II. Fuád egyiptomi király

II. Fuád egyiptomi király
fénykép a kisbaba Fuádról (1952)
Egyiptom királya
Uralkodási ideje
1952. július 26. – 1953. június 18.
Elődje	Fárúk
Utódja	nem volt (Egyiptom köztársasággá alakult)
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Muhammad Ali-dinasztia
Született	1952. január 16. (73 éves)[1] Kairó
Édesapja	I. Fárúk
Édesanyja	Narriman Sadek
Testvére(i)	Princess Fawzia Farouk of Egypt Princess Fadia of Egypt Princess Farial of Egypt
Házastársa	Dominique-France Loeb-Picard
Gyermekei	Princess Fawzia-Latifa of Egypt Muhammad Ali, Prince of the Sa'id Prince Fakhruddin of Egypt
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Fuád egyiptomi király témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

II. Fuád, néha II. Ahmed Fuád (arabul: فؤاد الثاني, teljes nevén Ahmed Fuad bin Farouk bin Ahmed Fuad bin Ismail bin Ibrahim bin Muhammad Ali), (Kairó, 1952. január 16. –) egyiptomi király 1952–1953-ban, az Egyiptomot 1805 óta irányító albán eredetű Muhammad Ali-dinasztia utolsó uralkodója.

Fárúk egyiptomi király (1920–1965) és második felesége, Narriman királyné(wd) (1933–2005) fiaként, és mint trónörökös született 1952. január 16-án született az Abdeen-palotában 8:30-kor született, és nagyapja, I. Fuád egyiptomi király után nevezték el. Fuádnak három féltestvére volt Faruk korábbi házasságából Farida királynéval: Farial, Fawzia és Fadia hercegnők. Mivel a nők nem örökölhették az egyiptomi trónt, Faruk első unokatestvére, Mohammed Ali Tewfik herceg volt a trónörökös, egészen Fuád születéséig. Születése után Fuád megkapta a „Szaid hercege” címet, így hivatalosan Ahmed Fuád, a Szaid hercege lett.

1952. július 23-án Mohamed Nagib és Gamal Abden-Nasszer vezette Szabad Tisztek megkezdték az egyiptomi forradalmat a Muhammad Ali-dinasztia eltávolítására. Július 26-án Farukot lemondásra kényszerítették, hogy átadja a trónt a kisbaba trónörökösnek és hagyja el Egyiptomot. Faruk lemondott és Olaszországba száműzték, családja, köztük Fuád is követte őt a száműzetésbe. Faruk lemondásával azt remélte, hogy a monarchiát ellenző erők megnyugszanak, és később Fuád képes lesz az ország egységét biztosítani uralkodása alatt.

Faruk lemondását követően a hadsereg Fuádot Egyiptom és Szudán királyává, II. Fuáddá nyilvánította, mindössze 6 hónapos korában. Az ország ténylegesen Nasszer, Nagib és a Szabad Tisztek kezében volt. Nagib ígéretet tett a parlamenti monarchia fenntartására, a hatalmat ideiglenes gyámsági testületnek adva, amíg Fuád nagykorúvá nem válik. A kormány átvette Fuád alkotmányos hatalmát egészen 1952. augusztus 2-ig, amikor egy gyámsági testületet hoztak létre. Muhammad Abdel Moneim herceget nevezték ki kormányzóvá, de a testületnek valójában nem volt tényleges hatalma, mivel a hatalmat a Forradalmi Parancsnoki Tanács gyakorolta Nagib vezetésével. A testületet 1952. szeptember 7-én feloszlatták, Moneim pedig egyedüli hercegi gyám lett, de tényleges hatalma továbbra sem volt.

A Muhammad Ali egyiptomi alkirály által megalapított, 1805 óta fennálló monarchiát hivatalosan azonban alig egy évvel később, 1953. június 18-án megszüntették: Egyiptomot először nyilvánították köztársasággá, Nagib pedig az első elnök lett. Fuadot hivatalosan megfosztották trónjától és királyi címeitől.

