Francia-középhegység

A mai cikkben a Francia-középhegység-ről fogunk beszélni. A Francia-középhegység olyan téma, amely az elmúlt években egyre jelentősebbé vált, és nagy érdeklődést váltott ki a társadalomban. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Francia-középhegység-hez kapcsolódó különböző oldalakat és szempontokat, az eredetétől a mai hatásig. Különböző területeken elemezzük hatását, valamint a terület szakértőinek véleményét és szempontjait. Ezenkívül áttekintjük annak időbeli alakulását és a lehetséges jövőbeli forgatókönyveket, amelyek a Francia-középhegység körül felmerülhetnek. Ne hagyja ki a Francia-középhegység lenyűgöző felfedezését!

Francia-középhegység
A táj legmagasabb csúcsa, a Puy de Sancy
A táj legmagasabb csúcsa, a Puy de Sancy
Elhelyezkedés Franciaország déli, középső része
Besorolásnagytáj
Fontosabb településekClermont-Ferrand, Limoges, Saint-Etienne
Földrajzi adatok
Terület90000 km²
Legmagasabb pontPuy de Sancy, 1886 m
FolyóvizekAllier, Dordogne, Loire, Lot, Rhône, Saône, Tarn
IdőzónaGMT+1
RésztájegységekMorvan-plató, Cevennek, Causses, Auvergne
Térkép
A Francia-középhegység térképe
A Francia-középhegység térképe
Elhelyezkedése
Francia-középhegység (Franciaország)
Francia-középhegység
Francia-középhegység
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 45° 46′ 30″, k. h. 2° 58′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 30″, k. h. 2° 58′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Francia-középhegység témájú médiaállományokat.

A Francia-középhegység (avagy Francia Központi-felvidék, franciául Massif Central) Európa nyugati részén fekvő nagytáj, Franciaország déli, középső területein helyezkedik el. Nagyobb része óidei eredetű röghegység, de mészkőből és bazaltból felépülő területei is vannak. Jellegzetes képződményei a puy-nek nevezett vulkáni kúpok és a meredek falú szurdokok. Barlangjai közül számos őskori leleteket, barlangrajzokat tartalmaz. Fontos éghajlat- és vízválasztó.

Fekvése

A Francia-középhegység Franciaország közepén található. Északról a Párizsi-medence, nyugatról a Garonne-medencéje, keletről pedig a Rhône-Saône-árok határolja. Területe körülbelül megegyezik Magyarországéval, 90 000 km2.

Kialakulása

A Francia-középhegység az ország legidősebb tájai közé tartozik. Bretagne-nyal, Normandiával, a Vogézekkel és a belgiumi Ardennekkel együtt a Francia-Belga-rögvidéket alkotja, annak legterjedelmesebb tagja.

Ez a terület volt az óidei variszkuszi-hegységképződés középpontja, magterülete. Dél-Anglia hegyeivel, a Közép-európai-rögvidékkel és az Urállal együtt a karbonban hozzáforrtak a Balti-ősföldhöz, megnövelve így a születő Európa területét és összekapcsolva azt Észak-Amerika, Afrika és Ázsia őseivel (így alakult ki a Pangea). A közép- és az újidőben a rögökre tagolódott hegység egyes darabjai lepusztultak, lesüllyedtek, máskor tenger öntötte el őket, ismét kiemelkedtek. A harmadidőszak végén erősen széttöredezett, egyenetlen, 800–100 m magas hullámos felszínű tönkké alakult. Délkeleti része emelkedett ki legjobban, itt az 1700 m-ig emelkedő kristályos alapzat kelet felé meredeken szakad le a Rhône-Saône ekkor beszökkenő árka felé. Az árok képződéséhez kapcsolódóan vulkánosság formálta át a hegységet. A harmadidőszak végén és a negyedidőszak elején működő vulkánok jelentős méretű vulkáni kúpokat (puy-kat) építettek. A hegység óidőből származó kőzetei a gránit és a kristályos pala, középidőből a mészkő, az újidőből pedig a bazalt lávakőzetei és tufái maradtak fenn.

Részei

A Francia-középhegység tájai kialakulásuk szerint három csoportba sorolhatók:

Táj a Cevennekben

A táj északi részét, a 900 m magas Morvan-platót valamint a délen, a Rhône-árok felé leszakadó Cevenneket óidei gránit és kristályos palák építik fel. A Cevennek legmagasabb csúcsa a Mont Mézenc (1753 m) és a Mont Lozére (1699 m). Előbbi esetében a kristályos kőzetekre később vulkáni rétegek települtek, míg utóbbi tisztán kristályos felépítésű. A Francia-középhegység északkeleti kiugró pereme – a Loire medencéje és a Saône árka között – a karbon időszak tengervályúiban keletkezett kőszéntelepeket foglalja magában.

A Tarn szurdoka

A Causses középidei, triász és jura korú mészkőből épül fel. A Lot és a Tarn ebbe a mészkőbe meredek, szinte függőleges falú szurdokokat mélyített. A fennsíkokon karsztformák, a kőzetek belsejében barlangrendszerek találhatóak. Harmadidőszaki tengeröböl feltöltődésével alakult ki északon a Loire és az Allier völgye, melyek talapzatát a folyók széles teraszokkal szabdalták fel.

