A mai világban a Aristide Maillol olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Relevanciája és hatása a politikától a populáris kultúráig különböző területeken vita és elemzés tárgyává vált. Mivel a Aristide Maillol továbbra is forró téma, hatása és következményei továbbra is kutatások és viták tárgyát képezik. Ebben a cikkben a Aristide Maillol különböző perspektíváit vizsgáljuk meg, annak eredetétől a mai hatásig, azzal a céllal, hogy rávilágítsunk erre a lenyűgöző jelenségre.
Aristide Maillol | |
Rippl-Rónai József festménye (1899) | |
Született | Aristides Maillol 1861. december 8. Banyuls-sur-Mer |
Elhunyt | 1944. szeptember 27. (82 évesen) Banyuls-sur-Mer |
Állampolgársága | francia |
Nemzetisége | katalán |
Házastársa | Clotilde Narcis (1873-1952) |
Foglalkozása | festő grafikus szobrász |
Iskolái |
|
Kitüntetései | a francia Becsületrend parancsnoka |
Halál oka | közúti baleset |
Aristide Maillol aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Aristide Maillol témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Aristide Maillol (katalánul Aristides Maillol) (Banyuls-sur-Mer, 1861. december 8. – Banyuls-sur-Mer, 1944. szeptember 27.) katalán származású francia szobrász, festő és grafikusművész. A franciaországi szobrászatban legnagyobb ellenfele Auguste Rodin, aki 20. századi európai szobrászatot jelentősen befolyásolta. A Nabis művészeti csoportosulás tagja.
Korán eldöntötte, hogy festő szeretne lenni, 1881-ben Párizsba ment tanulni, nem vették fel mindjárt az École-de Beaux-Arts-ra, 1885-ben sikerült bejutnia, itt Jean-Léon Gérome és Alexandre Cabanel voltak a mesterei. Korai festményeit Paul Gauguin és Pierre Puvis de Chavannes hatása alatt festette, együtt tartott ő is a Pont-aveni iskola és a Nabis csoport festőivel a szimbolista és a pointillista stílus irányába.
Gauguin irányította érdeklődését a díszítő művészet felé, faliszőnyegek tervezésére biztatta. 1893-ban nyitott is Maillol egy nagy sikerű gobelin műhelyt szülővárosában, mely a gobelin-művészet megújítását jelentette. A maga készítette növényi festékekkel színezett szőnyegszériái igen népszerűek voltak. Ebben a műhelyben dolgozott Clotilde Narcis, Maillol majdani felesége és aktszobrainak modellje. Az 1890-es évek közepétől már kis viasz és terrakotta szobrokat kezdett formázni, majd a kő és bronz formázására is áttért, érdeklődése a szobrászat felé fordult és Párizsba költözött 1896-ban, immár feleségével együtt.
Szakított a Rodin hatása alatt elterjedt vázlatszerű, festőies, minden plasztikai komponálás nélküli iránnyal, Maillol erős szobrászati zártságra, a leegyszerűsített formák architektonikus felépítésére törekedett. Ebben a törekvésében erősen segítette a keleti, asszír és egyiptomi, az archaikus görög és a régi európai mesterek művészetének tanulmányozása. (Tapasztalatszerző útjait Gróf Harry Kessler (1868-1937) műgyűjtő, mecénás, író és diplomata támogatta.) A konstruktív szobrászati formák kezdeményezésével igen nagy szerep jutott Maillol-nek a modern szobrászat új utakra indításában és hatását az egész újabb szobrászgeneráció megérezte, ezzel Maillol a 20. századi modern szobrászművészet egyik úttörőjévé vált.
Fő témája a ruhátlan emberi test, főleg női aktok, általuk fejezi ki szimbolikus mondanivalóit. Ruhával fedett női alakjain (Flora) a textília szorosan simul a testre, nem bontja meg az alak tömegét. Hatása és jelentősége a szobrászat területén éppen az, ami Paul Cézanne szerepe a festészetben, egy áttörés, túllépés a naturalizmuson, de az impresszionizmuson is. Ismertebb szobrászművészeti alkotásaiból:
Portrészobrai közül kiemelkedik pár női fej és Étienne Terrus (katalánul: Esteve Terrús) és Pierre-Auguste Renoir festők képmásai.
Szobrai láttán hamar felkarolták a párizsi műkereskedők is, kiállított Párizsban, Európa több országában és az Amerikai Egyesült Államokba is eljutott szoborkiállításaival. Jeles, magán- és közgyűjtemények őrzik munkáit, egyes alkotásai köztereket díszítenek. Ülő fürdő nő, Térdelő nő, Féltérdre ereszkedő női akt c. alkotásaiból a budapesti Szépművészeti Múzeum is őriz egy-egy példányt.
Könyvillusztrációi közül legismertebbek Vergilius Eclogáihoz és Longosz Daphnis és Chloe című műveihez készített fametszetei.
Katalán identitását soha nem tagadta meg, a francia mellett a katalán nyelvet is beszélte.
Utazás közben autóbaleset következtében hunyt el.
Emlékezetére mind szülővárosában, mind Párizsban működtetnek Maillol-ról elnevezett múzeumokat, szobrai halála után is rendszeresen szerepelnek kiállításokon.