Galiciaiak

Galiciaiak Galegos

Teljes lélekszám

kb. 10 millió

Lélekszám régiónként

Régió Fő  Spanyolország - Galicia - az ország többi része 3,1 millió 2 737 370 374 307  Argentína 118 085  Venezuela 33 400  Brazília 30 000  Svájc 29 000  Uruguay 28 400  Franciaország 16 000  Németország 13 000  Kuba 11 000  Egyesült Királyság 10 000  Egyesült Államok 9500  Mexikó 8000  Portugália 2700  Hollandia 2600  Andorra 2500 Egyéb országok kb. 158 000

Nyelvek

galiciai, spanyol

Vallások

katolikus

Rokon népcsoportok

asztúriaiak, spanyolok, portugálok, franciák

A Wikimédia Commons tartalmaz Galiciaiak Galegos témájú médiaállományokat.

A galiciaiak (galiciai nyelven galego) népcsoportja Spanyolország északnyugati részén él. Nyelvük egyike Spanyolország hivatalos nyelveinek, de szinte minden galiciai kétnyelvű és beszéli a spanyol nyelvet is. Az 1978-as spanyol alkotmány által létrehozott „Galiciai Autonóm Közösség” ((a) Comunidade Autónoma Galega) a lakhelye a legtöbb spanyolországi galiciainak, bár a világ számos országában élnek galiciai kivándorlók leszármazottai. Az autonóm közösséghez tartoznak a spanyol A Coruña, Lugo, Ourense és Pontevedra tartományok. Ezen kívül még Asztúria, Zamora és León tartományokban, illetve Portugália északi részén élnek még nagyobb számban galiciaiak.

Történelmük

Az Ibériai-félsziget északnyugati részén a késői bronzkor során alakult ki a castro kultúra (cultura castrexa galiciai nyelven), amelynek jellemzői a fallal körbekerített falvak és a dombok tetejére épített erődítmények (castros).

A római hódítás alatt

A pun háborúk után a rómaiak nyugodtan be tudták fejezni Hispánia meghódítását. Kr.e. 137-ben a Douro folyó völgyében vívott csata során mért vereséget a Gallaeci törzsre a római konzul, Decimus Junius Brutus, aki ezután felvehette a Gallaicus nevet. A vereség után a rómaiak Gallaecia néven alapítottak provinciát, a galiciaiaknak pedig megengedték, hogy a római hadseregben szolgáljanak. Ellenállásukat csak a Kr. e. 26-19 között vívott kantábriai háborúk során sikerült csak teljesen elfojtani.

409-ben a római uralom összeomlott Galiciában, a térséget a szvévek foglalták el, akik megalapították a Galiciai Királyságot („Galliciense Regnum”).

A szvév királyság

A szvévek által alapított Galiciai Királyság volt az első állam, amelyet a népvándorlás során a Római Birodalomból kiváló területen hoztak létre. A 410-ben megalapított királyság Gallaecia és Lusitania északi részét uralta és 584-ig állt fenn. Kis mérete miatt sosem játszott olyan fontos szerepet, mint az osztrogótok királysága Itáliában vagy a vizigótok királysága a félsziget déli-délkeleti részén. 585-ben a királyságot a vizigótok hódították meg. A szvévek aránylag gyorsan felvették az itt lakó hispano-román kulturát és nyelvet, germán eredetű nyelvüknek nem sok nyoma maradt.

Brit telepesek

Az 5. század végén és a 6. század elején számos telepes érkezett Galicia területére a Brit-szigetekről, akik a part mentén számos települést hoztak létre. Történetükre leginkább egyházi források utalnak: 567-ben a brit telepesek saját püspökséget kaptak (ecclesia Brittaniensis), az első püspök a Mailoc nevet viselte. A püspökség egészen a 830-as évekig állhatott fenn, amikor a térséget feldúlták a vikingek.