Fuád és féltestvérei Svájcba kerültek, míg Faruk Olaszországban, Rómában telepedett le. Narriman királyné 1953-ban visszatért Egyiptomba, miután válni akart, és Faruk ragaszkodott hozzá, hogy Fuád külföldön maradjon. 1958-ban a 6 éves Fuádtól megvonták az egyiptomi állampolgárságot. Faruk évente kétszer-háromszor meglátogatta Fuádot, egészen váratlan 1965-ös haláláig, amikor Fuád 13 éves volt. Fuád úgy véli, édesapját ellenségei mérgezték meg. Halála után a sajtóban felröppentek a mérgezésről szóló pletykák, de bizonyíték nincs. Faruk halála után Fuádot III. Rainier monacói herceg és felesége, Grace hercegnő védelmébe vették. Fuád később jó kapcsolatot ápolt Rainierrel fiatal felnőttként, aki minden nyáron Monte Carlóba látogatott. Rainier monacói útlevelet adott neki, amelyen a neve „Őfelsége Ahmed Fuád Faruk herceg”.

Fuád és féltestvérei Cully-ban, a Genfi-tó partján éltek nevelőnő, dadus és testőr felügyelete alatt. Fuád a helyi állami iskolában kezdett, ahol zaklatták, majd Lausanne-ban középiskolába járt, később pedig a híres Institut Le Rosey elit bentlakásos iskolájába. Érettségit (francia baccalaureate) szerzett, majd a Genfi Egyetemen politológiát és közgazdaságtant tanult, ahol 1975-ben diplomázott.

1973-ban Anvar Szádát egyiptomi elnök feloldotta Fuád és féltestvérei száműzetését, és 1974-ben visszakapta egyiptomi állampolgárságát. Azóta időnként látogatott Egyiptomba, bár először csak 1991-ben járt hazájában. Egyiptomi útlevelén nincs címe, egyszerűen Ahmed Fuádként szerepel.

Fuád Párizsba költözött egyetem elvégzése után, ahol ingatlanvállalkozást indított. 1976. április 16-án polgári esküvőt kötött Dominique-France Loeb-Picard-dal(wd) (született: 1948. november 23.), egy alsace-i zsidó nővel Párizsban. Loeb-Picard áttért a szunnita iszlámra, majd 1977. október 5-én Monacóban megtartották a vallásos esküvőt is. Nevét Fadila Faroukra változtatta. Az egyiptomi monarchisták Fadila egyiptomi királynőnek szólították. 1996-ban elváltak, és Fuad megvonta tőle a királyi címet. A válás 2008-ra vált hivatalossá, Fuad mélyen megviseltnek élte meg, depresszióval és egészségügyi problémákkal küzdött. Azóta Fadilát Fadila egyiptomi hercegnőnek nevezik.

Fuád és Fadila három gyermeket neveltek:

• Muhammad Ali herceg, a Sa'id hercege (született: 1979. február 5.)
• Fawzia-Latifa hercegnő (született: 1982. február 12.)
• Fakhruddin herceg (született: 1987. augusztus 25.)

A család Párizsban élt a válásig. A válás után Fuád távol maradt gyermekeitől körülbelül 2011-ig. Négy unokája van.

Válása után Fuád visszaköltözött Svájcba, hogy közel legyen féltestvéreihez. 2010 májusában interjút adott az ONTV-nek, beszélt Egyiptomról, az emberekről és édesapjáról. 2013 októberében a L’Illustré magazinnak adott interjúban bírálta a Muszlim Testvériséget, és támogatta Abdel Fattah el-Sziszi elnöki jelöltségét. 2014 szeptemberében Sziszi diplomáciai útlevelet adott neki „Egyiptom volt királya” megjelöléssel.

