A mai világban a Drasche-Lázár Alfréd olyan téma, amely minden korosztály és érdeklődésű ember figyelmét felkeltette. A téma iránti növekvő érdeklődés miatt fontos megérteni a következményeit, és figyelembe kell venni a társadalom különböző területeire gyakorolt hatását. Akár történelmi, tudományos, kulturális vagy társadalmi szempontból, a Drasche-Lázár Alfréd számos vita és vita tárgya volt, ami egyre nagyobb érdeklődést váltott ki az eredetéről, fejlődéséről és mai relevanciájáról. Ebben a cikkben a Drasche-Lázár Alfréd-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük annak fontosságát, és különböző szempontokkal foglalkozunk, hogy teljes áttekintést nyújthassunk erről a lenyűgöző témáról.
Drasche-Lázár Alfréd | |
Született | 1875. június 15. Dorog |
Elhunyt | 1949. augusztus 28. (74 évesen) Mayerhofen |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | |
Tisztsége | magyar nagykövet Franciaországban (1920–1920) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Drasche-Lázár Alfréd témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Thordai Drasche-Lázár Alfréd Artúr Béla (Dorog, 1875. június 15. – Meyerhofen, 1949. augusztus 28.) diplomata, politikus, író, a trianoni békeszerződés egyik aláírója magyar részről.
A flamand, nagyiparos családból származó thordai Drasche-Lázár Alfréd Dorogon született 1875. június 15-én. 1900-tól mint miniszterelnökségi fogalmazó dolgozott. 1904-ben gazdag nyelvtudása révén a Külügyminisztériumban diplomatavizsgát tett. Több évnyi pénzügyminisztériumi, majd miniszterelnökségi munka után, 1913-tól miniszteri tanácsosként megkapta a Miniszterelnökség elnöki osztályának vezetését, 1914-től pedig a sajtóirodát is hatáskörébe vonták, ami a korban egyet jelentettet a főcenzori tisztséggel.
1920 júniusában a trianoni békeszerződés elfogadhatatlansága miatt lemondott békedelegáció helyett, Benárd Ágost társaságában őt jelölték ki rendkívüli követnek és megbízott miniszternek az aláírásra. Június 3-án érkeztek meg versailles-i szállásukra és június 4-én, egy mindössze negyedórás ceremónia után, délután fél ötkor, Benárd után – aki állva írt alá – másodikként az asztalhoz ülve látta el kézjegyével a dokumentumot. Vállalva mindennek politikai felelősségét, egészen 1922-ig folytatta diplomáciai karrierjét. 1930-tól az IBUSZ elnöke, 1932-től a budapesti lapok szindikátusának igazgatója volt.
Drasche-Lázár íróként 1906-tól tárcáival több országos lapban is feltűnt (például Magyar Hírlap, Pester Lloyd stb.), és már 1917-ben nagyobb sikereket ért el Tűzpróba című regényével, amely a Lux-filmgyár kezdeményezésére 1918-ban filmvászonra is került. Több színművet is írt, amelyeket nagy sikerrel játszottak a budapesti és pozsonyi színházak. Egyebek mellett operettszöveget is írt Zágon István társaságában, Ángyán Béla zenéjére a Délibáb hercege címmel.
Sokszor az irodalmi kritika kereszttüzébe került, anekdotikus és gyakran túlbonyolított cselekményű írásai nem nyerték meg sem a szakma, sem a szélesebb közönség tetszését. Amyr című regénye egyenesen kudarc volt, Illés Endre, a Nyugatban 1930-ban Apró bírálatok címmel írt korántsem hízelgő kritikát a regényről. A Tölgyes Ádám névre hallgató íróról szóló történet Illés szerint „naiv bonyolultságában zavarosan átlátszó történet”, majd hozzáteszi: „semmi, semmi élet nincs ebben az Amyrban. S még ennél is kevesebb irodalom”. A regény hűvös fogadtatása miatt Drasche-Lázár egyre ritkábban jelentkezett műveivel. 1944-ben Meyerhofenbe (Ausztria) emigrált, ahol 1949. augusztus 28-án érte a halál.