I. Bajazid oszmán szultán

I. Bajazid
Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1389. június 15. – 1402. július 28.
Elődje	I. Murád
Utódja	Isza, I. Mehmed, Szulejmán, Musza Oszmán interregnum
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Oszmán-ház
Született	1354 Demótika, ma Didimótihon vagy Bursa
Elhunyt	1403. március 8. (49 évesen) Akşehir
Nyughelye	Bursa
Édesapja	I. Murád
Édesanyja	Gülçiçek Hatun
Testvére(i)	Savcı Bey
Házastársa	Olivera Lazarević Devletşah Hatun Devlet Hatun Maria Fadrique d'Aragona, Countess of Salona Hafsa Hatun
Gyermekei	Szulejmán edirnei szultán Isza balikesiri bej I. Mehmed oszmán szultán Mustafa Çelebi Musza bursai szultán Ertogrul Hundi Fatma Hatun
I. Bajazid aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Bajazid témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. Bajazid, elterjedt átírással Bajezid (Demótika?, 1347/1354 – Akşehir, 1403. március 8.), a negyedik oszmán szultán 1389-től 1402-ig. Legendásan gyors csapatmozdulatairól katonái Villámnak (Jilderim) nevezték. Kiváló hadvezér volt, amíg a sorozatos sikerek elbizakodottá nem tették.

Élete

Ifjúkora

Bajazid 1347/1354 körül született, édesapja I. Murád. Fiatalon részt vett apja hadjárataiban, így a rigómezei csatában is, ahol a törökök döntő győzelmet arattak a szerbek fölött, de Murád szultán elesett.

Trónralépte

Édesapja halála után, 1389-ben ő lett az Oszmán Birodalom uralkodója és hogy megbosszulja Murád halálát, minden szerb foglyot lemészároltatott – ugyanakkor öccsét is megfojtatta, tettét azzal indokolván, hogy hiszen Allahnak sincsen versenytársa.

Megegyezett az ugyancsak elesett I. Lázár szerb cár fiával és utódával, Lazarevics Istvánnal – amelynek értelmében István a szultánt minden hadi vállalkozásában támogatni tartozott.

Első évei

Bővebben: Magyar–török háború (1391–96)

1391-ben ostrom alá fogta Konstantinápolyt, mire V. János bizánci császár, keresztes hadjáratra buzdította fel a keresztény világot János utódától, II. Mánueltől hiába sürgette a főváros átadását – az nem történt meg. Bosszúból Bajazid évekig ostromolta Bizáncot.

1394-ben véget vetett Bulgária függetlenségének – Zsigmond király közbenjárását pedig gőgösen visszautasította.

Ugyancsak 1394-ben Havasalföldet is meghódította, valamint befejezte Thesszália és Makedónia elfoglalását.

Bajazid ezután seregének egy részét Boszniába küldte – a hadtest Zsigmond királytól vereséget szenvedett. Hasonló történt a Szerémséget pusztító török csapattal is.

E hadjáratok mellett Kis-Ázsiát sem hanyagolta el: 1393 és 1398 között sorra elfoglalta a nyugat-anatóliai türkmén emírségeket. 1395-ben megépíttette a Boszporusz ázsiai partján, Konstantinápolytól nem messze az Anatóliai Erődöt (Anadolu Hiszári)

A nikápolyi csata

E hadjáratok ideje alatt több keresztény fejedelem, élükön Zsigmond királyunkkal szövetséget kötött a félhold ellen és 1396 tavaszán tekintélyes számú lovag vonult az Al-Duna vidékére. A seregben francia, lengyel és német vitézek sorakoztak a magyarok mellett. Zsigmond a bolgár Nagy-Nikápolyt vette ostrom alá. Azonban mialatt a keresztes had a várat vívta, Bajazid hatalmas serege élén megérkezett a város alá és merészen megtámadta a keresztényeket. A nikápolyi csata szeptember 28-án a keresztények teljes vereségével ért véget. A francia lovagok – akiknek elhamarkodott támadása okozta a vereséget – majdnem mind odavesztek vagy foglyul estek.

Bizánc második ostroma

A diadal lelkesítő hatása alatt Bajazid ismét Bizánc ostromához fogott. 1398-ban a bizánci császár jelentős hadisarcot fizetett, hogy a törökök elvonuljanak, emellett az is közrejátszott a hadjárat befejezésében, hogy a szultánnak Anatóliában új ellenfele jelent meg.

Timur Lenk támadásai

1400-ban Timur Lenk (Tamerlan), akinek érdekeit sértette Bajazid kis-ázsiai terjeszkedése, ultimátumban követelte, hogy Bajazid vonuljon ki a hűbéreseitől elfoglalt területekről. A sorsdöntő ankarai csatában 1402. július 20-án a szultán döntő vereséget szenvedett. Maga Bajazid is fogságba esett, akivel Timur eleinte nemes lelkűen bánt. Azonban egy szökési kísérlet után szigorú őrizet alá helyezte a szultánt. Az azonban csak monda, hogy vadállat módjára ketrecbe záratta volna.

A hatalmának magaslatáról lezuhant szultán a következő év elején a fogságban elhunyt. A 49 éves szultán március 8-án állítólag öngyilkosságot követett el.

Fiai megosztoztak birodalmán, így bekövetkezett a 10 esztendeig (1412-ig) tartó oszmán interregnum.

Jegyzetek

1. ↑ ^{a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u} Bokor József (szerk.). Bajazid (I.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 

Források

• Benkő Mihály: Csata Nikápolynál. Móra, 1987.
• Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 18. o. ISBN 963-05-6821-7  
• Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 695. o. ISBN 963-9257-15-X  

Elődje: I. Murád

Oszmán szultán 1389 – 1402

Utódja: oszmán interregnum