Ebben a cikkben a Horvát Árpád (orvos) lenyűgöző világába fogunk beleásni. Az eredetétől a mai relevanciájáig megvizsgáljuk a Horvát Árpád (orvos)-hez kapcsolódó összes szempontot, és azt, hogy hogyan hatott a társadalom különböző területeire. Elemezni fogjuk a fejlődését az idők során, a Horvát Árpád (orvos) különböző perspektíváit, valamint a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Ezenkívül megvizsgáljuk lehetséges jövőbeli következményeit és a modern társadalomban betöltött szerepét. A releváns adatokkal és elemzésekkel ez a cikk teljes és részletes áttekintést nyújt a Horvát Árpád (orvos)-ről, hogy megértse annak fontosságát a mai világban.
Horvát Árpád | |
Született | 1855. július 18. Pest |
Elhunyt | 1887. február 3. (31 évesen) Budapest |
Állampolgársága | |
Gyermekei | egy gyermek |
Szülei | Szendrey Júlia Horvát Árpád |
Foglalkozása |
|
Halál oka | morfiumtúladagolás |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (36-2-3-14) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Horvát Árpád témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Horvát Árpád, névváltozat: Horváth (Pest, 1855. július 18. – Budapest, 1887. február 3.) magyar orvos, természettudós. Horvát Árpád történész és Szendrey Júlia fia, Horvát István történész unokája.
Iskoláit Pesten végezte és 1880-ban az egyetemen nyert orvosdoktori oklevelet. Egyaránt jártas volt a zenében és képzőművészetekben, mint a költészet birodalmában, melynek, különösen a francia és angol lírának alapos ismerője volt. Angolul, franciául és németül tökéletesen folyékonyan beszélt, ezen kívül szórakozásként az orosz és a török nyelvet is elkezdte tanulni. Élete utolsó éveiben is az etnográfiai munkákon kívül Victor Hugo és Longfellow voltak olvasmányai.
1881. február 4-én oltárhoz vezette Mary O'Egant, James O'Egan angol nyelvtanár leányát. Ez időben a budapesti telefonhálózat alapításánál Puskás Ferenc valódi jobb keze és titkára volt. A munkával járó fáradalmak azonban megtörték erejét és Horvát idejében menekülve, a törteli községi orvosi állást foglalta el. Egyetlen gyermeke, Tibor születésekor (1882. február 21.) a felesége tüdővészbe esett és a gyengéd férj feláldozta állását, hogy nejét maga ápolhassa. A sziléziai Görbersdorfba (mostani nevén: Sokołowsko település Lengyelországban), majd Újtátrafüredre ment vele, de neje 1883. június 21-én meghalt. Ezután lelki küzdelmek közt hányódott-vetődött; testi szenvedések, betegségek ellen morfium-befecskendezéseket kezdett használni.
1884/85-től Körmöcbánya hivatalnokaként és Stubnyafürdő orvosaként megbecsülésnek örvendett.
Amikor 1885-ben megismerkedett második feleségével, Greguss Gizellával, akivel egybekelt 1886. április 7-én, ismét a családalapítást tűzte ki élete céljául. Horvát ellenszerrel próbált küzdeni a kárhozatos szenvedély ellen, kokaint használt, de már késő volt. 1887. február 3-án este nejét a jelmezbálra felcicomázta és ő maga sétálni ment; aztán a Vadász-kürt szállóban hált, ahol másnap reggel halva találták, két üvegcse morfiumot vett be.
Örök nyugalomra helyezték a Kerepesi temetőben 1887. február 6-án délután a római katolikus egyház szertartásai szerint.
Cikkei a Pesti Hírlapban (1881. 40., 41. sz. Boszorkányság és tudomány); a Budapesti Hírlapban (1882. 323. sz. A bor mint gyógyszer); a Képes Családi Lapokban (1883. Kettőtől szeretve), a Tátravidékben, a Hasznos Mulattatóban, a Lányok Lapjában jelentek meg.