Burgenland

Burgenland
Burgenland címere Burgenland zászlaja
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Székhely	Kismarton (Eisenstadt)
Legnagyobb város	Kismarton
Alapítás éve	1921
Kormányzó	Hans Peter Doskozil (SPÖ)
ISO 3166-2	AT-1
Népesség
Teljes népesség	294 436 fő (2020. jan. 1.)
Rangsorban	9.
Népsűrűség	72 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	333 m
Legmagasabb pont	Írott-kő, 884 m
Terület	3965,46 km²
Rangsorban	7.
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Burgenland weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Burgenland témájú médiaállományokat.

Burgenland (magyarul szokás az Őrvidék, a Felsőőrvidék vagy újabban a magyarosított Várvidék elnevezés, horvátul és gradistyeiül Gradišće, szlovénül Gradiščanska, vendül Gradišče, cseh nyelven Hradsko) Ausztria Magyarországgal határos szövetségi tartománya. Székhelye Kismarton.

Bár egykor Magyarországhoz tartozott, mégsincs hivatalosan elfogadott magyar elnevezése, mivel soha nem alkotott egységes közigazgatási vagy földrajztudományi egységet, kivéve az 1921-ben itt alapított Lajtabánságot.

Földrajz

Burgenland területén található a Kisalföld nyugati része, a Fertő vidéke és az Alpokalja ausztriai részének zöme. Legmagasabb hegycsúcsa az Írott-kő (882 m), második legmagasabb pedig a szintén a Kőszegi-hegységben álló Nagy Szarvaskő (862 m).

Vízrajz

Burgenland folyói (Lajta, Vulka, Aubach, Csáva-patak, Répce, Zöbernbach, Gyöngyös, Tauchenbach, Pinka, Strém, Lapincs, Rába) kelet felé a Dunába vezetik le a vizet, és három világosan megkülönböztethető tájra osztják a tartományt:

• Észak-Burgenland (Nordburgenland): a Soproni-hegységtől északra, Kismarton, a Fertő tó és Nagymarton környéke
• Közép-Burgenland (Mittelburgenland): a Soproni-hegység és a Kőszegi-hegység között, Felsőpulya központtal
• Dél-Burgenland (Südburgenland): a Borostyánkői-hegységtől és a Kőszegi-hegység hegyeitől délre, Németújvár központtal.

Éghajlat

Burgenland az alpesi és a pannon klíma átmeneti zónájában fekszik.

Története

Előtörténete az első világháborúig

A római időkben Pannónia provincia része volt. 900 körül a magyarok foglalták el a területet. A középkor folyamán, a magyar királyok, az osztrák hercegek és a német-római császárok közötti gyakori háborúskodások során a terület egyes várai hosszabb-rövidebb ideig osztrák kézen voltak. 1490-től hat nyugat-magyarországi uradalom (Szarvkő, Kismarton, Fraknó, Kabold, Borostyánkő, Kőszeg) a Habsburg család birtokába került, és Alsó-Ausztriához tartozott. Miután a 17. században magyar főrendek birtokába jutottak, a magyar országgyűlések ismételt követelésére Fraknót és Kaboldot 1625-ben, többit pedig 1649-ben ismét a Magyar Korona joghatósága alá helyezték. A szintén magyar területen, a Lajtától keletre fekvő sárfenéki (mannersdorfi) uradalom viszont a 15. század végétől osztrák nemesek birtoka volt, ezért ma is Alsó-Ausztriához (és nem Burgenlandhoz) tartozik.

A terület története az első világháború előtt megegyezett Moson vármegye, Sopron vármegye és Vas vármegye nyugati területeinek történetével.

