Edo-bakufu
Ez a cikk a Edo-bakufu témával foglalkozik, amely számos területen nagy érdeklődést és vitát váltott ki. A Edo-bakufu egy releváns téma, amely a szakemberek, akadémikusok, szakemberek és a nagyközönség figyelmét felkeltette, fontossága és relevanciája miatt. Ebben a cikkben a Edo-bakufu különböző szempontjait elemezzük, például eredetét, hatását, következményeit és lehetséges jövőbeli fejlesztéseit. Hasonlóképpen megvitatják a terület szakértőinek véleményét, valamint a Edo-bakufu-hez kapcsolódó releváns tapasztalatokat és eseteket. Végül olyan elmélkedéseket és következtetéseket javasolunk, amelyek elmélkedésre és vitára hívnak fel erről a jelentős témáról.
| Edo-bakufu 江戸幕府 | |||
| megszűnt | |||
| 1600 – 1868 | |||
| |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Edo | ||
| Hivatalos nyelvek | japán | ||
| Vallás | buddhizmus, sintó | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | monarchia | ||
| Uralkodó | Tennó (tényleges hatalom nélkül) | ||
| Államfő | Sógun | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Edo-bakufu 江戸幕府 témájú médiaállományokat. | |||
Az Edo-bakufu (江戸幕府) vagy Tokugava-sógunátus a Tokugavák katonai kormányzata (bakufu), amely 1603-tól 1867-ig uralta Japánt „a császár nevében” Edóból, a mai Tokióból. A Minamotók ez egyenes ági leszármazottainak hegemóniáját Tokugava Iejaszu alapozta meg, aki a szekigaharai csatában (1600) legyőzte Tojotomi Hidejosi fiának párthíveit, és 1603-ban megkapta a császártól a szeii tai sógun címet. Az Edo-bakufu, legalábbis az első száz évben, politikailag és gazdaságilag is erősebb volt a két előzőnél (Kamakura-bakufu, Muromacsi-bakufu), így rá tudta kényszeríteni akaratát és rendszerét a daimjókra, az országot hermetikusan elzárta a külvilág elől, s békés körülményeket teremtett a félfeudális-félpolgári fejlődésnek, megszilárdítva egyben a konfucianizmus alapjain nyugvó kasztrendszert. A 19. század közepére azonban a kormányzat pénzügyi gondjai, a vidéki szamurájok, parasztok és városlakók elégedetlensége s a külföldi nyomás válságba sodorta a bakufut, előkészítve a Meidzsi-restaurációt (1868).
Források
- Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon. Budapest: Corvina. 1999. ISBN 9631347567