Vulkáni kúpok (puy-k) láncolata Auvergne-ban

Auvergne-t az újidő harmad- és negyedidőszakában zajló vulkáni működés hozta létre. A vulkáni képződmények egy 90 km hosszú, néhány kilométer keskeny, észak-dél irányú vonal mentén helyezkednek el. Hamukúpok, lávafelhalmozódások, vulkáni törmeléktölcsérek találhatóak meg itt, melyek elhelyezkedésük alapján két részre oszthatók. Északon a Puy-csoport vulkáni kráterek kúpjaiból és felboltozódott lávából áll (pl. Puy de Dôme 1463 m) legmagasabb közülük a Puy de Sancy (1886 m) és a Cantal (1855 m). A Loire felső folyásánál található a Velay-csoport. Az itteni vulkánok lávaömlései a folyó medencéjébe is eljutottak. a puha vulkáni kőzetek közül kipreparálódtak a keményebb anyagból álló lávatűk és vulkáni blokkok, melyek rendkívül látványos tájat alkotnak.

Legmagasabb csúcsai

Név Magasság (m)
Puy de Sancy 1886
Plomb du Cantal 1855
Puy Mary 1787
Mont Mézenc 1753
Mont Lozére 1699
Pierre-sur-Haute 1634
Mont Aigoual 1567
Mont Gerbier de Jonc 1551
Signal de Radon 1551
Signal de Mailhebiau 1469

Éghajlata

A hegység igazi éghajlatválasztó: tőle nyugatra az óceáni, keletre a nedves kontinentális, míg délre a mediterrán éghajlat a jellemző. A hegységre a környezeténél alacsonyabb hőmérsékletek (júliusi középhőmérséklet 17–19 °C, januári –2–+2 °C) jellemzők. Magasabb részein a 90-et is meghaladja a fagyos napok száma, itt sokáig megmarad a hó. Az évi csapadékmennyiség általában 1000–1500 mm között van, de az óceánhoz közelebbi nyugati lejtőkön meghaladhatja a 2000 mm-t is, míg keleten 1000 mm alá csökkenhet. A Cevennek déli lejtőin a csapadék ritkább, de hevesebb, így a talaj pusztulása nagyobb mértékű. Gyakoriak a csak időszakosan vízzel borított medrek és a szárazvölgyek.

Növényzete

A magasabb kráterek peremén fenyvesek, a hegység legnagyobb részén bükkösök és tölgyesek (helyenként szelídgesztenyével elegyedve) alkotják a természetes növényzetet. Utóbbiak jelentős részét kiirtottak, így pl. a Cevennek déli lejtőit a meleg, száraz nyár és az enyhe tél miatt a kopár sziklafelszínekkel váltakozó macchia borítja.

Vízrajza

A Pavin-tó
A Francia-középhegység folyói

A Francia-középhegység fontos vízválasztó. Keleti peremének vizei az Alpokban eredő Rhône-on és Saône-on keresztül a Földközi-tengerbe jutnak. A Loire és az Allier észak felé halad, majd nyugatra fordulva ömlik az Atlanti-óceánba. Ugyanide jut el a Lot és a Tarn vize, melyek a Garonne mellékfolyói, valamint a vele közös tölcsértorkolatot alkotó Dordogne is. A folyókat általában egyenletes vízjárás és nagy vízbőség jellemzi, ez alól csak a déli, mediterrán hatás alatt álló vizek a kivételek. Causses mészkőfennsíkján gazdag felszín alatti vízhálózat, Auverge vulkáni krátereiben pedig számos krátertó (pl. Pavin-tó) alakult ki.

Közigazgatás

A hegység a következő megyék (département) területén fekszik részben vagy teljesen: Allier, Ardèche, Aude, Aveyron, Cantal, Corrèze, Creuse, Gard, Haute-Loire, Haute-Vienne, Hérault, Loire, Lot, Lozère, Puy-de-Dôme, Rhône és Tarn. Régiók tekintetében Auvergne-Rhône-Alpes, Okcitánia és Új-Aquitania területén fekszik.

Települések

A 15 legnagyobb város:

Térkép Név Megye Népesség
(fő, 2018)
A Francia-középhegység nagyobb városai
A Francia-középhegység nagyobb városai
Saint-Étienne Loire 374 068
Clermont-Ferrand Puy-de-Dôme 272 551
Limoges Limousin 181 914
Roanne Loire 79 899
Brive-la-Gaillarde Corrèze 75 956
Vichy Allier 64 990
Montluçon Allier 53 252
Rodez Aveyron 53 252
Aubenas Ardèche 41 615
Le Puy Haute-Loire 38 469
Moulins Allier 37 969
Aurillac Cantal 33 005
Riom Puy-de-Dôme 33 633
Annonay Ardèche 27 381
Millau Aveyron 23 582

Jegyzetek

  1. a b c d Marosi-Sárfalvi 159. o.
  2. a b Probáld 37. o.
  3. Probáld 38. o.
  4. Marosi-Sárfalvi 160. o.
  5. Marosi-Sárfalvi 157-158. o.
  6. A város és a hozzá tartozó településcsoport együttes népessége.

Források