Vizigót hódítás

A szvév királyság 560 körül áttért a katolikus hitre. 570-ben a királyságot megtámadta a szomszédos vizigót király, Leovigild, aki az arianizmus híve volt. 572 és 574 között meghódította a Duero folyó völgyét. 575-ben rövid időre békét kötöttek, de 583-ban a szvév király támogatta Leovigild egyik fiának lázadását, mire utóbbi 585-ben Braga mellett vereséget mért Malaric királyra és elfoglalta a térséget.

A vizigótok 585 és 711 között uralták a térséget, de továbbra is fennmaradt a térség adminisztratív elkülönülése: az 589-es toledói zsinaton episcoporum totius Hispaniae, Galliae and Gallaetiae („egész Hispánia, Gallia és Galicia püspökei”) vettek részt.

701-ben keletről érkező pestisjárvány sújtotta a vizigót királyságot, amely a 8. század során gazdaságilag is meggyengült. 710-ben meghalt az utolsó vizigót király, Wittiza, akinek a fia, Roderic, erővel akarta elfoglalni apja trónját. Ellenfelei a Gibraltári-szoroson túlról muzulmán harcosokat hívtak segítségül, akik 711-ben vereséget mértek Rodericra és elfoglalták a királyságot.

Galicia muszlim megszállása nem tartott sokáig: 719-ben felkelés tört ki a hódítók ellen, akik nem bajlódtak a távoli, hegyes, jól védhető, de kevés értéket képviselő terület visszafoglalásával.

Asztúriai és kasztíliai uralom

741-ben I. Alfonz asztúriai király, kihasználva a berber helyőrségek lázadását, elfoglalta Galiciát és a Duero folyótól északra egy néptelen ütközőzónát hozott létre a muzlim támadások ellen, Galiciát pedig a reconquista egyik fontos hátországává tette. A 9. század során terjedt el Idősebb Jakab apostol kultusza Compostela városából, az ide vezető út később a középkori Európa egyik legfontosabb zarándokútja lett.

A 8-10. század között Galiciában az asztúriai király hűbéreseinek számító grófok uralkodtak. 1063-ban I. Ferdinánd kasztíliai király Galiciát fiának, Garcíának adta, azonban 1072-ben a területet García bátyja, VI. Alfonz kasztíliai király visszafoglalta és ezután Galicia már a Kasztília és León királyság része maradt. A 13. században X. Alfon uralkodása alatt vezették be a kasztíliai nyelvet, mint a királyi udvar, a kormányzás és a hivatalnokok hivatalos nyelvét.

A 15. században dinasztikus viszály tört ki I. Izabella kasztíliai királynő és I. Johanna között, a küzdelemben a galiciai nemesség Johannát támogatta. Izabella győzelme után megkezdődött a „Doma y Castración del Reino de Galicia”, vagyis a „Galiciai királyság megszelídítése és kasztrálása”, egy erőteljes központosítási mozgalom. A galiciai nyelv lassú hanyatlásnak indult, a 16-18. században (Séculos Escuros, vagyis sötét évszázadok) írott formában szinte teljesen eltűnt.

1833-ban a spanyol királyság területét újjászervezték, létrehozták a központosított monarchiát és ez a névleg még független Galiciai Királyság végét jelentette. A regionális közigazgatást felszámolták és Galicia területén létrehozták a jelenleg is létező négy tartományt. Bár történelmét elismerték a „történelmi régió” elnevezéssel, a gyakorlatban ez nem sokat jelentett.

Kulturális újjászületés

A 19. század második felében, egy rövid életű és sikertelen felkelés után kezdődött a galiciaiak kulturális újjászületése (Rexurdimento). A mozgalom elsősorban a galiciai nyelv feltámasztására és modernizálására irányult, Rosalía de Castro, Manuel Murguía, Manuel Leiras Pulpeiro és Eduardo Pondal munkásságán keresztül.

A mozgalom politikai irányvonala a 20. század elején bontakozott ki a katalán példára létre hozott Solidaridad Gallega (1907–1912) megalakulásával. 1916-tól működött az Irmandades da Fala, amely előbb kulturális, később pedig nacionalista mozgalom volt. Az Irmandades 1931-ben beolvadt a létrejövő Partido Galeguista nevű pártba.

