Ez a cikk a Führer témával foglalkozik, amely az elmúlt években nagy jelentőségűvé vált. A történelem során a Führer a különböző tudományágak szakértőinek tanulmányozásának és érdeklődésének tárgya volt, és általában véve a társadalom vitáinak és elmélkedéseinek forrása volt. Annak érdekében, hogy jobban megértsük a Führer fontosságát a jelenlegi kontextusban, különböző nézőpontokat és megközelítéseket elemezünk, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy átfogó képet kapjunk erről a témáról. Hasonlóképpen feltárják a Führer tanulmányozásának különböző területeken, például kultúrában, politikában, tudományban, stb. Egy kimerítő elemzéssel a cél az, hogy az olvasó széles és naprakész látásmódot adjon a Führer-ről, új reflexiókat és ismereteket adva, amelyek hozzájárulnak e jelenség megértésének gazdagításához.
A Német Birodalom führere és kancellárja Der Führer und Kanzler des Deutschen Reiches | |
Adatok | |
Ország | Nemzetiszocialista Németország |
Megszólítás | Mein Führer |
Első | Adolf Hitler |
Utolsó | Adolf Hitler |
Hivatal kezdete | 1934. augusztus 2 |
Hivatal vége | 1945. április 30 |
Előd | Kancellár Birodalmi elnök |
Utód | Kancellár Birodalmi elnök |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Führer német szó, jelentése magyarul vezér/vezető. Adolf Hitler vezetői címeként és megszólításaként vált nemzetközileg ismertté, mintája Benito Mussolini duce címe volt. Először a Völkischer Beobachter használta a szót Hitlerre egyik 1921-es számában. A címet azonban mások is használták ebben az időben, például Ernst Thälmann 1926-tól. A Thälmann életéről készített 1955-ös film alcímében is megjelenik a Führer kifejezés (Führer seiner Klasse, osztályának vezére).
A nemzetiszocialista hatalomátvétel és Paul von Hindenburg elnök halála után, 1934. augusztus 2-án Hitler Vezér és birodalmi kancellárként egyesítette az államfői és kormányfői posztot. Egyúttal ő lett a Harmadik Birodalom legfőbb bírója, a hadsereg főparancsnoka, és az ő kezében összpontosult mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalom. Az összes miniszter és hivatalnok neki tartozott felelősséggel, valamint a hadsereg rá esküdött fel. Mindezek ellenére a propaganda igyekezett úgy beállítani, hogy a Führer csupán első az egyenlők között, és a korlátlan hatalmat csakis a népért gyakorolja. A nagy hatalommal együtt megvalósult a Führerprinzip, vagyis a vezérelv elmélete is, és mindent Hitler akaratának rendeltek alá.
Sok politikus akadt a történelem során, aki a Führerhez hasonló címet vett fel, hogy kifejezze hatalmát. A második világháború idején ez főleg fasiszta államokban és jobboldali diktatúrákban volt jellemző, ám a hidegháború idején több kommunista politikus is használta ezeket.