brit ipar, mint a német.

Repülőgépgyártás volumene az 1939-1941 évekbenː
1939 1940 1941
Nagy-Britanniaː 7940 db 15 049 db 20 094 db
Németországː 8295 db 10 826 db 11 776 db

Radar

Nagy-Britannia radar lefedettsége, katonai repterei és az RAF csoportosítása
Hurricane vadászgép
A duxfordi 19-edik vadászszázad Spitfire-jei balék alakzatban, elöl a kötelékparancsnok H.I. Cozens gépe
Bf 109

Az egyik momentuma ennek a harcnak, egy az első világháború alatt kifejlesztett eszköz, a radar lett. Ahhoz, hogy a brit hadvezetés kevés gépét egyre nagyobb hatásfokkal tudja használni, szükséges volt egy előrejelző rendszer, minden egyes pillanatban tudni kellett, hogy hány gép van a levegőben, milyen irányba és milyen sebességgel haladnak. Ezzel radikálisan csökkenthette a járőrszolgálatot teljesítő repülőgépek számát, így időt adva a legénységnek a pihenésre, illetve a repülőgépek karbantartására.

Rossz látási viszonyok között a radarirányítás hatásfoka nem volt megfelelő, mivel a radarirányítók a repülőket csak az ellenséges gépek közelébe tudták navigálni, a végső megközelítés látás alapján történt. A kezdetleges radarok működését a kelő nap megzavarta.

Részt vevő repülőgépek

Mindkét fél egyaránt bevetett vadászokat, viszont az angliai harcok során csak a németek használtak bombázókat. Az angol bombázók bevetésére Berlin bombázásánál került sor.

Vadászrepülők

Bombázók

Zuhanóbobázók

Jegyzetek

  1. Foreman, 8. o.
  2. Angol propagandafilm az angliai csatáról. YouTube
  3. a b Angelucci, Enzo. The Rand McNally Encyclopedia Of Military Aircraft, 1914-1980 (1988)
  4. a b Harrison, Mark, ed. The economics of World War II: six great powers in international comparison (Cambridge University Press, 2000)
  5. a b Wilson, Stewart. Aircraft of World War II (Aerospace Publications, 1988)

Források

További információk

  • Hadtudományi lexikon I. (A–L). Főszerk. Szabó József. Budapest: Magyar Hadtudományi Társaság. 1995. 4–48. o. ISBN 963-04-5226-X
  • Deighton, Len. Vadászrepülők. Az angliai légicsata története. Budapest: Európa Kiadó–Zrínyi Kiadó (1983) 
  • Frayn-Turner, John. Az angliai csata. Debrecen: Hajja & Fiai (1999) 
  • Blandford, Edmund. Célpont: Anglia. Debrecen: Hajja & Fiai (1999) 
  • Caldwell, Donald. 4–5. fejezet., A JG 26 hadműveleti naplója 1939–1942. Debrecen: Hajja & Fiai, 60–125. o. (1998). ISBN 963-9037-35-4 
  • Hinchliffe, Peter. 1–2. fejezet, Éjszakai vadászok. Debrecen: Hajja & Fiai, 50–70. o. (2000). ISBN 963-9329-03-7 
  • Spick, Mike. 2. fejezet, A szövetséges légierő ászai. Debrecen: Hajja & Fiai, 60–101. o. (1997) 
  • Spick, Mike. 2. fejezet, A Luftwaffe ászai. Debrecen: Hajja & Fiai, 56–89. o. (1998) 
  • Rolski, Tadeusz H.. Fehér sas kék mezőben. Budapest: Kossuth Kiadó (1978)