Benárd Ágost

Benárd Ágost
Született	1880. január 3. Budapest
Elhunyt	1968. június 22. (88 évesen) Balatonkenese
Párt	Nemzeti Egység Pártja Keresztény Községi Párt Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja
Foglalkozás	eszperantista politikus orvos
A Wikimédia Commons tartalmaz Benárd Ágost témájú médiaállományokat.

Vitéz szilvágyi Benárd Ágost (Budapest, 1880. január 3. – Balatonkenese, 1968. június 22.) orvos, eszperantista, keresztényszocialista politikus, a trianoni békeszerződés egyik aláírója az első világháborúban vesztes Magyar Királyság képviselőjeként.

Életpályája

A nemesi származású szilvágy Benárd családban született. Édesapja, szilvágyi Benárd Lajos (1827–1885), honvédelmi minisztérium osztálytanácsosa, anyja szeniczei Gáspár Emília (1838–1907) volt. Benárd Ágostnak az apja, Benárd Lajos 1877. július 22-én I. Ferenc József magyar királytól „szilvágyi” előnévvel magyar nemességet és címeradományt kapott. Az anyai nagyszülei szeniczei Gáspár András (1804–1884), 1848-49-iki honvédtábornok, 1848-49-ik biharmegyei honvédegyesület elnöke, és biharmegyei bizottsági tag, és téglási Ercsey Emília (1812–1896) voltak.

Benárd Ágost a piaristáknál tanult, majd az orvosi diploma megszerzése után belgyógyász és sebészgyakornok volt. Az első világháború kitörésekor bevonult és összesen ötven hónapot töltött harctéren, mint hadiorvos. A háború végén már a győztes őszirózsás forradalom ellen fegyveres szervezkedésbe kezdett, egyúttal pedig bekapcsolódott a különböző jobboldali politikai mozgalmak életébe is. Amikor Károlyit a kommunisták megbuktatták és kikiáltották a Magyarországi Tanácsköztársaságot, Benárdot már másnap elfogták és halálra ítélték. A végrehajtás elől sikerült megszöknie és Bécsben csatlakozott a helyi magyar ellenforradalmi erőkhöz, ugyanakkor Ausztriában is fegyveres szervezkedésbe kezdett az ottani kommunisták ellen, sikerrel.

Szociális érzéke hamar kitűnt; miközben az I. kerületi Munkásbiztosító Pénztár főorvosa lett, Kelenföldön és Lágymányoson is ingyenes betegellátást biztosított a szegényeknek. Tagja lett a budai keresztényszocialista mozgalomnak, s így a Tanácsköztársaság bukása után kinevezték a Munkásbiztosító Pénztár igazgatójának, majd a Huszár-kormány megalakulásakor a népjóléti és munkaügyi minisztérium adminisztratív államtitkára lett; a Simonyi-Semadam-kormányban és Teleki Pál első kormányában is ugyanezen terület miniszterévé nevezték ki. 1920 és 1922 között a KNEP nemzetgyűlési képviselője, az 1922-es nemzetgyűlési választáson pedig listán jutott be a Parlamentbe a Keresztény Egység Táborának programjával.

Legjelentősebb politikai tette a trianoni békeszerződés aláírása volt a kormány képviseletében Magyarország részéről 1920. június 4-én Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és államtitkár kíséretében. A tiltakozás és ellenállás gesztusaként állva írta alá a dokumentumot. A békeszerződés aláírása után tagja maradt a Teleki-kabinetnek egészen annak bukásáig. Benárd Ágost, miután a Bethlen-kormányba már nem kapott meghívást, a Nép című jobboldali újság főszerkesztője lett, melynek hasábjain élénk publicisztikai tevékenységet is kifejtett.

„Síri csendben fogadtak, és általános ügyelem közepette foglaltuk el helyünket. Millerand elnök kihirdette, hogy következik a magyar megbízottak által a békeszerződés aláírása. A ceremóniamester először hozzám lépett, és felkért, írjam alá a békét. Udvariasan hellyel kínált:

- Prenez place, Exellence!, Benár

- Merci beaucoup, Monsieur! – válaszoltam, amint udvariasan visszautasítottam a nekem átnyújtott dísztollat is, és állva, szinte oda se nézve, félvállról, a szálló asztalán talált és magammal hozott rozsdás, puhafa szárú tollal írtam alá a békeszerződést, majd családi pecsétes gyűrűmmel megpecsételtem. Azután otthagytam a tollat az asztalon. Majd meghatalmazott-társam, Drasche Lázár Alfréd írta alá. (Praznovszky Iván, a későbbi párizsi követ, aki a magyar békedelegáció főtitkára volt, még a szállóban felajánlott egy elég díszes tollat, amit erre a célra Budapestről küldtek. Érdekes, hogy a Hadtörténelmi Múzeumban őrzik ezt a tollat, amivel állítólag aláírtuk a békeszerződést, de felvilágosítottam a múzeum vezetőjét, hogy nem ezt használtam!) Egész magatartásommal dokumentálni akartam, hogy a reánk kényszeritett aláírásnak a magam részéről egyéb fontosságot nem tulajdonítok, azt nem ünnepélyes aktusnak, hanem reám nézve személy szerint és elsősorban nemzetemre nézve reánk kényszeritett és így minket nem kötelező, megalázó aktusnak tekintettem.”

– Benárd Ágost visszaemlékezése az aláírás tizedik évfordulóján, 1930-ban.

1924-ben kilépett a kormányt támogató Wolff-pártból, mert véleménye szerint a kormány elvesztette keresztényszocialista alapjait. Gömbös Gyula kormányának megalakulásával visszatért a pártpolitikába és a Nemzeti Egység Pártjába is belépett, ahol a budai szervezetek munkájában szerzett érdemeket. 1935–39 között pártja színeiben a veszprémi választókerületet képviselte az Országgyűlésben.

A második világháború kitörése után végleg visszavonult az aktív politikai élettől. 1968. június 22-én halt meg.

Irodalom

• Vizi László Tamás: A trianoni békediktátum aláírói az első világháborúban, Sorsok, frontok, eszmék. Tanulmányok az első világháború 100. évfordulójára. Főszerkesztő: Majoros István Szerkesztők: Antal Gábor, Hevő Péter, M. Madarász Anita, ELTE, BTK, Budapest, 2015.

Jegyzetek

Források

• Rainer Pál: A przeworski vasúti hídtól a trianoni palotáig, Trianontól Veszprémig: dr. vitéz szilvágyi Benárd Ágost és veszprémi kapcsolatai Archiválva 2015. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

• Benárd Ágoston rövid életrajza az Életrajzi Lexikonban
• Az 1935–39-es Országgyűlési Almanach 218. oldal, képpel
• Tarján M. Tamás: 1880. január 3. - Megszületik Benárd Ágost, a trianoni békediktátum egyik aláírója, rubicon.hu