Galilei-holdak
Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Galilei-holdak témát, amely téma több millió ember figyelmét felkeltette szerte a világon. Történelmi jelentőségétől a modern társadalomra gyakorolt hatásáig a Galilei-holdak különböző területeken viták és viták tárgya. Ezeken az oldalakon elemezzük eredetét, fejlődését és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. A populáris kultúrában megnyilvánuló megnyilvánulásaitól a politikai és társadalmi kérdésekben való részvételéig a Galilei-holdak kitörölhetetlen nyomot hagyott, amelyet érdemes részletesen megvizsgálni. Ezenkívül foglalkozni fogunk a Galilei-holdak-ről alkotott különböző nézőpontokkal és véleményekkel, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a jelenségről.
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Galilei-holdak a Jupiter négy legnagyobb holdja, melyeket az itáliai csillagász, Galileo Galilei fedezett fel. Galilei a holdakat 1610. január 7-én észlelte először, egyesek azonban felfedezőjüknek Gan De kínai csillagászt tekintik, aki szerintük közel kétezer évvel korábban, i. e. 362-ben figyelt fel az égitestekre. A holdakat már kis méretű távcsővel észlelhetjük, de megfelelő látási viszonyok esetén a legkülsőt, a Callistót akár szabad szemmel is felfedezhetjük. A holdak felfedezése fontos érv volt a geocentrikus, azaz a Föld-középpontú világkép ellen, és elősegítette a kopernikuszi heliocentrikus, vagyis a Nap központú világkép elfogadását.
A Galilei-holdak valószínűsíthetően már az ókori történetekben felbukkantak: Babilonban Mardukot (a Jupiter) látták bennük négy kutyájával, Egyiptomban pedig Hóruszt négy fiával.
Galilei a holdakat először Cosmica Siderának nevezte el bőkezű támogatója, Cosimo II de' Medici, Toszkána hercege tiszteletére, de később annak javaslatára Medicea Siderára, Medici-csillagokra nevezte át őket, Cosimót és testvéreit (Francesco, Carlo és Lorenzo) jelképezve. A felfedezés első publikálására 1610 márciusában, Velencében került sor, kevesebb mint két hónappal az észlelés után.
A holdak nevére több javaslat is született. Giovanni Battista Hodierna, Galilei tanítványa a négy Medici-testvér után Principharus, Victipharus, Cosmipharus illetve Ferdinandipharus névre keresztelte volna a holdakat, de Johannes Hevelius és Jacques Ozanam is ajánlott neveket. A holdak elkeresztelésében végül Simon Marius javaslata győzedelmeskedett. A magát Galileivel együtt a holdak felfedezőjének kikiáltó Marius az Io, Europa, Ganymedes és Callisto neveket adta az égitesteknek. Ezeket a neveket 1614-ben a Mundus Jovialis-ban publikálta.
Galilei Marius névjavaslatait következetesen elutasította, és egy új, számokon alapuló elnevezési rendszert dolgozott ki, melyet még ma is használnak, s amely a holdak bolygójuktól való távolságán alapul. Sorrendjüknek megfelelően tehát az Io, az Europa, a Ganymedes és a Callisto az I., II., III. és IV. számot viselték.
Olaf Römer dán csillagász e holdak fedéseit használta a fénysebesség méréséhez.
A Galilei-holdak a Jupitertől való távolságuk sorrendjében:
| Név | Kép | Átmérő (km) |
Tömeg (kg) |
Átlagos keringési távolság (km) |
Keringési idő |
|---|---|---|---|---|---|
| Io | 
|
3643 | 8,93·1022 | 421 800 | 1,77 nap |
| Europa | 
|
3122 | 4,8·1022 | 671 100 | 3,55 nap |
| Ganymedes | 
|
5262 | 1,48·1023 | 1 070 400 | 7,16 nap |
| Callisto | 
|
4821 | 1,08·1023 | 1 882 700 | 16,69 nap |
