Bethlen István (politikus)

A Bethlen István (politikus) témája az utóbbi időben nagy érdeklődést váltott ki, és relevanciája a modern élet számos aspektusát fedi le. Akár személyes, akár társadalmi, politikai, gazdasági vagy technológiai, a Bethlen István (politikus) alapvető szerepet játszik abban, ahogyan a kihívásokkal nézünk szembe, és hogyan viszonyulunk a minket körülvevő világhoz. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Bethlen István (politikus)-hez kapcsolódó különféle szempontokat, megvizsgálva annak hatását és relevanciáját különböző kontextusokban. A történelem során bekövetkezett fejlődésétől a jövőre gyakorolt ​​hatásáig, a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásáig és a döntéshozatalban betöltött szerepéig a Bethlen István (politikus) továbbra is leköti a szakértők és a rajongók figyelmét.

Bethlen István
Az 1930-as években
Az 1930-as években
Magyarország miniszterelnöke
Hivatali idő
1921. április 14. – 1931. augusztus 24.
ElődTeleki Pál
UtódKárolyi Gyula
Magyarország ideiglenes pénzügyminisztere
Hivatali idő
1921. október 4. – december 3.
ElődWalko Lajos
UtódWalko Lajos
Magyarország ideiglenes igazságügy-minisztere
Hivatali idő
1924. február 21. – március 13.
ElődNagy Emil
UtódPesthy Pál
Hivatali idő
1929. január 8. – február 4.
ElődPesthy Pál
UtódZsitvay Tibor
Magyarország ideiglenes külügyminisztere
Hivatali idő
1924. október 7. – november 15.
ElődDaruváry Géza
UtódScitovszky Tibor
Magyarország ideiglenes földművelésügyi minisztere
Hivatali idő
1924. október 14. – november 15.
ElődNagyatádi Szabó István
UtódSchandl Károly

Születési névBethleni gróf Bethlen István
Született1874. október 8.
Gernyeszeg
Elhunyt1946. október 5. (71 évesen)
Moszkva
SírhelyFiumei Úti Sírkert
PártSzabadelvű Párt (1901-1903), Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt (1904–1913), 48-as Alkotmánypárt (1913–1918), Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (1919–1922), Egységes Párt (1922–1935)

SzüleiBethlen István, Teleki Ilona
Házastársagróf bethleni Bethlen Margit (1882–1970)
GyermekeiAndrás, István, Gábor
Foglalkozásjogász, politikus, országgyűlési képviselő, felsőházi tag
IskoláiTheresianum, Budapesti Tudományegyetem, Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia
Halál okaszívbénulás

DíjakHódmezővásárhely díszpolgára (1921)

Bethlen István aláírása
Bethlen István aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bethlen István témájú médiaállományokat.
László Fülöp: Bethlen István díszmagyarban

Gróf bethleni Bethlen István (Gernyeszeg, 1874. október 8.Moszkva, 1946. október 5.) jogász, mezőgazdász, konzervatív-liberális beállítottságú politikus. A Horthy Miklós nevével fémjelzett keresztény-konzervatív rendszer legjelentősebb államférfija.

Dualizmuskori liberális tanítómesterei, Apponyi Albert és Andrássy Gyula szellemi örökségéhez a tekintetben mindvégig következetesen ragaszkodott, hogy a parlamentáris kormányzati forma híve volt, ellenzett mindenfajta (akár proletár-, akár nemzeti szocialista) diktatúrát és mindig föllépett az antihumánus szélsőséges irányzatok visszaszorítása érdekében.

1921 és 1931 között Magyarország miniszterelnöke. Kortársai a trianoni békeszerződés által megsebzett országban végzett gazdasági helyreállító politikájáért „a nagy konszolidátor” jelzővel illették. A korszak kulturális és szociális reformjait is megalapozta. Méltatói "második államalapítónak" nevezték.

