Ebben a cikkben megvizsgáljuk a François Furet lenyűgöző világát és az ezzel járó összes következményt. A François Furet eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig nagy érdeklődés és vita tárgya volt. A történelem során a François Furet döntő szerepet játszott az emberi élet különböző területein, befolyásolva a kultúrát és a technológiát. Ebben a cikkben alaposan áttekintjük a François Furet különböző aspektusait, és azt, hogy hogyan fejlődött az idők során. Biztosak vagyunk abban, hogy ez az elemzés lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük a François Furet hatását és relevanciáját a mai világban.
François Furet | |
Született | 1927. március 27. Párizs 7. kerülete |
Elhunyt | 1997. július 12. (70 évesen) Toulouse |
Állampolgársága | francia |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái | Lycée Janson-de-Sailly |
Kitüntetései | |
Halál oka | szívelégtelenség |
Sablon • Wikidata • Segítség |
François Furet (Párizs, 1927. március 27. – Figeac, 1997. július 12.) francia történész, a Saint-Simon Alapítvány elnöke. Magyarországon a francia forradalomról (A francia forradalom), illetve a kommunista ideológiáról (Egy illúzió múltja) írt művei miatt ismerik. Részt vett A kommunizmus fekete könyve című tanulmánykötet összeállításában is, de halála megakadályozta, hogy komolyabb tanulmányt publikáljon benne.
Polgári családból származott, apja bankár, nagybátyja a Blum-kormány egyik minisztere. Középiskolai tanulmányait Janson-de-Sailly középiskolájában végezte. A Sorbonne-on kezdte meg tanulmányait a bölcsészkaron és a jogi karon. Tüdőbetegsége miatt 1950-ben félbe kellett szakítania tanulmányait. 1954-ig az Alpok több szanatóriumában, majd mikor állapota javulni kezdett egy párizsi kórházban kezelték (Fondation de France, rue Quatrefages). A rue Quatrefages-on lévő szanatóriumban tagja lett egy kommunista fiatalokból álló csoportosulásnak, mely olyan tagokat tudhatott soraiban, mint a történész Emmanuel Le Roy Ladurie, illetve az orvostanhallgató Vinh, aki később a vietnámi egészségügyi miniszter lett.
1954-ben történelemtanári képesítést szerez (agrégation d'histoire), majd 1955-ig Compiègne-ben, majd Fontainebleau-ban középiskolai tanár. 1956-ban belépett a Tudományos Kutatások Nemzeti Központjába (Centre national de la recherche scientifique), hogy kutatásokat folytason a francia forradalomról.
Már igen korán politizálni kezdett: 1949-től 1956-ig tagja volt a kommunista pártnak, majd az Egyesült Szocialista Párt (Parti socialiste unifié) alapítványának vezetője lett. 1968 májusa után Edgar Faure miniszter tanácsadója lett. Emellett a France-Observateur, majd utódlapja, a Nouvel Observateur újságírója.
1960-tól Furet az École pratique des hautes études (átalakulása után École des hautes études en sciences sociales-ÉHESS) oktatója. Az ÉHESS elnöke volt 1977-85 között. 1985-ben az USA-ban kezdett el tanítani, elsősorban Chicagóban. A Harvard Egyetem tiszteletbeli diplomát (honoris causa) adományozott neki.
1997-ben a Francia Akadémia tagjává választották.
Kezdetben az Annales és a marxista történetírás (Albert Soboul) hagyományait követte, majd szembefordult ezekkel és az ún. revizionista irányzat kiemelkedő képviselője lett. 1965-66-ban publikálta a Francia forradalom című nagy hatású művét. Ezzel fordulatot hozott az addigi forradalom-értelmezések sorában, különösen Soboullal és LeFebvre-rel vitatkozik. Furet hangsúlyozta a politikum relatív önállóságát a gazdasághoz képest, és úgy tartotta, hogy az egyes politikai csoportosulások közötti küzdelmek kisiklatták (dérapage) a forradalom menetét.
„ | Furet nem tagadja a gazdasági és társadalmi struktúrák fontosságát, de úgy látja, hogy a forradalom során „a politikai eszmék és szenvedélyek nemegyszer a társadalmi realitások fölé kerekedtek”, tehát nem lehet valamennyi politikai fordulatot a hosszú távú, gazdasági alapozású társadalmi ellentétekkel megmagyarázni, ahogy ezt a hagyományos marxista interpretáció hívei tették | ” |
– Hahner Péter: Francois Furet, a francia történetírás királya |
Különösen fontos volt Furet újítása, hogy a francia forradalom szerves részének, és a girondista kormányzás egyfajta folytatásának tartotta a thermidori reakció történetét. Nem tartotta a jakobinus terrort a forradalom csúcsának és elítélte a terror olyan emblematikus figuráit, mint Saint Just. A terrorban mindössze a forradalom kisiklását látta, a forradalom eredeti, a felvilágosodás filozófusai által kidolgozott tartalmához, azaz az emberi jogok és a demokrácia elterjesztéséhez képest. A forradalom ily módon történő újraértelmezésében nagy hatást gyakorolt rá Alexis de Tocqueville.
Furet a címmel utal Freud Egy illúzió jövője című művére. Tanulmánykötetében Furet Hannah Arendthez hasonlóan a kommunizmust és a fasizmust totalitárius ikrekként írta le, és mindkettő gyökereit a szocializmusban és az antiliberalizmusban látta. 1995-től egészen haláláig Furet részt vett egy totalitarianizmusról szóló vitában Ernst Nolte-val. A vita egy, az Egy illúzió múltjában megjelent lábjegyzettel kezdődött, melyben Furet bírálta Nolte felfogását, melynek értelmében a fasizmus a kommunizmusra adott válasz lett volna.