Az első világháború után

A terület Ausztriához csatolásáról az 1919. szeptember 10-én aláírt Saint Germain-i békeszerződés rendelkezett. A békeszerződés szerint Ausztria eredetileg 4312 km² területet kapott volna 341 ezer lakossal. A terület elcsatolása ellen lépett fel az ún. Rongyos Gárda, amely keresztül akarta vinni a fegyveres revíziót. A gárda egységei elfoglalták a fontosabb a pontokat, vasútállomásokat, csendőrlaktanyákat, útvonalakat és deklaráltak a hivatalosan el nem ismert államot Lajtabánság néven. Az 1921. október 13-i velencei egyezmény viszont úgy rendelkezett, hogy Ausztriához ennél kisebb terület kerüljön, méghozzá 3967 km² 287 ezer lakossal. Sopronról és környékéről pedig népszavazással kellett dönteni, melynek eredményeként a város Magyarországé maradt. A választások körülményeit osztrák oldalról sokak kétségbe vonták. Az 1922-ben véglegesített magyar–osztrák határ lett az egyetlen, amely viszonylag megegyezett az addigi etnikai határral.

Az új tartomány 1922-ben elfogadott neve onnan ered, hogy mind a négy magyar vármegye német neve, melyből területet szántak neki, a -burg (vár) szóval végződik: Komitat Pressburg (Pozsony vármegye), Komitat Wieselburg (Moson vármegye), Komitat Ödenburg (Sopron vármegye) és Komitat Eisenburg (Vas vármegye). Az eredeti elnevezés Vierburgenland lett volna, utalva a négy vármegyére, mivel azonban a véglegesen megállapított határok közé nem került Pozsony megyéből semmi, ezért a szám a név elejéről elmaradt.

Az egykori magyar járási beosztást lényegében átvették, és azon kevés lényeges változtatást hajtottak végre. A Szentgotthárdi járás odakerült részéből megalakították a Gyanafalvi járást, a többi csonka járások (Rajkai, Magyaróvári, Soproni, Kőszegi, Szombathelyi, Körmendi) községeit célszerűen elosztották. 1938-ban 7 települést a Németújvári járástól a Felsőőri járáshoz csatoltak.

1921-től átmenetileg Savanyúkút/Bad Sauerbrunn volt a tartomány székhelye. Későbbiekben a tartományi főváros rangjáért négy település is vetélkedett, Savanyúkút, Nagymarton, Kismarton és Pinkafő/Pinkafeld. 1925. október 19-től Kismartonba költözött a tartomány székhelye. A város is csak átmeneti megoldás volt, mivel sokan bíztak abban, hogy Sopront visszakapja a régió, így Kismarton a tartományi székhely alkotmányos rangját csak 1981-ben kapta meg.

Az Anschluss után, 1938. október 1-jétől Burgenland közigazgatási egységként megszűnt létezni, területét Reichsgau Niederdonau és Reichsgau Steiermark között osztották fel. A tartományt csak 1945-ben állították helyre. 1945-1955 ig a megszállás ideje alatt a Szovjet zónába tartozott.

1971. január 1-jén pedig az addigi 319 községből 138-at alkottak. Ezek egy részét azonban 2000 után bírósági ítéletek érvénytelennek mondták ki, mivel a községegyesítésekre vonatkozó eljárási szabályokat nem minden esetben tartották be a reform végrehajtása során.

Közigazgatás

Nezsideri járás Kismartoni járás Nagymartoni járás Felsőpulyai járás Felsőőri járás Németújvári járás Gyanafalvi járás K. R. Rövidítések: K.: Kismarton R.: Ruszt

A tartomány 7 kerületre és 2 városra oszlik. Északról dél felé ezek a következők:

Magyar név	Német név	Autójelzés	Terület (km²)	Lakosság (fő)
Nezsideri járás	Bezirk Neusiedl am See	ND	1 038,65	53 502
Ruszt város	Rust	E	20,01	1 817
Kismarton város	Eisenstadt	E	42,91	12 562
Kismartoni járás	Bezirk Eisenstadt-Umgebung	EU	453,14	40 020
Nagymartoni járás	Bezirk Mattersburg	MA	237,84	38 494
Felsőpulyai járás	Bezirk Oberpullendorf	OP	701,49	37 419
Felsőőri járás	Bezirk Oberwart	OW	732,62	53 207
Németújvári járás	Bezirk Güssing	GS	485,44	26 507
Gyanafalvi járás	Bezirk Jennersdorf	JE	253,35	17 662