Fiatalkora

A magyar főnemesi, református gróf bethleni Bethlen család sarja. Édesapja gróf bethleni Bethlen István (18391881), édesanyja gróf széki Teleki Ilona (18491914) volt. Apai nagyszülei gróf bethleni Bethlen János (17921851), császári és királyi kamarás, kapitány, kancelláriai titkár, diétai követ és báró hadadi Wesselényi Zsuzsanna (18081891) voltak. Anyai nagyszülei gróf Teleki Domokos (18101876), a főrendiház örökös tagja, az Erdélyi Református Egyház főgondnoka, a MTA levelező, igazgató és tiszteleti tagja, országgyűlési képviselő, és gróf széki Teleki Klementina (18271894) voltak. Idősebb Bethlen István gróf és Teleki Ilona grófnő 1870. január 5-én, Mezősámsondon kötöttek házasságot, amelyből három gyermek, Klementina (gr. Mikes Árminné), Ilona és István született.

Ifjabb Bethlen István 1874. október 8-án született Gernyeszegen, Marosvásárhelytől északra, Maros-Torda vármegyében.

Főúri származásából fakadóan képzésére nagy hangsúlyt fektettek. Ezért is lehetett egyike a korszak széles körű és mély gazdasági, jogi és történeti ismeretekkel rendelkező, jó íráskészséggel, egyszersmind szónoki tehetséggel bíró politikusainak. Nyelvismerete is imponáló volt. Anyanyelvi szinten beszélt németül, angolul és franciául.

Előbb a bécsi Theresianumban (18831893) tanult, majd 18931896-ban a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karát látogatta. 18971900-ban Budapesten jogász, ezután 18971898-ban egy évig katona volt. 1898–1900 között a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia vendéghallgatója volt, ahol mezőgazdasági oklevelet szerzett.

Már a dualizmus éveiben bekapcsolódott az országos politikába. 1898–1899-ben részt vett a megyegyűléseken, 1901-ben képviselővé választották. 1939-ig – az 1919–21-es időszakot kivéve – folyamatosan parlamenti képviselő, majd ezt követően felsőházi tag volt. 1900-tól erdélyi birtokán, Mezősámsondon gazdálkodott.

1901. június 27-én feleségül vette az író Bethlen Margit (1882–1970) grófnőt, akitől három gyermeke született: András, István és Gábor.

Karrierje

Politikai pályafutásának kezdete

1901–1903-ban szabadelvű párti, 1904–1913-ban függetlenségi párti, 1913–1918-ban alkotmánypárti képviselő volt. 1901-ben tagja lett az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek (OMGE) és a Magyar Gazdaszövetségnek. 1905-ben az OMGE igazgatósági tagjává, 1906-ban a szervezet közgazdasági szakosztályának alelnökévé választották. 1907-től tiszteletbeli elnöke volt a sajátos erdélyi magyar célokért küzdő Székely Társaságok Szövetségének, majd ennek megszűnése után, 1914–18-ban az Erdélyi Szövetség elnöki tisztét töltötte be. 1918 őszén bírálta a Károlyi Mihály-kormány intézkedéseit.

1918–19-ben az ellenforradalmi erők egyik fő szervezője, 1919 őszén „titkos erdélyi miniszter”.A Magyarországi Tanácsköztársaság létrejötte után Bécsben az Antibolsevista Comité (ABC) vezetője, az 1920-as évektől tagja a hivatalos politika hátterében titokban működő Etelközi Szövetségnek.

Miniszterelnökként

Bethlen (középen) és a magyar delegáció néhány tagja 1926 márciusában Genfben, Németország felvételekor a Nemzetek Szövetségébe

A „bethleni konszolidáció” Magyarországon (1921–1931)

1920-ban a trianoni békeszerződést előkészítő párizsi békekongresszus magyar delegációjának tagja volt. A Horthy-korszakban tíz éven keresztül, (1921. április 14.1931. augusztus 24.) Magyarország miniszterelnöke. Saját kormányában, 1921. október 4-étől december 3-áig pénzügyminiszter, 1924. február 21-étől március 13-áig, majd 1929. január 8-ától február 4-éig igazságügyminiszter, 1924. október 7-étől november 15-éig külügyminiszter, 1924. október 14-étől november 15-éig pedig földművelésügyi miniszter is volt.

