Belső mag
Ma szeretnénk elmélyülni a Belső mag lenyűgöző világában. Bármit is jelent az egyes személyek számára, a Belső mag olyan téma, amely az évek során milliók figyelmét ragadta meg világszerte. A társadalomra gyakorolt hatásától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig a Belső mag állandó vitatéma volt, és a kutatók, a rajongók és a kíváncsiak érdeklődésének témája. Ebben a cikkben a Belső mag különböző aspektusait fogjuk feltárni, elemezve annak fontosságát a különböző kontextusokban és az idők során bekövetkező fejlődését. Készüljön fel a felfedezés és a Belső mag megismerésének útjára!
A belső mag a Föld legbelsőbb, mintegy 1200 km sugarú része.
A földmag két részét (külső folyékony és belső szilárd öv) 1936-ban fedezte fel Inge Lehmann dán szeizmológus, a földrengéshullámok terjedését figyelve a Föld belsejében. Az őáltala felfedezett felületet, mely a két övet elválasztja mintegy 5000 km mélyen, Lehmann-felületnek nevezik.
A meteoritok és az őket alkotó kémiai elemek fizikai és vegyi tulajdonságainak tanulmányozásából azt feltételezik, hogy a belső magot elsősorban vas és nikkel alkotja.
A belső magban uralkodó környezeti viszonyokról csak hipotézisek léteznek. Feltételezik, hogy a hőmérséklet 5000-7000 °C között alakul, míg a nyomás 330-360 GPa értékek között. A szilárd halmazállapotot azzal magyarázzák, hogy ilyen extrém nyomásviszonyok mellett a vas olvadáspontja rendkívül megnő.
Jegyzetek
- ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2017. június 6.)
- ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2017. június 6.)
Források
- Báldi Tamás: Általános földtan, egyetemi jegyzet, ELTE Budapest, 1997
- Borsy Zoltán: Általános természetföldrajz, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1998 ISBN 963188928-9
