Ebben a cikkben elemezzük a Carl Friedrich von Weizsäcker szerepét a mai társadalomban, és feltárjuk a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Carl Friedrich von Weizsäcker-től mint közéleti személyiségtől a technológia, a közgazdaságtan és a populáris kultúra témaköreire gyakorolt hatásáig elmélyülünk a relevanciájában különböző kontextusokban. Azt is megvizsgáljuk, hogy a Carl Friedrich von Weizsäcker hogyan fejlődött az idők során, és hogy jelenléte mennyire jelentős máig. Ezzel az elemzéssel arra törekszünk, hogy jobban megértsük a Carl Friedrich von Weizsäcker szerepét a kortárs világban, valamint jelentőségét az egyéni és kollektív élményekben.
Carl Friedrich von Weizsäcker | |
Göttingen, 1993 | |
Született | Carl Friedrich Weizsäcker 1912. június 28. Kiel |
Elhunyt | 2007. április 28. (94 évesen) Söcking |
Állampolgársága | német |
Házastársa | Gundalena Inez Eliza Ida Weizsäcker |
Gyermekei |
|
Szülei | Ernst von Weizsäcker |
Foglalkozása |
|
Iskolái | |
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Friedrich von Weizsäcker témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Carl Friedrich von Weizsäcker (Kiel, 1912. június 28. – Söcking am Starnberger See, 2007. április 28.) német atomfizikus, filozófus, Richard von Weizsäcker bátyja.
Tanulmányait Stuttgartban, Bázelben, és Koppenhágában végezte. 1929-től 1933-ig matematikát és csillagászatot tanult Berlinben és Göttingenben. Werner Heisenberg tanácsára Lipcsébe elméleti és atomfizikát tanult. Doktori munkájának mentora Friedrich Hund volt. A Harmadik Birodalom idején Németországban maradt és segítette az atomprogramot. A második világháború után az atomfegyverek korlátozásáért szállt síkra, és főleg filozófusként tett szert hírnévre. Hamburgban katedrát kapott, ahol elsősorban Platónról és Kantról fejtette ki nézeteit.
Az atommag cseppmodelljét alkotta meg és egy a csillagok energiaciklusáról szóló elméletet is kidolgozott. Hans Albrecht Bethe tudóstársával megállapította, hogy a magfúzió termeli az energiát a Napban.
1989-ben Templeton-díj elismerésben részesült, a díj amolyan vallási Nobel-díjként funkcionál.