Miniszterelnöksége idején egy olyan hatalmi struktúrát kezdett meg kiépíteni, amelyet a parlamentáris, önkormányzati és tekintélyuralmi vonások ötvöződéseként lehet a leginkább jellemezni.

Keresztény–nemzetinek nevezett kormányzata támogatta és stabilizálta a Horthy-rendszert. 1921 októberében legitimista érzelmei dacára a budaörsi csatában meghiúsította IV. Károly király második visszatérését, majd keresztülvitte a Habsburgok trónfosztását. A szerb megszállás alatt állt Délvidék visszatértével és a soproni népszavazás révén sikerült csökkentenie a területi veszteségeket. A Bethlen–Peyer-paktummal kiegyezett a szociáldemokrata párttal, amely így „kevésbé ellenséges” ellenzékként nem szervezkedett a földművesek, közalkalmazottak és vasutasok között, Bethlen cserébe biztosította a párt szabad működését és parlamenti képviseletét.

Az 1922-es választások megnyeréséhez eredetileg saját addigi pártjából, a KNEP-ből (Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt) akart kiindulni, ám annak meggyengülése miatt, illetve, mivel a második királypuccs, és a trónfosztás miatt megromlott viszonya a párt legitimistáival, ezért híveivel együtt belépett a Nagyatádi Szabó István vezette kisgazdákhoz, akikkel 1922. február 2-án megalapították az Egységes Pártot, és megnyerték a választásokat. Az Egységes Pártot 1932-ben Gömbös Gyula átszervezte és átnevezte Nemzeti Egység Pártjának (NEP). Később, az 1920-as években a Bethlen-kormány több ízben kényszerült a legitimisták kritikáival megküzdeni, akik páran erős hangjukat éreztették az Országgyűlésben. Az Egységes Pártban az eredetileg valódi paraszti érdekeket képviselő kisgazda képviselőket és népszerű vezetőjüket, Nagyatádi Szabót háttérbe szorította, és a nagybirtokosi, konzervatív érdekek irányába vitte a párt politikáját.

Miniszterelnöki működésének egyik legkevésbé progresszív intézkedéseként 1922-ben rendeleti úton leszűkítette a választójogot, és a nagyobb városok kivételével visszaállította a nyílt szavazást. Ezzel kényelmes parlamenti többséget biztosított a kormányzó párt számára. 1923-ra kiszorította pártjából a Gömbös Gyula-féle nemzeti és szociális irányzatú politikusokat.

Belpolitikája

Politikája sokat tett a gazdasági stabilitásért. 1924-ben létrehozta a Nemzeti Bankot és 250 millió magyar korona népszövetségi hitelt szerzett. Rendbe hozta az állam veszteségeit, 1927-ben bevezette a magyar pengőt, és új vámrendszert dolgozott ki. Helyzete 1926-ban megingott a frankhamisítási botrány miatt; felajánlotta, de Horthy nem fogadta el lemondását.

Kormánya ezután egy új kultur- és szociális politikába kezdett, kötelező nyugdíj- és betegbiztosítást vezetett be, a népiskolai hálózat és a közegészségügy fejlesztéséhez látott. 1928-ban keresztülvitte a zsidók egyetemi felvételét limitáló 1920-as numerus clausus törvény enyhítését.

A földreform kérdésében a nagybirtokos réteg álláspontját képviselve ellenezte a szélesebb földreformot. A magántulajdon szentségére hivatkozva elutasította a nagybirtokosoktól történő földkisajátítással történő komolyabb megoldások gondolatát (Nagyatádi-féle földreform), így a parasztság földéhségének csak más módon történő, korlátozott mértékű kielégítését patronálta. Kampánybeszédeiben támogatta, a gyakorlatban azonban minden módon akadályozta a földnélküli parasztságot a nagybirtokokból történő kisajátítással földhöz juttatni kívánó Nagyatádi-féle földreform végrehajtását.