Az 1931-ben kikiáltott spanyol köztársaság népszavazást rendezett Galicia önállóságáról és ennek eredményeként autonóm régió lett, de a spanyol polgárháború kitörése miatt ezt a gyakorlatba nem sikerült átültetni. Francisco Franco tábornok (aki szintén galiciai származású volt) diktatúrája alatt a galiciai nyelv vagy kultúra minden mozgalmát elfojtották. Az 1960-as évektől bevezetett gazdasági reformok sem javítottak Galicia helyzetén, a térséget a spanyol gazdaság nyersanyag- és energiaszükségleteinek kielégítésére használták. A gazdasági és környezeti problémák jelentős kivándorlási hullámot indítottak be, elsősorban Venezuela és Európa többi országa felé.

1981-ben Galicia visszanyerte autonóm térségi státuszát és megalakult a regionális kormány, a Xunta de Galicia. .

Kultúrájuk

Hagyományok

Galiciában a megalitikus kultúrák számos emléke megtalálható, míg a galiciaiak kulturális hagyományai a térséget elfoglaló keltákig vezethetők vissza. A térségben kulturális jelentőségére utalnak a világörökségi helyszínek: Santiago de Compostela óvárosa, a Santiago de Compostelába vezető zarándokút, Lugo városfala, illetve Herkules tornya A Coruña-ban.

Kivándorlás

A 19. és a 20. század során jelentős kivándorlási mozgalom indult meg Galiciából Spanyolország gazdagabb térségei, Portugália és Amerika felé. A baszk és katalán régióhoz képest Galicia gazdaságilag elmaradott térség volt, számottevő ipar nélkül. A mezőgazdasági szektor is jelentősen lemaradt, elsősorban az elaprózódott birtokok (minifundios) és az elavult módszerek miatt. 1900 és 1981 között becslések szerint 825 000 fő emigrált. Az emigránsok egyik célpontja Dél-Amerika volt, napjainkban a második legnagyobb galiciai településnek Buenos Airest hívják, és Argentínában a spanyol emberek általános elnevezése a gallegos. A Franco-diktatúra alatt a kivándorlás elsődleges célpontja Franciaország, Svájc, Németország és az Egyesült Királyság volt.

Galiciai konyha

A galiciai konyha különlegességét az itt található alapanyagok adják, elsősorban az Atlanti-óceánból kifogott halak és kagylók, a térségben nevelt disznók húsából készült ételek (chourizos, zorza, botelo, androlla), a Tarta de Santiago, polbo á feira (polipból készült étel), a queixo de tetilla sajt, a ribeiro és albariño borok, illetve az orujo nevű törkölypárlat.

A 18. században terjedt el a krumpli termesztése, amely ma a galiciai konyha egyik alapanyaga, ezt megelőzően gesztenyét használtak számos ételben, mint pl. a caldo galego-ban (galiciai zöldségleves). Érdekes, hogy a galiciai konyha szinte egyáltalán nem használ gombát.

Galiciai nyelv

Bővebben: Galiciai nyelv

A galiciai nyelv (galego vagy lingua galega) újlatin nyelvváltozat. Legközelebbi rokona a portugál, annak archaikus vonásokat őrző változata. Mindkét nyelv az Ibériai-félsziget északnyugati csücskében kialakult latin nyelvjárások folytatásából, a gallegoportugál vagy óportugál nyelvtől vált le a 14. században. A rekonquista során a nyelv délre terjedt, a déli nyelvváltozatok sztenderdizálásából a portugál, északon pedig a galiciai alakult ki.

Híresebb galiciaiak

• Francisco Franco – gallego származású volt, de sosem támogatta a népcsoportot, sőt az elnyomására törekedett
• Louis de Funes – anyai ágról galiciai származású
• Eduardo Fajardo – színész, leginkább az olasz spagettiwesternekben nyújtott alakításai miatt híres
• Iago Aspas labdarúgó
• Charlie Sheen Golden Globe-díjas Színész

Jegyzetek