Politika

A 2010-es tartományi parlamenti választásokon a következő előzetes eredmény született:

2010-es burgenlandi parlamenti választások
Választásra jogosultak száma		248 694
Részvételi arány		77,30%
Szavazatok		Száma			Aránya (%)
Összes leadott szavazat		192 246			100,00
– ebből érvénytelen		3 286			1,71
– ebből érvényes		188 960			98,29
Pártok		Szavazatok				Mandá- tumok
		Száma		Aránya (%)
	Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ)	91 185		48,26		18
	Osztrák Néppárt (ÖVP)	65 411		34,62		13
	Osztrák Szabadságpárt (FPÖ)	16 970		8,98		3
	Zöldek (Grüne)	7 835		4,15		1
	Burgenland Lista (LBL)	7 559		4,00		1
Összesen		188 960		100,00		36

Népesség

A tartomány lakosságának túlnyomó része osztrák, 5,9% a horvátok, körülbelül 2,4% a magyarok aránya. Ennél kisebb számban élnek még romák a tartományban (0,1%). Az 1981-es népszámlálási adatok szerint 4147 fő vallotta magát magyarnak (magyar nemzetiségűnek) vagy olyannak, aki beszéli a magyart és magyar származásúnak tartja magát. Jelentős magyar lakosság csak Felsőőr és Felsőpulya környékén található. (Lásd még: Burgenlandi magyarok) A burgenlandi horvátoknak saját dialektusuk van, az ún. gradistyei nyelv. (Lásd még: Burgenlandi horvátok)

Gazdaság

1995-ben Ausztria gazdaságilag elmaradott tartományává nyilvánították Burgenlandot. Ez lehetővé tette, hogy ’’Ziel-1’’ régióként jelentős támogatásokat tudjon lehívni a tartomány saját gazdaságának erősítésben. A folyamatban Karl Stix akkori tartományi főnöknek elévülhetetlen szerepe volt és a gazdasági felzárkózásnak jelentős lendületet adott. A fejlesztési időszak 2013-ban zárul. Ez idő alatt a burgenlandi gazdasági jelentősen átalakult és fejlődött. Átlagos a részesedése a bruttó hazai termékből egy főre jutó vásárlóerő-paritáson 2003-ban 77,4 százalék volt, szemben a EU-15 régi tagállamainak tagállamának 75%-os átlagával. Kifejezve és összehasonlítva a bruttó hazai terméket az Európai Unióban vásárlóerő paritáson elérte a régiós index a 89 (EU-28: 100, Ausztria: 129) (2014-ben). A gazdaságban észak és dél között jelentős különbségek mutatkoznak. A különbségek ledolgozása csak lassan történik. Mindemellett 23.000 ember ingázik Bécsbe napi vagy heti szinten munkavállalás céljából. A legelmaradottabb járás a Gyanafalvi járás. Dél-Burgenland és Stájerország keleti szegélyének kereskedelmi és szolgáltató központja Felsőőr. Észak-Burgenland gazdaságát a Fertő régió turizmusa jelentősen erősíti, illetve itt fekszik Kismarton, mint a tartomány legjelentősebb kereskedelmi, szolgáltató és ipari centruma. Vállalkozásfejlesztését szolgáló technológiai központok épültek Kismartonban, Nezsideren, Sopronújlakon, Pinkafőn, Németújvárott és Gyanafalván.

Főleg a belterjes mezőgazdaság a jellemző. Fő terményei a szőlő, bor, búza és cukorrépa. A járási székhelyek és az autópályák mellett fekvő jelentősebb települések egyben kereskedő városok is: Kismarton, Felsőőr, Felsőpulya, Pándorfalu, Nezsider, Németújvár, Gyanafalva.