Részt vett a nagybirtokos lobbi által kirobbantott Eskütt-féle panama Nagyatádi lejáratására való felhasználásában, a törvény végrehajtásának lassításában. Mindezekkel hozzájárult a nagybirtokrendszer érdemi átalakítás nélküli megőrzéséhez, a kisparasztság demokratikus földhöz juttatásának elmaradásához.

Az oktatási, kutatási és kulturális közintézmények megreformálásában és fejlesztésében nagy segítségére volt kultuszminisztere, gróf dr. Klebelsberg Kuno.

Feltétlenül említést érdemel a szociálpolitikai reformok sorában a társadalombiztosítás újjászervezése. A kötelező betegségi és baleseti biztosításban részesülők körét 1927-ben kiterjesztették, egyúttal növelték a biztosítottak szociális kedvezményeit. Egy évvel később, 1928-ban bevezették a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítást. (Ezek elsősorban a különböző városi munkásrétegekre terjedtek ki, a mezőgazdaságban dolgozókra azonban nem.)

A lakásügy és a közegészségügy területén is figyelemreméltó előrehaladás történt, amit az újonnan épült lakóházak számára, a százezer lakosra jutó orvosok számára vonatkozó, valamint a csecsemőhalandóságot felmérő statisztikai adatok is alátámasztanak.

Külpolitikája

Külpolitikája Trianon revíziójára, valamint a német és orosz befolyás minimalizálására irányult, de gazdasági okokból célszerűnek tartotta a kapcsolatok fejlesztését a Szovjetunióval is. Tervei szerint népszavazás nélkül kell visszakapni a határ menti magyarlakta területeket, autonómiát kell adni a ruszinoknak és szlovákoknak, akik dönthetnek hovatartozásukról, autonómiát akart Erdélyben a népek egyenjogúsága alapján, és népszavazást javasolt a Délvidéken, ahol a magyarság kisebbségben volt.

Együttműködési tervei a kisantant létrejötte miatt meghiúsultak, ezután az Egyesült Királyságra és főleg Olaszországra próbált támaszkodni.

1927-ben magyar–olasz barátsági szerződést kötött, majd közeledett Németországhoz is. A nagy gazdasági világválság hatásait megpróbálta lecsökkenteni, hiteleket vett fel, de megszorító intézkedésekre kényszerült.

Politikai tanácsadóként

1931 augusztusában lemondott, de a politikában a kormánypárt vezetőjeként, később Horthy tanácsadójaként jelentős szerepe volt. A háttérből amolyan "szürke eminenciás"-ként irányított, s várta, hogy újra eljöjjön az ő ideje: ismét visszatérhessen a hatalomba.

1935-ben Gömbös Gyulával a német-politika kérdésében támadt ellentétei miatt kilépett az Egységes Pártból. Külföldön előadókörutakat tartott a magyar ügyről. 1939-ben a felsőház örökös tagja lett.

A részleges revíziót hozó bécsi döntések után tovább ellenezte az egyoldalú német orientációt, a kapcsolatok megszakítását az angolszász országokkal. Hibának tartotta a belépést a második világháborúba, elítélte a zsidótörvényeket. 194344-ben a háborúból való kiugrást támogatta, s angolszász irányú különbéke-tapogatózásokat szervezett.

1944. március 19-e után, azaz a német megszállás idején illegalitásba vonult, bujkálása idején kétszer szenvedett agyvérzést. 1944 decemberében, amikor a szovjetek elfogták, felajánlotta nekik együttműködését, de ennek ellenére házi őrizetben tartották, majd 1945. áprilisban a Szovjetunióba vitték, nehogy megkísérelje a kommunistaellenes erők összefogását.

Moszkvában, a Butirszkaja börtön kórházában halt meg szívbénulásban, 1946. október 5-én.

Halálát és annak körülményeit az oroszok sokáig titokban tartották. (Felesége, Bethlen Margit 1944 decemberétől semmi bizonyosat nem tudott férje sorsáról és hollétéről. 1946. március 7-én magától Sztálintól kért felvilágosítást, ám levelére nem kapott választ. A reményt azonban, hogy férjét megtalálja, nem adta föl. 1946. december 12-én egy személyes hangvételű, aggódó levelet írt neki, amelyben hitvesi szeretetéről biztosította, és beszámolt arról, hogy mióta kényszerűen elváltak, kivel mi történt a családban. A levél megírásának pillanatában Bethlen István már több mint két hónapja halott volt.)

A magyar rendszerváltás (1989), illetőleg a Szovjetunió felbomlása (1991) után nyílt csak arra valós esély,hogy Bethlen haláláról/sírjáról hiteles információkat lehessen nyerni. 1993-ban kerültek elő erre vonatkozó dokumentumok.

1994 júniusa óta jelképes hamvai hazai földben nyugszanak a Kerepesi temetőben.

Politikai krédója

„Korlátok közé kell szorítani a pártok gyilkos harcát és elsősorban az osztályharcot, amely ahelyett, hogy a hasznos elemeket juttatná felszínre, a nép, elsősorban az alsóbb néposztályok lelkében megsemmisítéssel fenyegeti a még meglévő erkölcsi értékeket."

Bethlen István emléksírja Budapesten. (Szimbolikus síremlék, urnájában a moszkvai Donszkoj-kolostor temetőjéből hozott földdel). Fiumei Úti Sírkert: 12/2-közép
Budapesten, a budai Várban lévő Bethlen István-szobor (Stremeny Géza alkotása)

Emlékezete

Budapesten, a budai Várban és Nagykanizsán is szobrot emeltek tiszteletére.

Hódmezővásárhelyen utcát neveztek el róla.

2013. október 4-én az Országház felsőházi terme adott otthont a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete szakmai szervezésében megvalósult, Gróf Bethlen István és kora című konferenciának, melyen neves történész-szakértők több oldalról is megvilágították a konzervatív-liberális politikus életét és munkásságát.

A főelőadó Romsics Ignác részletesen ismertette Bethlen István különböző pályaszakaszait, de leginkább a miniszterelnökként végzett munkájára fókuszált. Kiemelte, hogy kormányfősége idején jelentős előrelépés történt a közegészségügyben, az orvosok száma csaknem megkétszereződött és a csecsemőhalandóság is csökkent. Komoly eredmény volt az is, hogy a népiskolai hálózat kiépítésének köszönhetően tíz százalék alá csökkent az analfabetizmus. Romsics összegzésképpen a Bethlen által megvalósított rendszer egészét autoriter polgári parlamentarizmusnak minősítette, s úgy vélekedett, hogy a Bethlenről levonható mérleg inkább pozitív, helye van neki a magyar emlékezetkultúrában.

Gyurgyák János, az Osiris Kiadó főszerkesztője Viták kereszttüzében: pro és kontra Bethlenről című, historiogriáfiai jellegű előadásában pedig sorra vette, hogy a különböző történelmi korszakokban mi volt az utókor véleménye Bethlenről, majd előadása végén a saját álláspontját is ismertette: „Sem az apologetikus irodalom, sem Bethlen kígyó- és rókatermészetű politikustársainak írásai és visszaemlékezései, sem Szabó Dezső prófétai hevülete és ömlengései, sem a népiek alig leplezett utálata, sem a hazai szociáldemokraták és a liberálisok sok vonatkozásban méltánylandó kritikája, sem a polgári radikálisok igazságai és mérgezett nyilai nem tudtak megrendíteni abban a hitemben, hogy gróf Bethlen István volt – mindmáig – az utolsó magyar államférfi, egy nagy magyar politikusi osztály utolsó jelentékeny képviselője, aki bár nem emelkedett, vagy talán a kor viszonyai miatt nem is emelkedhetett Deák Ferenc-i vagy Széchenyi István-i magasságokba, mégis megérdemli tiszteletünket.”