2023-ban a The Economist beszámolt arról, hogy egyes egyiptomiak Fuad visszatérését követelik Egyiptom élére, miközben nő az elégedetlenség Sziszi uralma miatt.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Fuad II of Egypt című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Rosten, David B. (2015). The Last Cheetah of Egypt: A Narrative History of Egyptian Royalty from 1805 to 1953. iUniverse. ISBN 9781491779392.
• "King Farouk Has An Heir At Last". The Sydney Morning Herald. Vol. 35, no. 591. 17 January 1952. Retrieved 10 December 2022.
• Bardakçı, Murat (2017). Neslishah: The Last Ottoman Princess. Oxford University Press. p. 164. ISBN 978-977-416-837-6.
• "Queen Narriman of Egypt Has Son; Joyful Nation Greets Farouk's Heir; 6 1/2-Pound Crown Prince Named Ahmed Fuad After Grandfather, the Late King – 101-Gun Salute Sounds Over Cairo". The New York Times. 17 January 1952. ISSN 0362-4331. Retrieved 10 December 2022.
• "Egypt: Blessed Day". Time. 28 January 1952. ISSN 0040-781X. Retrieved 10 December 2022.
• "Farouk's heir". Newsweek. Vol. 39. 1952. p. 34. Retrieved 10 December 2022.
• Morgan, Robert (2016). History of the Coptic Orthodox People and the Church of Egypt. FriesenPress. p. 460. ISBN 978-1-4602-8027-0. Retrieved 10 December 2022.
• "Farouk abdicates". LIFE Magazine. Vol. 33, no. 5. 4 August 1952. p. 32. Retrieved 10 December 2022.
• Crompton, Paul (25 January 2014). "The overthrow of Egypt's King Farouk: a dramatic departure from power". Al Arabiya English. Retrieved 10 December 2022.
• Lagnado, Lucette (18 September 2010). "The Lonely King Without a Throne". The Wall Street Journal. Retrieved 10 December 2022.
• "British warships sail for Egypt". Manchester Guardian. 28 July 1952. Retrieved 10 December 2022.
• The Unicorn Book of 1952. Joseph Laffan Morse. Unicorn Books. 1952. p. 226. Retrieved 10 December 2022.
• Britannica Book of the Year 1953. London: Encyclopaedia Britannica. 1953. p. 10. Retrieved 10 December 2022.
• "Simple life for a King". Life Magazine. Vol. 33, no. 6. 11 August 1952. p. 24. Retrieved 10 December 2022.
• Rizk, Yunan Labib (27 January – 2 February 2005). "Royal help". Al-Ahram. Archived from the original on 24 October 2005. Retrieved 10 December 2022.
• Ramadan, Nada (4 August 2015). "'Last King of Egypt' cancels Suez Canal visit". The New Arab. Retrieved 10 December 2022.
• Victor, Dalia; Farouk, Sanaa (16 March 2022). "Egypt's last monarch visits Egypt". Watani. Retrieved 11 December 2022.
• Whitworth, Damian (3 February 2011). "Egypt's last king on life in exile". The Times. Retrieved 10 December 2022.
• Akyeampong, Emmanuel Kwaku; Gates Jr., Henry Louis (2 February 2012). Dictionary of African Biography. Vol. 1–6. OUP USA. p. 351. ISBN 9780195382075.
• Habel, Robert (16 October 2013). "Fouad II: «Je suis le dernier roi d'Egypte»". L'Illustré (in French). Archived from the original on 19 October 2013. Retrieved 30 July 2025.
• Maurisse, Marie (20 March 2011). "Fouad II d'Égypte, le roi oublié" . Le Figaro (in French). Retrieved 10 December 2022.
• Arrott, Elizabeth (2 December 2009). "Exiled Egyptian Princess Mourned in Cairo". Voice of America. Archived from the original on 11 December 2022. Retrieved 11 December 2022.
• Montgomery-Massingberd, Hugh, ed. (1980). "The Royal House of Egypt". Burke's Royal Families of the World. Vol. II: Africa & the Middle East. London: Burke's Peerage. pp. 20–37. ISBN 978-0-85011-029-6. OCLC 18496936.
• Webster, Paul (16 September 2002). "Egypt's last queen ousted from palatial Parisian apartment". The Guardian. Retrieved 11 December 2022.
• "السيسي يمنح الملك أحمد فؤاد الثاني جواز سفر دبلوماسياً". Al-Watan (in Arabic). 4 September 2014. Retrieved 29 December 2024.
• "Egyptians are disgruntled with President Abdel-Fattah al-Sisi". The Economist. 15 June 2023. Retrieved 25 October 2023. "Even the 71-year-old Ahmed Fouad, the son of the late King Farouk who resides in Switzerland and speaks broken Arabic, is occasionally mentioned."
• Montgomery-Massingberd, Hugh, ed. (1980). "The French Ancestry of King Farouk of Egypt". Burke's Royal Families of the World. Vol. II: Africa & the Middle East. London: Burke's Peerage. p. 287.

1. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)