A mai világban a Guntram frank király olyan témává vált, amely minden korú és hátterű ember számára nagyon fontos és érdekes. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a mindennapi életre gyakorolt hatása miatt, a Guntram frank király felkeltette a tudósok, szakértők és rajongók figyelmét egyaránt. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Guntram frank király különböző aspektusait, az eredetétől a mai világra gyakorolt hatásaiig, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító képet nyújtsunk erről a lenyűgöző témáról.
| Guntram | |
| Guntram pénzérméje | |
| Frank király | |
| Uralkodási ideje | |
| 561 – 592 | |
| Elődje | I. Chlothar |
| Utódja | II. Childebert |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Merovingok |
| Született | 532 Soissons |
| Elhunyt | 592. március 28. (60 évesen) Chalon-sur-Saône[1] |
| Nyughelye | Chalon-sur-Saône |
| Édesapja | I. Chlothar |
| Édesanyja | Ingunda |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Guntram témájú médiaállományokat. | |
Szent Guntram,[1] más írásmóddal Gonthram (franciául: Gontran[2]) (532 – 592. március 28.[2][3]) frank király Burgundiában 561-től haláláig; a hatalmi egyensúly fenntartására törekedett viszálykodó rokonai között:[2] igyekezett békítő szerepet játszani két fivére, I. Sigebert és I. Chilperich testvérharcában.[1] Küzdött a lombardok, a bretonok, a baszkok és a vizigótok ellen;[1] elterjesztette a kereszténységet.[1]
Édesapjának, I. Chlotarnak halála után az Orleans és Burgund királyságot örökölte.[3] Fivére, I. Charibert halála után további területekkel növelte birodalmát.[2] A politikailag megfontolt király arra törekedett, hogy másik két fivérét, I. Chilperichet és I. Sigebertet megakadályozza a túl nagy hatalom megszerzésében,[2] emiatt hol az egyikkel, hol a másikkal szövetkezett.[2] Sigebert 575-ben bekövetkezett halála után az ifjú II. Childebertnek, Sigebert fiának érdekeit védelmezte az agresszív Chilperichkel szemben,[2] s 577-ben Childebertet örököséül ismerte el.[2] Amikor Childebert mégis Chilperichkel szövetkezett ellene, terület átengedésével kenyerezte le a fiatal királyt[2] (583[2]), és megerősítette, hogy fogadott fiának tekinti.[2] Erre azért is szükség volt, mert szembetalálta magát a trónbitorló Gundbalddal, akit így aztán sikeresen le tudott győzni.[2] 584-ben Chilperich halála után Guntram lett a legerősebb frank uralkodó;[2] egyfelől védelmezte II. Chlothart, Chilperich örökösét, és Fredegundát, Chlothar édesanyját, ugyanakkor a Childebert és közte meglévő ellentéteket is rendezte az andelot-i békében[1][2] (587[2]).
Még az 570-es években megtámadták a longobárdok,[2] így utolsó éveiben figyelme dél felé fordult.[2] Kétszer is vereséget szenvedett a vizigótoktól.[2] Uralkodása vége felé Burgundia a keletrómai császár segítségével fellázadt, és el akart szakadni a birodalomtól.[4] Guntram király azonban vérbefolytotta a felkelést.[4] Viszont egyházi körökben megbecsülést szerzett.[2] 585-ben rendeletet adott ki, amelyben a keresztény szokások szigorúbb betartására szólított fel.[2] Kortársa, Tours-i Szent Gergely püspök olyan nagy híve volt, hogy még csodatevő erőt is tulajdonított neki.[2]
| Előző uralkodó: I. Chlothar |
Következő uralkodó: II. Childebert |