Díjai, elismerései

Főbb művei

  • Az oláhok birtokvásárlásai Magyarországon az utolsó 5 évben; Pátria Ny., Bp., 1912
  • A magyar birtokpolitika feladatai Erdélyben; Pátria, Bp., 1913
  • Nemzetvédelem és államépítés. Hiteles adatok a kommunisták aknamunkájáról; Mob Könyvny., Bp., 1921 (Magyar nemzeti munkáskönyvtár)
  • Magyarország az új Európában (1925)
  • Gróf Bethlen István beszédei és írásai, 1–2.; Genius, Bp., 1933
  • Bethlen István angliai előadásai; Genius, Bp., 1933
  • Gróf Apponyi Albert emlékezete; Akadémia, Bp., 1934 (A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek)
  • Bethlen István titkos iratai; sajtó alá rend., bev., jegyz. Szinai Miklós és Szücs László; Kossuth, Bp., 1972
  • Bethlen István emlékirata, 1944; sajtó alá rend., jegyz. Romsics Ignác, bev. Bolza Ilona, Romsics Ignác; Zrínyi, Bp., 1988
  • Válogatott politikai írások és beszédek; szerk., utószó Romsics Ignác, jegyz. György Béla; Osiris, Bp., 2000 (Millenniumi magyar történelem. Politikai gondolkodók)
  • Bethlen István angliai előadásai; sajtó alá rend., jegyz. Turbucz Péter, utószó Gulyás László; Attraktor, Máriabesnyő, 2017 (Fiat iustitia)
  • Bethlen István: Hogy bánt el a trianoni szerződés a Duna-medence kis népeivel? Az erdélyi kérdés / Haiczl Kálmán: Húsz év előtt; Trianon Múzeum, Várpalota, 2020 (Trianon kiskönyvtár)

Jegyzetek

  1. a b c Gróf Bethlen István halála; írta: Tarján M. Tamás; Rubicon online
  2. a b c d e f Bethlen István életrajza az arcanum.com-on
  3. Gali Máté: Bethlen István, a nagy konszolidátor. Mandiner, 2021. április 15. (Hozzáférés: 2023. január 28.)
  4. a b c d Szerkesztői összefoglaló a Bethlen István-konferenciáról; tortenelemtanítas.hu
  5. Bethlen István életrajza az ovarigazdász.hu-n
  6. Száray Miklós- Kaposi József: Történelem IV. középiskolák, 12. évfolyam, 87. o., Nemzeti Tankönyvkiadó
  7. Varannai Zoltán: Numerus clausus, Rubicon Online >> Archiválva 2015. február 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
  8. a b c Sipos József: A földkérdés, Rubicon, 2010/4-5. sz. 78-81. o. >>
  9. Komlós János: Elárult ország, 228-230. o. Gondolat, 1961
  10. Szovjet börtönbe hurcolták Bethlen Istvánt; 24. hu; 2022. január 29.
  11. Szovjet fogságban hunyt el Bethlen István; cultura.hu; 2016. október 7.
  12. Tóth Ferenc dr. – Domokos László: Címerek és díszpolgárok Makón. A Makói Múzeum Füzetei, 69. Makó, 1991
  13. Újkígyósi Közgyűlési Jegyzőkönyvek 1927. Békés Megyei Levéltár V. 338. a.6. 23/1927 bejegyzés

Források

  • Romsics Ignác: Bethlen István – politikai életrajz 2., átdolg. kiad. utánny. (Osiris Kiadó, Bp., 2005) 520 p. 4 t. : ill. (Ser. Millenniumi magyar történelem : életrajzok , 1585-4272) ISBN 963-389-715-7

További információk

  • Fábri Ferenc: 130 éve született Bethlen István Múlt-kor. 2004. október 8.
  • Zsolt Béla: Bethlen
  • A SZEFHE Rabonbánja
  • Romsics Ignác: Bethlen István miniszterelnöksége, Rubicon, 1996. online változat.
  • A Bethlen-Peyer-paktum Jegyzőkönyvének szövege Politikatörténeti Intézet honlapja
  • Bethlen István munkái az MTA Könyvtár és Információs Központ repozitóriumában
  • Sebess Dénes: Bethlen István gróf. Történelmi korrajz. Egy kortárs feljegyzései; Egyetemi Ny., Bp., 1927
  • Quo vadis, Domine Bethlen; Krausz Ny., Bp., 1930
  • Beregi Béla: Gróf Bethlen István és a magyar közgazdaság. Gazdaság-politikai tanulmány; szerzői, Bp., 1930
  • Vass Sándor: A válság szekerén. A Bethlen kormány uralma, a válság és a kibontakozás; Sylvester Ny., Bp., 1931
  • Bethlen István gróf miniszterelnöksége tizedik évfordulójára 1921–1931. Emlékalbum; szerk. Berecz Sándor; Egységes párt, Bp., 1931
  • Nagy Emil: Jogos-e az a követelésem, hogy Bethlen István gróf nekem teljes elégtételt adjon az írói becsületem ellen elkövetett súlyos sértésért?; szerzői, Bp., 1929
  • Fenyő Miksa: Bethlen István. Előadás a Cobden Szövetség Szemináriumában 1936. február 18-án; Magyar Cobden Szövetség, Bp., 1937
  • Réti László: A Bethlen–Peyer Károly paktum; Magyar Történelmi Társulat, Bp., 1951 (A történettudomány kérdései)
  • Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája 1927–1931-ben. Az aktív külpolitika kifejlődése és kudarca; Kossuth, Bp., 1964
  • William M. Batkay: Authoritarian politics in a transitional state. Istvan Bethlen and the Unified Party in Hungary 1919–1926; Columbia University Press, New York, 1982 (East European monographs)
  • Romsics Ignác: Gróf Bethlen István politikai pályája, 1901–1921; Magvető, Bp., 1987
  • Csermőy-Schneidt Ottó: Nagy magyar államférfiak. Széchenyi, Deák, Andrássy, Tisza, Apponyi, Bethlen, Teleki. Az európai magyarság előhirnökei. A bécsi Szent István Egyletben elhangzott előadások; 2. jav. kiad.; Márton Áron, Bp., 1996
  • Thomas Lorman: Counter-revolutionary Hungary, 1920–1925. István Bethlen and the politics of consolidation; East European Monographs–Columbia University Press, Boulder–New York, 2006 (East European monographs)
  • Novics Erika: Gróf Bethlen István, Nagykanizsa országgyűlési képviselője; Nagykanizsai Városvédő Egyesület, Nagykanizsa, 2009 (Nagykanizsai honismereti füzetek)
  • Bryan Cartledge: Mihály Károlyi & István Bethlen. Hungary. The peace conferences of 1919–23 and their aftermath; Haus Publisihg, London, 2009
  • Bryan Cartledge: Trianon egy angol szemével; ford. Bánki Vera; Officina, Bp., 2009
  • Gróf Bethlen István és kora; Osiris, Bp., 2014 (Tudományos konferenciák az Országházban)

Kapcsolódó szócikkek


Elődje:
Walko Lajos
Magyarország pénzügyminisztere
1921. október 4. – december 3.
Utódja:
Walko Lajos
Elődje:
Scitovszky Tibor
Magyarország külügyminisztere
1924. október 7. – november 15.
(ideiglenes)
Utódja:
Daruváry Géza
Elődje:
Teleki Pál
Magyarország miniszterelnöke
1921–1931
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Károlyi Gyula