Ebben a cikkben elmélyülünk a Balatonhenye lenyűgöző világában, feltárva annak különböző aspektusait, eredetét és lehetséges következményeit a mai társadalomban. A Balatonhenye az évek során érdeklődés és vita tárgya volt, felkeltette a szakértők és a hobbibarátok kíváncsiságát és figyelmét. Ezeken az oldalakon végig fogjuk vizsgálni annak időbeli alakulását, különféle megnyilvánulásait a különböző kultúrákban, valamint személyes és kollektív szinten gyakorolt hatását. Készüljön fel egy felfedező és elmélkedési utazásra a Balatonhenye körül, abban a reményben, hogy bővíti ismereteit és ismereteit ezzel az izgalmas témával kapcsolatban.
Balatonhenye | |||
Balatonhenye református temploma | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Dunántúl | ||
Vármegye | Veszprém | ||
Járás | Tapolcai | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Kulin Miklós György (független) | ||
Irányítószám | 8275 | ||
Körzethívószám | 87 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 127 fő (2023. jan. 1.) | ||
Népsűrűség | 11,08 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 11,73 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 54′ 42″, k. h. 17° 36′ 47″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 42″, k. h. 17° 36′ 47″ | |||
Balatonhenye weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonhenye témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Balatonhenye község Veszprém vármegyében, a Tapolcai járásban.
A Henyei-hegy keleti lábánál, a Balaton északi partjától 8 kilométerre fekszik. Délről Köveskál, nyugatról Monostorapáti, északról Kapolcs, délkeletről Monoszló határolja. Csak közúton közelíthető meg, a Balaton felől a 71-es főútról Révfülöpnél vagy Zánkánál letérve Köveskálon át, ahonnan a 7313-as útból kiágazó 73 126-os út vezet a faluba.
Balatonhenye természetföldrajzilag a Balaton-felvidék e szakaszára jellemző, a tóparti hegysor mögött megbújó medencék egyikében fekszik, a mindössze két község területét magában foglaló Monoszlói-medencében. Ez a terület a Balaton-felvidék egyik legrejtettebb völgye, áthaladó útja nincs, s még a két itt lévő zsákfalu, Monoszló és Balatonhenye között sincs közúti összeköttetés.
A falu fölött a Kapolcs felé vezető sárga jelzést követő turista az egykori kolostor helye melletti kilátóhelyről láthatja a Káli-medencét, a Balatont és a Hegyestű bazaltorgonáit, majd továbbhaladva a Balaton-felvidék még érintetlen erdeiben és mezőin találja magát.
A település határában ered, és főutcáján végigfolyik az Ábrahámhegynél a Balatonba torkolló Burnót-patak.
Balatonhenye Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.
Nevének első írásos említése 1181-ből maradt fenn, Henney alakban. A területén feltárt régészeti leletek tanúsága szerint már az ókori rómaiak idejében lakott hely volt. A 19. század végén előbb egy római temetőt tártak fel, majd az egyik lakos telkén újabb hasonló leletekre bukkantak, egy nő sírjára, római feliratos sírkőre, valamint egy Ámort ábrázoló kőszobortöredékre.
1365-ből származó feljegyzések szerint a falu mai határától északra egykor egy Árpád-házi Szent Margit tiszteletére emelt Árpád-kori pálos kolostor állt. Az egykori kolostor környékét ma Margit-kertnek hívják.
Fennmaradt oklevelek szerint a falu lakosai 1262-ben a veszprémi vár nemes jobbágyai voltak. Később a falu egyik része a veszprémi várhoz, a másik pedig a Szent Mauríciusz Monostorhoz tartozott. Utóbbi 1489-ben és 1542-ben is birtokolt itteni területeket. Ekkoriban két részét különböztették meg a településnek, Alsó- és Felsőhenyét.
A törökök legalább kétszer, 1548-ban és 1572-ben pusztítottak a településen, amely később is támadásoknak lehetett kitéve, mert 1610-ben és 1611-ben is lakatlan faluként említik az írások.
A későbbi századokban a következőképpen alakult a község lakosainak száma: 1828-ban 623, 1851-ben 742, 1890-ben 688, 1910-ben 643, 1930-ban 617, 1949-ben 580. Ekkortól rohamos fogyásnak indult, és az 1990-es években már 200 alá csökkent a lélekszám. 1910-ben egy kivételével az összes lakosa magyar volt, vallás szerint 293-an a református, 282-en a római katolikus, 63-an pedig az evangélikus felekezethez tartoztak. A lakóházak száma 1939-ben 143, 1968-ban 132 volt.
Balaton- előnevét azért kapta, mert Zala vármegyében – amelyhez 1950-ig tartozott – Ördöghenye és Petőhenye nevű községek is voltak. 1848 előtt kisnemesi jellegű község volt, jobbágycsalád csak nyolc élt a településen. Ennek oka, hogy a hegyes-völgyes domborzat miatt nagybirtok nem tudott kialakulni. Az 1870-1880-as években Kerkapoly Károly pénzügyminiszternek volt itt egy 30 hold területű gyümölcsfaiskolája és kertészete. Teleki János kertész több jófajta gyümölcsöt termesztett, amelyeknek nevet is adott.
A településen 2013. június 23-án időközi polgármester-választást tartottak az előző polgármester lemondása miatt.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 113 | 119 | 130 | 128 | 138 | 111 | 127 |
2013 | 2014 | 2015 | 2017 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 99,1%-a magyarnak, 1,9% németnek, 0,9% cigánynak mondta magát (0,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58,3%, református 13%, görögkatolikus 0,9%, felekezeten kívüli 20,4% (7,4% nem nyilatkozott).