A Berek Kati téma az utóbbi időben nagy érdeklődést és vitát váltott ki. Ez a kérdés több szempontból is felkeltette a társadalom különböző szektorainak figyelmét, a terület szakértőitől a hatások megértésében érdekelt hétköznapi emberekig. Az idő előrehaladtával a Berek Kati az aktuális beszélgetések központi pontjaként pozícionálja magát, és különböző nézőpontokból elmélkedéseket és elemzéseket vált ki. Ez a cikk a Berek Kati különböző aspektusaiba kíván elmélyülni, feltárva következményeit, és teljes áttekintést nyújt a témáról.
Berek Kati | |
Született | 1930. október 7. Makó |
Elhunyt | 2017. február 26. (86 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Simor András Zolnay Pál (h. 1959–1974) |
Gyermekei | Zolnay János (1959–) |
Foglalkozása | színész |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti temető |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1950–2008 |
Híres szerepei | Nyilas Misi Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig Regan William Shakespeare: Lear király Elekta Gyurkó László: Szerelmem Elektra Adela Federico García Lorca: Bernarda Alba háza Kata William Shakespeare: A makrancos hölgy Mary Tyrone Eugene O’Neill: Hosszú út az éjszakába Bodnárné Németh László: Bodnárné Claire Zachanassian Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölg látogatása Lucifer Madách Imre: Az ember tragédiája Sarolt Szörényi Levente–Bródy János: István, a király Orbánné Örkény István: Macskajáték |
A Wikimédia Commons tartalmaz Berek Kati témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Berek Kati, Berek Katalin (Makó, 1930. október 7. – Budapest, 2017. február 26.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Szülei Berek József és Rauch Karolina. Már nyolcévesen a Szegedi Nemzeti Színházban szerepelt.
1948–1952 között a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének (NÉKOSZ) tagjaként a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. A Főiskola „nagy” osztályába járt: évfolyamtársa volt többek közt: Buss Gyula, Czigány Judit, Hacser Józsa, Horváth Teri, Psota Irén, Soós Imre, Váradi Hédi. Az osztályfőnöke Gellért Endre volt, akit rendkívül nagyra tartott.
1952-ben a Főiskola elvégzése után a Nemzeti Színházhoz szerződött, melynek tizennyolc éven át volt rendes tagja. 1970-ben Gyurkó László íróval és Szigeti Károly koreográfussal alapító tagja volt a 25. Színháznak, ahol 1974-ig dolgozott. Mellette előadóesteket tartott, tanított, rendezett és írt. 1974–1985 között újra a Nemzeti Színházban játszott, viszont Vámos László rendező, igazgatótól nem kapott komoly szerepeket.
1985-től a győri Kisfaludy Színházban játszott, ahova Bor József hívta. 1991–1993 között a kecskeméti Katona József Színház színésze volt. Játszott az egri Gárdonyi Géza Színházban és tanította színészmesterségre a balettiskola növendékeit.
A Nemzeti Színház vezető színésznőjeként – sokoldalú jellemábrázoló képességét jól kamatoztatva – mind a hősnői, mind pedig a karakterszerepeket hitelesen formálta meg. Kiváló versmondó, avatott József Attila-előadó: 1972-ben „Játszani is engedd…” címmel közös zenei albumot adott ki a Sebő Együttessel. Kedvenc költője Nagy László, akinek rendszeresen szavalta verseit előadóestjein: „…Nagy Lászlót mondott, akitől most önéletrajzi könyvének címét is kölcsönözte. A hatalom vádja éppen az volt ellene, hogy 'beleugatta Nagy Lászlót az egyetemisták fülébe', ezért kénytelenek voltak a költőnek Kossuth-díjat adni. A művésznőt azonban megbüntették: soha nem kapott Kossuth-díjat!…”
Sokat dolgozott, nem kímélte magát, még akkor sem, amikor egy szívinfarktus képében megérkezett az első jel. 1993-ban nagy szerepálma, Az öreg hölgy látogatása című darab főszerepére készült, amikor agyvérzést kapott. Nagyon súlyos állapotban került kórházba, jobb oldala teljesen lebénult, nem tudott beszélni, egy ideig nem is látott. Szívósságával, erős akaratával, több éves távollét után visszaküzdötte magát a színpadra; „…semmihez sem fogható boldogság volt számára ott állni az újonnan felépült Nemzeti Színház nyitó előadásán. Ő képviselte a folytonosságot a régi, Blaha Lujza téri épület és a mostani, új Nemzeti között.”
2000-ben a nemzet színészévé választották, 2007-ben pedig Örökös Tagja lett a Halhatatlanok Társulatának.
2006-ban a Thália Színházban lépett utoljára színpadra a Nénikém, meg én című darabban.
Második férje Simor András, zenész volt. 1959-től 1974-ig Zolnay Pál rendező volt a férje, a fiuk, Zolnay János 1959-ben született.
Hosszú betegség után 2017. február 26-án hunyt el.
Emlékére a Duna televízió levetítette az 1968-ban készült Feldobott kő című filmjét. 2017. március 24-én búcsúztatták a budapesti Farkasréti temetőben, ahol Mácsai Pál, Jordán Tamás és Sebő Ferenc búcsúztatták, majd ezt követően a művésznő kérésére szűk családi körben szórták hamvait a Dunába. A búcsúztatón megjelent többek között Bánsági Ildikó, Molnár Piroska, Papadimitriu Athina, Pető Iván, Székhelyi József, Galkó Balázs, Bodrogi Gyula és Tordy Géza.
1957-től haláláig a budapesti Harcsa utca 2. lakója volt. 2019 májusában emlékére emléktáblát avattak a ház falán.