Burgenland Alsó-Ausztriával együtt a legfontosabb bortermelővidéke Ausztriának. A borászok összesen 16.000 hektáron gazdálkodnak. Művelés alatt van a Fertő vidékén 7.303 ha, a Fertőmelléki-dombságon (Neusiedlersee-Hügelland) 3.923 ha, Közép-Burgenlandban 2.326 ha, Dél-Burgenlandban 507 ha. A Közép-Burgenlandban és Fertőmelléki-dombságon elterülő ültetvényeket a Kékfrankos hazájának, (németül: Blaufränkischland) néven jelölik.

Burgenland európai piacvezető a szélenergia hasznosításában. 2000-ben körülbelül három százaléka volt még csak a tartományban előállított villamos energiának a szélturbinák által megtermelt energia, 2011-ben már 50 százalék, 2018-ra pedig 150 százalék lett. Jelenleg több nagy szélerőműpark már elkészült (pl.: Pándorfalu, Sopronkeresztúr), illetve továbbiak vannak építés alatt. Számuk 2018-ban elérte a 446-ot. A 2014-ben elkészült, 79 darab szélerőműből álló park 115.000 burgenlandi háztartás ellátását szolgálja Mosontarcsa és Féltorony területén, ezzel ez lett Ausztria legnagyobb szélerőmű parkja. A végleges üzembe helyezett kapacitása 237 MW lesz, befejezésekor pedig a legnagyobb szélerőműpark lett Közép-Európában. 2013-ban a szélerőmű parkokban előállított áram mennyisége elérte, meg is haladja a tartomány egész energia felhasználását. 2014-től pedig Burgenland szélenergia exportőrré vált és 2018-ban 150 %-ban fedezte a tartomány energia igényét. A szélerőmű parkok üzemeltetését szolgáló szakemberek képzése zajlik Pinkafő – szélenergia technikus oktatásával – és Nagymartonban a turbinák javításához értő szakemberek képzésével.

Az Európai Unió által a tartomány számára 2014–2020. közötti ciklusban nyújtandó 73,6 millió eurós fejlesztési forrásból 12 millió eurót fordítottak majd a kutatás, a technológiai és az innováció fejlesztésére. 26 millió eurót költenek majd a burgenlandi kis- és közepes méretű vállalatok versenyképességének erősítésére. 16,4 millió eurónyi támogatás jut majd a tartós és nagy hozzáadott értéket képviselő foglalkoztatás támogatására. Az oktatásra és a szakmai képzés pedig 6,4 millió eurós támogatást kap.

Közlekedés

A tartománynak fejlett közúti hálózata van. Az autópályák Bécs felé adnak eljutást. A tartomány autópályái és autóútjai:

• A2-es autópálya Süd Autobahn: Ez az ország leghosszabb sztrádája, ami 381 km-es, Bécs–Graz–Klagenfurt irányban Arnoldsteinnal csatlakozik az olasz A23-as sztrádára. Felsőőr és Pinkafő között érinti a tartomány területét.
• A3-as autópálya Südost Autobahn: az A2-es Guntramsdorfi elágazásától Kismartonig (németül Eisenstadt) van kiépítve, folytatása Sopronig tervezett.
• A4-es autópálya Ost Autobahn: ez a sztráda a Bécs–Budapest útvonal egyik része Bécstől Miklóshalmáig (Nickelsdorf), az osztrák-magyar határig épült ki és a magyar oldalon az M1-es autópályára csatlakozik.
• A6-os autópálya Nordost Autobahn: ez a legújabb autópálya, ami az A4-es Királyhidai (Bruckneudorf) leágazástól Köpcsényig (Kittsee), a szlovák határig tart.
• S4-es autóút köti össze Bécsújhelyet Nagymartonnal.
• S7-es autóút Fürstenfelder Schnellstraße: Fürstenfeld A2-es autópálya és Szentgotthárd M8-as autópálya között tervezett autóút, kiépítése 2 ütemben zajlik 2023-ig.
• S8-as autóút Marchfeld Schnellstraße: Bécs és Pozsonytól északra a D2-es autópálya között tervezett autóút, kiépítése 2020 után várható.
• S31-es autóút Burgenland Schnellstraße: Burgenland É-D-i gyorsforgalmi útja. Kismarton és Felsőpulya között üzemel, de folytatásaként B61a jelű autóút épült Kőszegig, csatlakozva majdan az M87-es autóútig –, északon Oszlopig tervezett.

