Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Gúl témáját, elemezve annak eredetét, a mai társadalomra gyakorolt hatását és a jövőre vonatkozó lehetséges következményeket. A Gúl olyan téma, amely felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét, vitát és elmélkedést váltva ki különböző területeken. Az évek során a Gúl fejlődött és alkalmazkodott a változó körülményekhez, egész generációkra volt hatással, és nyomot hagyott a történelemben. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül a Gúl különböző nézőpontjaival foglalkozunk, a múltbeli relevanciájától a jelenkori világban való relevanciájáig, így olyan átfogó jövőképet nyújtunk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük a Gúl fontosságát és szerepét a mai társadalomban.
| Átírási segédlet | |
| gúl | |
| Eredeti írásmódja: | الغول |
| Tudományos átírása: | ghūl |

A gúlok az arab mitológiában olyan gonosz dzsinnek, akik Iblísz, a sötétség hercegének leszármazottai. Temetőkben és más, elhagyatott helyeken élnek. Képesek állandóan változtatni alakjukat, de mindig felismerhetőek maradnak szamár patáikról.
Gyakran jelennek meg a sivatagban gyönyörű nő képében, hogy elcsábítsák az utazókat. Ha sikerrel jártak, megölték és felfalták őket.
A kifejezés etimológiailag Gallu, egy mezopotámiai démonhoz köthető.[1][2]
Már a beduin költészetben, az iszlám előtti időkben is megtalálhatóak és bekerültek a berber folklór démonoktól gazdag világába.
A legkorábbi ismert írás, amiben megemlítik a gúlokat, az Ezeregyéjszaka meséi.[3] A modern arab kultúrában a gyermekeket szokták velük ijesztgetni.
A gúl (ghoul) beépült az angol tradíciókba is, ahol sírrabló lényekként ábrázolják őket, akik a holtak húsával táplálkoznak. Gyakran jellemzik őket élőholtként.