Bácskertes

A mai világban a Bácskertes egyre fontosabbá vált. Megjelenése óta a Bácskertes világszerte felkeltette az emberek figyelmét a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt ​​hatásának köszönhetően. Legyen szó személyes, társadalmi, politikai, gazdasági vagy kulturális szféráról, a Bácskertes általános érdeklődésre számot tartó témának bizonyult számos közönség számára. Éppen ezért ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Bácskertes jelentőségét, időbeli alakulását és a mai társadalomra gyakorolt ​​hatását. Részletes elemzéssel átfogó perspektívát kívánunk nyújtani a Bácskertes-ről és a jelenkori világban betöltött szerepéről.

Bácskertes (Купусина / Kupusina)
A Szent Anna római katolikus templom
A Szent Anna római katolikus templom
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetNyugat-bácskai
KözségApatin
Rangfalu
PolgármesterRekettye Róbert
Irányítószám25262
Körzethívószám+381 25
Népesség
Teljes népesség1952 fő (2011) +/-
Népsűrűség32 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság125 m
Terület60,8 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 44′ 10″, k. h. 19° 05′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 44′ 10″, k. h. 19° 05′ 50″
Bácskertes weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bácskertes témájú médiaállományokat.

Bácskertes (vagy Kupuszina, szerbül Купусина / Kupusina) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Apatin községben.

Fekvése

Zombor és Apatin közt, a Duna bal partja és a horvát határ közelében fekszik.

Nevének eredete

Magyar nevét kertészkedő lakosságáról kapta. A szerb kupus káposztát jelent. Eredeti nevét (Kupuszina) a betelepített szlovák, palóc lakosság adta. A későbbi magyar telepítések után nevezték át magyarra (Bácskertesre) a falut.

Története

A középkorban Hetes nevű falu állt a helyén, melyet a török pusztított el. 1751-ben Heves és Nyitra vármegyékből, valamint a kalocsai érsekség területéről katolikus magyarokkal és szlovákokkal telepítették újra. Első temploma 1754-ben épült. A mai templom 1808-1813. között épült Szent Anna tiszteletére. 1890. október 2-án a faluban tűzvész pusztított. Az eredetileg betelepült 150 családból a falu lélekszáma úgy megszaporodott, hogy a 20. század elejére megközelítette a 3500 főt. A nagy lélekszámot a falu már nem tudta eltartani, ezért nagy számú lakosság rajzott ki a Duna árterületeire. 1910-ben 3205 lakosából 3179 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Apatini járásához tartozott. 1995-ben horvátországi szerb menekültek érkeztek a faluba.

Néprajza

Népi hagyományait máig őrzi a település: a sokszoknyás, eredeti palóc színvilágú, de a bácskai németek viseletének hatását is magán hordozó, a magyar nyelvterületen egyedi népviselet még a mindennapok tartozéka. A színes és sok régi népszokást őrző lakodalmak különösen fontos családi ünnepeket jelentenek; jellegzetes a falu máig megőrzött szinte középkori palóc nyelvjárása, s a megőrzött sok alföldi népdal, népballada, vallásos népének, népi imádság is. Legnagyobb ünnep a nyár közepén megtartott Szent Anna búcsú. Szakrális szabadtéri emlékekben a leggazdagabb bácskai település. A község életének tárgyi emlékei a falumúzeumban láthatók. A tánchagyományokat a ma is élő tánccsoportok ápolják. A felnőtt „Bokréta”-népi tánccsoport mellett gyerek-tánccsoport is van. Silling István tanítványai segítségével 1980 nyarán kezdte el gyűjtőmunkáját, s több évig gyűjtötte a községben a balladákat, a balladás dalokat, a ráolvasásokat, és egyéb néprajzi emlékeket. Foglalkozott a település lakói beszédének sajátosságaival. Kutatásainak eredményei több kötetben jelentek meg.

Népesség

Demográfiai változások

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
3200 3146 3133 3063 2694 2500 2356 1952

Etnikai összetétel 2002-ben

Nemzetiség Szám %
Magyarok 1857 78,82
Szerbek 279 11,84
Horvátok 45 1,91
Cigányok 14 0,59
Bunyevácok 12 0,50
Románok 11 0,46
Jugoszlávok 8 0,33
Muzulmánok 5 0,21
Szlovének 3 0,12
Szlovákok 2 0,08
Montenegróiak 1 0,04
Ruszinok 1 0,04
Németek 1 0,04

Etnikai összetétel 2011-ben

Nemzetiség Szám
Magyarok 1543
Szerbek 199
Horvátok 39
Bunyevácok 12
Egyéb/Ismeretlen

Látnivalók

  • Szent Anna római katolikus templom
  • Petőfi Sándor-mellszobor
  • Ismeretlen eredetű romok láthatók a falu határában
  • Turul-szobor a templom udvarán

Irodalom

  • Csíkosné Eszrényi Éva 2002: Kupuszina és Nagyhind nyelvjárási jellegzetességei. Új Kép (Szabadka) VI/1-2, 9-10.
  • Silling István: Ismeretlen anyám: Kupuszinai népballadák és balladás dalok (a dallamokat lejegyezte és a zenei mutatókat készítette Kónya Sándor) – Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1989. 240 o. – ISBN 86-323-0199-3.
  • Silling István: Boldogasszony ablakában: népi imádságok és ráolvasások Kupuszináról – Agapé Könyvkiadó és Nyomda, Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1992. 128 o. – ISBN 86-323-0340-6.
  • Silling István: Kakasok szólalnak, Máriát kiáltanak: adalék a vajdasági magyar archaikus népi imádságok variálódási vizsgálatához – Logos, Tóthfalu, 1997. 135 o.
  • Művelődési élet Kupuszinán: 1919–1997. (A szöveget Sturcz József, Marásek Gáspár és Silling István írta) – Prosveta, Zombor, 1997. 18 o. (Kupuszinai füzetek 1).
  • Silling István: Megszentelt jeleink: a 250 éves Kupuszina szabadtéri vallási emlékei – Kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Kupuszina, 2001. 38 o., 42 t. (Kupuszinai füzetek 3).
  • Silling István: Vajdasági népi imádságok és nyelvezetük – tanulmány – Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 2003. 409 o. – ISBN 86-323-0576-X – Hozzáférés ideje: 2012. október 29. 22:00.
  • Silling István: A kupuszinai nyelvjárás és szótára – Loisir, Budapest, 2007. 406 o. – ISBN 978-963-87583-3-0.

Jegyzetek

További információk