A főúthálózat jellemzően észak-déli szervezésű, ennek gerince a B50-es főút (németül: Burgenland Straße), amely végig fut a tartományon. Vele párhuzamosan haladnak a B56, B57-es főutak. Jelentősebb főutak még a kelet-nyugati, Magyarország és Szlovénia felé kapcsolatot adó közutak, mint a B10 Hegyeshalom, B51 Fertőd, B16 Sopron, B55 és B61 Kőszeg, B63 Szombathely, B56 Pinkamindszent, B65 Szentgotthárd, B58 Muraszombat felé. A főutak a nagyobb településeket és városokat elkerülik. A különszintű keresztezéseknek köszönhetően autóútként működik a B50, B57, B63 főutak egyes településeket elkerülő szakaszai. A mellékúthálózat sűrű, jól kiépített jelzése: L (németül Landesstraße). Magyarország és Szlovénia Schengeni egyezményhez való csatlakozásával a határmenti utak visszaépítése folyamatosan zajlik. Az egykori határépítményeket bontás fejében elajándékozták, majd 2013-ban a lebontásuk meg is kezdődött.

Vasúthálózata a tartomány történelme folytán – a fővonalak kivételével – csak az Ausztriához való csatlakozás után épült ki a többi tartomány felé. Így például a Szombathely–Pinkafő-vasútvonal csak 1925-től kapcsolódik az Osztrák Szövetségi Vasutak hálózatához. Osztrák kapcsolat hiányában megszűnt a Körmend–Németújvár-vasútvonal. A Sopron–Kőszeg-vasútvonal korridorvasút, mivel csak magyar területen át – Sopronon – keresztül közlekedhetnek a vonatok egyéb osztrák viszonylatban. A vasutak közül a tartomány északi részén lévő vonalak jelentős része a GYSEV kezelésében van.

Lásd még: GYSEV-vonalak

Jelentős vasútvonalak továbbá a Bécs-Budapest kétvágányú, illetve a Bécs-Pozsony egyvágányú villamosított vasútvonal, a Graz-Szentgotthárd egyvágányú nem villamosított vasútvonal. A vonatok ütemes menetrendben közlekednek elsősorban Graz, Bécs, Pozsony, Sopronkeresztúr, Pándorfalu, Nezsider, Bécsújhely, Ebenfurt, Fertőd, Szombathely, Szentgotthárd felé. A személyforgalmon kívül lévő vasútvonalakon az ÖBB autóbuszai szállítják az utasokat. 2014–2020 fejlesztési időszakban tervezik a 9,5 km-es Gyanafalva-Szentgotthárd vasútvonal villamosítását és korridorvasútként Délburgenland Szombathelyen át történő Bécs, Kismarton irányú kiszolgálását.

Vasútvonal	Vágány	Villamosított	Megjegyzés
Pozsonyligetfalu–Köpcsény–Pándorfalu–Bécs	egyvágányú	villamosított	1998. december 15-én nyitották meg újra
Bécs–Pándorfalu–Budapest	kétvágányú	villamosított
Fertőszentmiklós–Pomogy (FHÉV)	egyvágányú	villamosított
Pándorfalu–Vulkapordány–Sopron	egyvágányú	villamosított	ütemes menetrend Kismarton-Bécs között
Sopron–Felsőlászló	egyvágányú	csak Sopronkeresztúrig villamosított	korridorvasút; Sopronkeresztúrig személyforgalom, Felsőlászlóig teher és hajtány; 1951. október 6-án megszűnt a határmenet Kőszeg felé a személyfogalomban
Sopron–Ebenfurt	egyvágányú	villamosított
Sopron–Nagymarton–Bécsújhely	egyvágányú	nem villamosított
Sárvár–Répcevis–Felsőlászló	egyvágányú	nem villamosított	határmenet megszűnt 1933-ban, 1955-ben állt le Felsőlászló-Répcesarud között a teherforgalom
Friedberg–Rohonc	egyvágányú	nem villamosított	csak teherforgalom, Szombathely felé a határmenet megszűnt 1953. március 1-jétől
Felsőőr–Felsőlövő	egyvágányú	nem villamosított	csak teherforgalom és idegenforgalom; személyforgalom 1968. augusztus 8-án megszűnt
Körmend–Németújvár	egyvágányú	nem villamosított	az osztrák oldalon 1945-től szünetelt
Szentgotthárd–Gyanafalva–Graz	egyvágányú	nem villamosított	ütemes menetrend Graz felé
Szentgotthárd–Rábakeresztúr	egyvágányú	nem villamosított	csak teherforgalom a határon átnyúló Ipari Park céljára

Kultúra, média

Bár a török betörések a határterületeken sok középkori épületet megsemmisítettek, mégis viszonylag sok vár, kastély, erőd, templom maradt meg. Gótikus emlékeket Fertőszéleskút, Márcfalva, Margita, Máriafalva, Németújvár, Pinkakertes, Ruszt, Sopronkertes és Városszalónak települése őriz. A leghíresebb barokk műemlékek Boldogasszony, Borostyánkő, Féltorony, Fraknó, Monyorókerék, Kismarton, Köpcsény és Lorettom településeken lelhetők fel.

A tartomány hagyományos kulturális centruma Kismarton, ahol Joseph Haydn sok évet dolgozott. Ismertek a Margita kőfejtőjében megrendezett passiójátékok, de ugyanezen a színpadon operaelőadások is zajlanak. Fertőmeggyesen úgynevezett tavi ünnepi játékok keretében rendeznek operettelőadásokat.

A tartománynak saját szerkesztésű rádió és televíziós műsorai vannak az ORF keretében. A tévében minden hétköznap 19 órakor jelentkezik a tartományi híradó 25 percben. Hétvégenként magyar és horvát nyelvű, a helyi kisebbségek életét bemutató magazinműsorokkal jelentkeznek. A tartományi rádió 24 órában sugároz zenei, kulturális és magazin műsorokat, a híreket időszakosan magyar és horvát nyelven is közvetítve. ORF tartományi bontású honlapja német, magyar, szlovén és horvát nyelven is közli a helyi híreket. A szerkesztőségek központja a kismartoni Funkhaus.

Lásd még: Ausztria magyar emlékei, látnivalói

Népzene

Burgenlandba került a Trianon után Magyarországról elszakított magyar nemzetiségű népesség legkisebb csoportja, ebből is fakadhat, hogy az itt élő magyarság néprajzi kultúráját kutatták az elmúlt évtizedek során a hasonló népcsoportok közül a legkevésbé. Népzenét – egy-két szigetszerű helyi gyűjtést leszámítva – Kertész Gyula gyűjtött itt először, az MTA megbízásából, 1957-58-ban; tevékenységét később Tölly Ernő, a felsőőri járás tanfelügyelője folytatta. Nagy munkát végzett e téren Gaál Károly is, aki a bécsi egyetem néprajzprofesszoraként működött, Volly István pedig karácsonyi énekeket gyűjtött Őrvidék sok településén.

Mivel e korai gyűjtések eredményeinek csak csekély részét sikerült publikálni – akkor is szinte csak szakmai fórumokon, vagyis azok az érintett lakosok előtt úgyszólván teljesen ismeretlenek maradtak –, Barsi Ernő kisalföldi néprajzkutató már az 1970-es években célul tűzte ki maga elé egy átfogóbb jellegű burgenlandi népzenei kutatás megindítását. A gyűjtőmunkát 1977-ben Felsőpulyán kezdte, eredményeire pedig magyar és osztrák részről egyaránt felfigyeltek, ezáltal tíz évvel később, 1987-ben már két teljes kötetre való, helyben gyűjtött olyan magyar népdalt tudott publikálni, amelyekről úgy ítélte meg, hogy segíthetik a továbbélésben e gyorsan fogyatkozó magyar nyelvsziget már akkor is erősen urbanizálódott népességét. A későbbiekben még két nagyobb lélegzetű kutatást indított a burgenlandi magyar népzene tárgyában, egy sok népdalt őrző alsóőri asszony révén, illetve a Fertő körüli magyarlakta településeken.

Elsődleges megállapításai szerint a burgenlandi magyar népdalkincs a dunántúli magyar népzenei dialektussal áll rokonságban, de zenei és szövegi anyaga egyaránt nagyjából az első világháború körüli állapotok konzerválódását tükrözi, sok esetben a dallamok, szövegek egy részének (olykor jelentős hányadának) kopásával, feledésbe merülésével. Az előbb említett két kötetes publikációban 208 magyar népdalt és mondókát tett közzé, melyből 176-ot saját maga gyűjtött, a többi korábbi, de (egyetlen kivételtől eltekintve) 1957-nél nem régebbi gyűjtésű anyag volt. A 208-ból 106 volt alkalomhoz köthető dal, 51 gyermekjáték-dal, 26 pedig dallam nélküli mondóka; a fennmaradók jeles napi szokásdalok, lakodalmi dalok, virrasztó énekek és újévköszöntők voltak. Barsi megállapításai szerint a gyűjtött anyagból a gyerekjáték-dalok mutatták a legtöbb archaikus vonást, dallamépítkezésükben és szövegeik tekintetében egyaránt.

Tartományi ünnepek

• Szent Márton – a tartomány védőszentjének ünnepe: november 11. (hl. Martin, Festtag des Landespatrons). Első ízben 1925. november 11-én ünnepelték. 1921-ben, amikor Burgenlandot Ausztriához csatolták, még Szent István került szóba, mint védőszent.

Turizmus

A tartomány – melynek több települését is Heuriger-vidékként tartják számon – nem tartozik Ausztria kiemelt turisztikai helyeihez. Jelentősek viszont a kerékpártúrák.

A legismertebb turisztikai látnivalók:

• Fertő-táj (Neusiedlersee kultúrtáj) Magyarországgal közösen – a világörökség része
• Kismarton: Esterházy-kastély és Haydn-múzeum
• Fraknó, Borostyánkő és Németújvár várkastélya
• Lánzsér: Közép-Európa legnagyobb várromja
• Máriafalva gótikus temploma

A Heuriger (saját bort felszolgáló vendéglők) vidékeként számontartott települések: Rechnitz, Deutschkreutz, Eisenberg, Rust, Heiligenbrunn, Mörbisch, Oberschützen, Moschendorf

Fontosabb települések

• Kismarton (Eisenstadt)
• Felsőőr (Oberwart)
• Nagymarton (Mattersburg)
• Pinkafő (Pinkafeld)
• Lajtaszentmiklós (Neudörfl)
• Gyanafalva (Jennersdorf)
• Németújvár (Güssing)
• Pándorfalu (Parndorf)
• Gálos (Gols)
• Nagyszentmihály (Großpetersdorf)
• Máriafalva (Mariasdorf)
• Sopronkeresztúr (Deutschkreutz)
• Felsőpulya (Oberpullendorf)
• Rohonc (Rechnitz)
• Ruszt (Rust)
• Zárány (Zagersdorf)
• Léka (Lockenhaus)
• Fraknó (Forchtenstein)
• Felsőlövő (Oberschützen)
• Alsóőr (Unterwart)
• Tarcsafürdő (Bad Tatzmannsdorf)

