Ez a cikk a Borsos Miklós (szobrász) témával foglalkozik, amely a jelenlegi kontextusban kulcsfogalom, amely a mindennapi élet különböző aspektusait fedi le. A Borsos Miklós (szobrász) egyre nagyobb érdeklődés témává vált, mivel relevanciája különböző területeken, a tudománytól és a technológiától a kultúráig és a társadalomig. A feltárás során a Borsos Miklós (szobrász) számos aspektusát elemzik, az eredetétől és fejlődésétől a modern világban való következményeiig és alkalmazásaiig. Különböző kontextusokban gyakorolt hatását, valamint a témával kapcsolatos szempontokat és vitákat részletesen megvizsgáljuk. Egy kimerítő elemzéssel igyekszünk rávilágítani a Borsos Miklós (szobrász) fontosságára és összetettségére ma.
Borsos Miklós | |
Született | 1906. augusztus 13. Nagyszeben |
Elhunyt | 1990. január 27. (83 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (20/2-1-929/930) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Borsos Miklós témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Borsos Miklós (Nagyszeben, 1906. augusztus 13. – Budapest, 1990. január 27.) magyar szobrász, éremművész, grafikus.
Az erdélyi Nagyszeben városában látta meg a napvilágot 1906. augusztus 13-án.
Családja a román betörés elől 1916-ban Győrbe menekült.
Győrben, a helyi bencés gimnáziumban végezte tanulmányait, mialatt művészeti órákat is vett Pandur Józseftől és Békéssy Leótól is. 1922-ben családja végleg úgy döntött, hogy a városban telepednek le. Sikertelen főiskolai felvételije után Firenzébe utazott, ahol behatóan megismerkedhetett a reneszánsz művészettel. 1929-ben néhány hónapig hallgatója volt a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolának, de abbahagyta tanulmányait és helyette barátjával, Pohárnok Zoltánnal inkább újabb vándorútra indult, ezúttal a francia Riviérára.
Festőként 1924-ben mutatkozott be először, egy győri kiállításon. 1932-ben a Nemzeti Szalon csoportkiállításán vett részt, utána több helyi kiállításon is, mígnem 1941-ben a Tamás Galériában rendezett tárlata feltűnően nagy sikert aratott. Hamarosan tagja lett a Képzőművészek Új Társaságának, megbízásokat kapott, műveit sorra vásárolták a gyűjtők. 1943-ban az Ernst Múzeumban szerepelt egy csoportos kiállításon Barcsay Jenővel, Dési Huber Istvánnal, Gadányi Jenővel és Pálffy Péterrel. 1945-ben beválasztották a Művészeti Tanácsba, s ezért a fővárosba költözött. 1946 és 1960 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt, tanítványai közé tartozik Schrammel Imre is. Oktatott, de mellette mindvégig cselekvő egyénisége maradt a kor művészeti életének. Számos tanulmányutat tett, amelyek egyikén találkozott Henry Moore-ral is.
1960-ban eltávolították az Iparművészeti Iskolából. 1971-ben, egy interjúban így fogalmazott Hegyi Bélának: „Ma már örülök annak, hogy eltávolítottak a főiskoláról. Soha nem készültek volna el azok a dolgaim, amikre ma büszke vagyok.”
1966-ban a velencei biennálén képviselte szobraival, domborításaival a magyar művészetet. Több száz könyvet illusztrált rézkarcaival, rajzaival, miközben 1968-ban a Győri Műcsarnokban, 1976-ban és 1986-ban pedig a Múzeumi Képtárban is volt önálló tárlata. 1976-ban a Magyar Nemzeti Galéria termeiben nyílt nagyszabású gyűjteményes kiállítása. 1979-ben a Győr városának ajándékozott műveiből, a Káptalandombon állandó kiállítás nyílt, és még ebben az évben a város díszpolgárává avatták. 1989-ben jelent meg a munkásságát bemutató reprezentatív kötet. Szerzője: L. Kovásznai Viktória művészettörténész. 84 éves korában érte a halál.
Borsos Miklós az úgynevezett "pannon szellem", azaz a latinos régi magyar kultúra képviselője, művészete Illyés Gyula verseihez, Bernáth Aurél Balaton-sorozatához, Egry József panteisztikus periódusához hasonló művészetszemlélethez kapcsolódik. Műveiben a görög mitológia alakjai élednek újjá, szobrai Constantin Brâncuși formavilágának hazai megfelelője, rokona.
Köztéren álló művei: