II. János liechtensteini herceg

Napjainkban a II. János liechtensteini herceg olyan téma, amely különböző területeken vált jelentőségre. A politikától a tudományig a II. János liechtensteini herceg a kutatók, aktivisták és általában a polgárok érdeklődési területévé vált. A technológia fejlődésével és a globalizációval a II. János liechtensteini herceg soha nem látott dimenziót kapott, és nemcsak a környezetünkkel való interakciót befolyásolja, hanem a világról alkotott képünket is. Ebben a cikkben a II. János liechtensteini herceg-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől a modern társadalomra gyakorolt ​​hatásáig.

II. János

Liechtenstein hercege
Uralkodási ideje
1858. november 12. 1929. február 11.
ElődjeII. Alajos
UtódjaI. Ferenc
Életrajzi adatok
UralkodóházLiechtenstein-ház
Született1840. október 5.
Eisgrub
Elhunyt1929. február 11.
(88 évesen)
Valtice
NyughelyeLiechtenstein Family Vault
ÉdesapjaII. Alajos
ÉdesanyjaFranziska Kinsky von Wchinitz und Tettau
Testvére(i)
  • I. Ferenc liechtensteini herceg
  • Princess Sophie of Liechtenstein
  • Princess Henriette of Liechtenstein
  • Princess Theresa of Liechtenstein
  • Princess Anna of Liechtenstein
  • Liechtenstein Ida
  • Princess Marie Franziska von und zu Liechtenstein
  • Princess Karoline of Liechtenstein
  • Princess Franziska von und zu Liechtenstein
A Wikimédia Commons tartalmaz II. János témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

II. János vagy Jó János (Johann Maria Franz Placidus von und zu Liechtenstein) (Eisgrub, 1840. október 5.Valtice, 1929. február 11.) Liechtenstein hercege 1858 és 1929 között. Hetven évig állt országa élén, ebben az európai uralkodók közül csak XIV. Lajos francia király és II. Erzsébet brit királynő múlta felül.

Élete

II. János húszévesen

János 1840. október 5-én született a morvaországi Eisgrubban II. Alajos liechtensteini herceg és felesége, Franziska Kinsky von Wchinitz und Tettau hatodik gyermekeként (és első fiaként). Kiváló oktatást kapott, magántanárok tanították, majd a Bonni Egyetemre járt és Karlsruhében műszaki tanulmányokat végzett. Iskoláit azonban nem fejezhette be, mert tizennyolc éves korában apja meghalt és megörökölte a Liechtensteini hercegséget és a család morvaországi és sziléziai birtokait. Húszéves koráig anyja játszotta a régens szerepét. János beutazta Európát, gyarapította a család híres műgyűjteményét és támogatta a botanikai, régészeti és földrajzi tudományokat. 1859-ben meglátogatta a Liechtensteini hercegséget is (ami nem volt magától értetődő, apja volt az első uralkodó herceg aki így tett és ő is csak két alkalommal) és előírta a 14 éves korig tartó kötelező oktatást. 1862. szeptember 26-án aláírta a hercegség új alkotmányát, amely jelentős politikai jogokat adott az állampolgároknak. Ugyanebben az évben felvették az Aranygyapjas rendbe, ő volt a rend 987. lovagja. 1863-ban részt vett a Német Szövetség uralkodóinak frankfurti gyűlésén, bár szinte már betegesen visszahúzódó és emberkerülő természetű volt. 1866-ban az osztrák-porosz háború kitörésekor mobilizálták a liechtensteini haderőt is, de ez volt az utolsó ilyen alkalom; két évvel később a herceg az egész hadsereget feloszlatta, mint szükségtelen intézményt.

Az 1871-es német egyesüléskor az Ausztria és Svájc közé szorult, hagyományosan osztrák irányultságú Liechtenstein független maradt.

II. János modernizálta elmaradott, mezőgazdaságból élő hercegségét. 1869-ben távíróval kötötték össze az országot a külvilággal. 1887-ben bevezették a vasutat, 1898-ban pedig a telefont. 1905 és 1912 között a leromlott állapotú vaduzi várkastélyt renoválták és kibővítették.

Az első világháborúban Liechtenstein semlegesnek nyilvánította magát. A Monarchia szétesése után (ami során a morvaországi családi birtokok Csehszlovákiába kerültek) a herceg 1919-ben felbontotta az Ausztriával még 1852-ben kötött vámegyezményt. II. János a 81. születésnapján, 1921. október 5-én aláírta az ország új alkotmányát, amely kisebb változtatásokkal ma is érvényben van. A külpolitikában Ausztria helyett inkább Svájc felé fordult, 1923-ban vámuniót kötöttek, 1924-ben pedig a svájci frankot vezették be hivatalos fizetőeszközként a korábbi osztrák valuta helyett.

II. János 1929. február 11-én halt meg az akkor már Csehszlovákiához tartozó valticei kastélyában, 88 éves korában. Mivel gyermeke nem született, a hercegséget öccse, I. Ferenc örökölte.

Személyisége

II. János visszahúzódó természetű volt, egész életében kerülte a társasági eseményeket és a családi hagyományokkal ellentétben nem vállalt szerepet az osztrák császári udvarban vagy a hadseregben. Nem is házasodott meg. Népe mégis Jó Jánosként emlékszik rá, mert nagyvonalúan támogatta a kulturális és tudományos életet, templomokat építtetett, adakozott a múzeumoknak, restauráltatta a középkori várkastélyokat és jó ízléssel gyarapította a Liechtenstein-család művészeti gyűjteményét.

Kapcsolódó szócikkek

Források

  • Deutsches Adelsarchiv e.V. (Hrsg.): Genealogisches Handbuch des Adels (GHdA). Genealogisches Handbuch der Fürstlichen Häuser. Fürstliche Häuser Band XIV. C.A. Starke Verlag Limburg a.d.Lahn, 1991, (GHdA Band 100)
  • Wilhelm Karl Prinz von Isenburg: Stammtafeln zur Geschichte der europäischen Staaten. Band I. Die deutschen Staaten. 2.verbesserte Auflage. J.A.Stargardt Verlag, Marburg 1953
  • Detlef Schwennicke (Hrsg.): Europäische Stammtafeln. Stammtafeln zur Geschichte der europäischen Staaten. Neue Folge (EST NF), Band III / 1. J.A.Stargardt Verlag, Marburg, (EST NF III/1)
  • Norbert Jansen: Franz Josef II. Regierender Fürst von und zu Liechtenstein. Festschrift zum 40.Regierungsjubiläum S.D. . Amtlicher Lehrmittelverlag, Vaduz 1978.
  • Gregor Gatscher-Riedl: Der Letzte seines Standes: Fürst Johann II. von und zu Liechtenstein (1840-1929). In: Heimatkundliche Beilage , 44. Jgg., F. 1, (Mödling 5. März 2009), S. 3-5.
  • Harald Wanger: Die regierenden Fürsten von Liechtenstein. Frank P.van Eck Verlagsanstalt, Triesen 1995, ISBN 3-905501-22-8.
  • Verfassung des Fürstentums Liechtenstein vom 5.Oktober 1921. In: Liechtensteinisches Landesgesetzblatt, Jahrgang 1921, Nr. 15, Ausgabe vom 24. Oktober 1921.
  • Evelin Oberhammer: Liechtenstein, Johannes II.. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 14, Duncker & Humblot, Berlin 1985, ISBN 3-428-00195-8, S. 520 f. (Digitalisat).
  • Peter Geiger: Liechtenstein, Johann II. von im Historischen Lexikon der Schweiz

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann II. (Liechtenstein) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


Előző uralkodó:
II. Alajos
Liechtenstein hercege
1858 - 1929
Következő uralkodó:
I. Ferenc