Jegyzetek

Források

• Österreich Lexikon^{[halott link]}

További információk

• Burgenland.lap.hu – Linkgyűjtemény
• Burgenlandi várak.lap.hu – Linkgyűjtemény
• Tartományi hírek – Orf.at (magyarul)
• Fertő tó Wiki (németül)
• Magyarok a világban: Burgenland
• Burgenland kisebbségei, 1951 – Köztes-Európa-térképtár
• Burgenland kalauz; közrem. Batthyány Társaság; Laude, Bp., 1990
• Zsiga Tibor: Burgenland, vagy Nyugat-Magyarország?; Burgenlandi Magyar Kultúregyesület, Oberwart, 1991
• Juhász László: Burgenland várvidék. Történelmi útikalauz; fotó Juhász László; 3. jav. kiad.; Antológia, Lakitelek, 1999
• Legeza László: Burgenland. Várvidék és az Őrség; előszó Galambos Ferenc Iréneusz, bev. Török József; Mikes, Bp., 2003
• Németh Adél: Burgenland; 3. jav. kiad.; Panoráma, Bp., 2003 (Panoráma regionális útikönyvek)
• Harminchét erősség a Várvidékről; fotó, szöveg Pető Bálint; Kairosz, Bp., 2005
• Magyar emlékek turisztikai értékei Ausztriában. Burgenland és Bécs. Szombathely–Burgenland, 2006. március 29-30. Konferencia és tanulmányút; szerk. Wiktora Antal; Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület, Szombathely, 2006
• Tóth Imre: A nyugat-magyarországi kérdés, 1922–1939. Diplomácia és helyi politika a két háború között; Győr-Moson-Sopron Megyei Soproni Levéltár, Sopron, 2006 (Dissertationes Sopronienses)
• Burgenland; szöveg Dénes József, fotó László János; Anno, Bp., 2009
• A Burgenlandban található magyar provenienciájú fondok és állagok 1921-ig; szerk. Bariska István, Dominkovits Péter, Tilcsik György; BFL, Bp., 2012 (A Kárpát-medence levéltári forrásai I. Fond- és állagjegyzékek)
• Burgenlandi zsidó emlékek nyomában – két keréken. Praktikus könyv túrázóknak; összeáll. Mózes Krisztián; Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, Bp., 2016
• Burgenland; szerk. Jankó Ferenc, Fábián Attila, Hardi Tamás; Nemzetstratégiai Kutatóintézet, Bp., 2017 (A Kárpát-medence régiói)
• Gibba Edit: "Csak alkutárgy, vagy áldozat...". Vas vármegye és Burgenland, 1920–1940. Trianon 100; Szülőföld, Gencsapáti, 2020
• Tóth Imre: Két Anschluss között. Nyugat-Magyarország és Burgenland Wilsontól Hitlerig; Kronosz, Pécs, 2020
• Őrvidék. Barangolás Várvidéken; fotó, szerk. Pataki János; Őrvidék Ház–Magyar Házak Nonprofit Kft., Szombathely–Szeged, 2020
• Murber Ibolya: Nyugat-Magyarországtól Burgenlandig, 1918–1924. Határtörténetek az első világháború után; ELKH BTK TTI, Bp., 2021 (Magyar történelmi emlékek. Értekezések)
• A Lajtától a Muráig. A Nyugat-Dunántúl, a Muravidék, Burgenland és Bécs; szerk. Godzsa Anikó; Oktatási Hivatal, Bp., 2021
• Jankó Ferenc: Burgenland földrajzi felfedezése. Tudomány, geopolitika és identitás a két világháború között; ELKH BTK TTI, Bp., 2021 (Magyar történelmi emlékek. Értekezések)