Hajdúváros
Ebben a cikkben elmélyülünk a Hajdúváros lenyűgöző világában, megvizsgáljuk az összes releváns szempontot, és teljes és részletes képet adunk a témáról. A Hajdúváros, amelyet ma az egyik legfontosabb szempontnak tekintünk, olyan téma, amelyet érdemes alaposan tanulmányozni és megérteni. Ebben a cikkben megismerjük történetét, gyakorlati alkalmazásait, a társadalomra gyakorolt hatását és a mai világban betöltött jelentőségét. Ezenkívül elemezzük az üggyel kapcsolatos különböző nézőpontokat és véleményeket, így teljes és objektív jövőképet nyújtunk a Hajdúváros-ről. Készüljön fel arra, hogy elmerüljön a Hajdúváros-ről szóló ismeretek és felfedezések útjában!
A hajdúvárosok a hajdúk önkormányzati joggal felruházott települései voltak, melyek sajátos településformája összhangban volt lakóik katonai foglalkozásával.
Szűkebb értelemben hajdúvárosoknak az úgynevezett öreg hajdúvárosokat nevezték, melyek a 17–19. században a Hajdú kerületet alkották: Hajdúnánás, Hajdúdorog, Hajdúböszörmény, Hajdúhadház, Hajdúszoboszló és Vámospércs, illetve egy ideig Polgár is.
Kialakulása
A kiváltságok eredeti jogosultjai a 9254 szabad hajdú, akiket Bocskai István erdélyi fejedelem 1605. december 12-én (Korponán) nemessé tett. Azonban a magyar törvényhozás sem ezt, sem a többi erdélyi fejedelemtől nyert kiváltságaikat nem ismerte el a nemesi jogok törvényes alapjául; így a hajdúvárosok kerületének lakosai nem voltak nemesek ugyan, de sajátságos szabadságnak birtokában voltak, mely a jászok és kunok szabadságához nagyon hasonlított.
Városi statútum
Statútumaikat a hajdúvárosok az 1791. LXVII. törvénycikk által kiküldött bizottmánynak (deputatio pubblico-politica) mutatták be, a következő címmel: Hajdonicalium Oppidorum Statuta et vigentes consuetudines circa empptiones et venditiones jurium possessionariorum introduitae (a fekvő birtok eladására és vételére vonatkozó statútumok és szokások) és Statuta et municipales consuetudines Districtus Oppidorum Hajdonicalium in foriseorum judiciariis observari solitae. A fekvő birtok nem nemesi, de szabad, közös tulajdona volt, amelyből különös rendeletek által szabályozott egyéni, szabad birtok alakult. Mivel a hajdúvárosokban az adományozás mindig mindkét ágra szállt (militibus nostris hajdonibus haeredibusque et posteritatibus ipsorum utriusque sexus universis), örökösödési viszonyaikban a hajdúvárosok a mindkét ágbelieket illető nemesi vagyon szabályozását követték.
Források
- Bokor József (szerk.). Hajdúvárosok, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 27.