II. Anasztáz pápa
Ebben a cikkben a II. Anasztáz pápa lenyűgöző világát fogjuk felfedezni. A II. Anasztáz pápa eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig alapvető szerepet játszott a mindennapi élet különböző területein. A történelem során a II. Anasztáz pápa viták és viták forrása volt, és végtelen véleményeket és elméleteket szült. Ebben az értelemben elengedhetetlen, hogy kritikusan és tárgyilagosan elemezzük a II. Anasztáz pápa kultúránkra, politikánkra, gazdaságunkra és mindennapi életünkre gyakorolt hatását. Hasonlóképpen döntő fontosságú annak megvizsgálása, hogy a II. Anasztáz pápa hogyan fejlődött az idők során, és milyen következményekkel jár a mai jelenléte. Ezzel a feltárással reméljük, hogy megvilágítjuk a II. Anasztáz pápa jelentését és hatását a mai világban.
| II. Anasztáz pápa | |||||
| a katolikus egyház vezetője | |||||
 | |||||
| Született | ? Róma | ||||
| Megválasztása | 496. november 24. | ||||
| Pontifikátusának vége | 498. november 19. | ||||
| Elhunyt | 498. november 19. Róma | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Anasztáz pápa témájú médiaállományokat. | |||||
II. Anasztáz (latinul: Anastasius), (? – 498. november 19.) volt az 50. pápa Péter apostol nyomdokain 496. november 24-től haláláig. Sok félreértés és intrika között uralkodott, aminek az lett az eredménye, hogy évszázadokon keresztül a pápák fekete bárányának bélyegezték.
Élete
Életéről mindössze annyit tudunk, hogy Rómában született. Személyében olyan pápát választott meg 496. november 24-én a római zsinat, aki békét hirdetett. Azonban a nyugati egyház klérusa kemény, állhatatos szembeszállást várt a keleti egyházakkal szemben. Anasztáz rövid pontifikátusa alatt igyekezett megkeresni az orvosságot az egyházszakadás helyrehozatalára. Követeket küldött az új hatalmi központba, Konstantinápolyba a császárhoz, és békeajánlatot a pátriárkához. Ezen üzenetekben a keresztény egyház egységét emelte ki a római primátus alatt. Tehát a pápai hatalom megtartása mellett, a vallási egységgel érvelve próbálta újra összekovácsolni nyugat és kelet egyházait.
Azonban a római klérus Bizáncból hamis értesüléseket kapott. Ezek szerint Anasztáz a békéért feláldozta Róma elsőbbségét. Így érthető, hogy a papság és Róma köznépe is Anasztáz ellen fordult. A dühtől vak rómaiak már azt sem akarták tudomásul venni, hogy András, Thesszaloniké érseke, és egyébként a monofiziták egyik élharcosa megtagadta az eretnek hitelveket, és így Anasztáz visszafogadta őt az egyházba. Róma népe ebből csak a pápa behódolását vonta le következtetésképp. A nagy ellenszegülés gátat vetett a békének, de Anasztáz 498-ban hirtelen meghalt, így nem tudta igazát bizonyítani a rómaiak előtt, és feltörni a gátat.
Hirtelen halála és az ellenséges környezet gyilkosságra utalhat, de ez történelmileg nincs bizonyítva. Rövid pontifikátusából négy levele ismert. Ezek közül a legfontosabb az emberi lélek származásáról tanít. Anasztáz szerint közvetlenül Isten teremti minden ember lelkét. November 19-én temették el a megbélyegzett pápát, akinek neve sokáig összefonódott az árulással. Még Dante színjátékában is a Pokolban találkozhatunk Anasztázzal, aki pedig csak békét akart.
Távol Anasztáz problémáitól és Rómától, Galliában egy igen jelentős esemény történt, amely a jövőben nagy szereppel bírt. Klodvigot, a frankok királyát Szent Remigius megkeresztelte.
Művei
- Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)
Források
- Catholic Encyclopedia
- Enciclopedia Italiana
- Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. ISBN 963-05-6612-5
- Gergely Jenő: A pápaság története
Kapcsolódó szócikkek
| Előző pápa: I. Geláz |
|
Következő pápa: Szümmakhosz |
