A mai világban a James Bryce általános érdeklődésre számot tartó témává vált, amely számos szempontot lefed. A politikától a technológiáig, a kultúráig és a társadalomig a James Bryce jelentős nyomot hagyott ezeken a területeken. A határokon és generációkon átívelő hatásával a James Bryce a gondolkodás, a vita és a cselekvés találkozási pontja lett. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a James Bryce hogyan befolyásolta és formálta életünk különböző aspektusait, valamint azt, hogy milyen kihívásokat és lehetőségeket jelent a jövőre nézve.
James Bryce | |
Bryce 1902-ben | |
Született | 1838. május 10. Egyesült Királyság |
Elhunyt | 1922. január 22. (83 évesen) Egyesült Királyság |
Állampolgársága | brit |
Nemzetisége | Brit |
Házastársa | Elizabeth, Viscountess Bryce (1889. július 23. – ) |
Szülei | Margaret Young James Bryce |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
James Bryce aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz James Bryce témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
James Bryce OM (1838. május 10. – 1922. január 22.) Bryce 1. vikomtja, angol politikus, jogász, történész.
Bryce 1838-ban született Észak-Írország fővárosában Belfastban. Alapfokú tanulmányait feltehetően szülővárosában végezte, majd a Belfasti Királyi Akadémián (Belfast Royal Academy) tanult. Később a High School of Glasgow-on (Szabad fordításban: Glasgow-i Középiskola) majd a Glasgow-i és a Heidelbergi Egyetemen tanult.
1864-ben egy díjnyertes esszét írt A Szent Római Birodalom címmel. Később visszatért Oxfordba, ahova mint a jogi tanulmányok professzorát hívták meg. Az 1870-től kezdődően egészen 1893-ig professzorként tanított, és kollégájával, Lord Actonnal 1885-ben publikálták a The English Historical Review (Angol történelmi áttekintés) című munkájukat, amely mindkettőjüket egy csapásra elismertté tette. Tanítása alatt belépett a Liberális Pártba, majd 1880-tól 1907-ig a brit alsóház (The House of Commons) képviselője és tagja volt. Később külügyi államtitkár, a Lancesteri hercegség kormányzója, és kereskedelmi miniszter volt.
1894-ben az ő kezdeményezésére szervezték meg a brit oktatásügyi minisztériumot. Bryce a második búr háború (1899–1902) egyik nagy ellenzője volt. Ennek köszönhetően Sir Henry Campbell-Bannerman miniszterelnöksége alatt (aki szintén a háború egyik fő ellenzője volt) Írország főtitkára lett.
Műveltsége és népszerűsége miatt 1907-ben az Egyesült Királyság amerikai nagykövete lett. hivatali ideje alatt sokat tett az amerikai-kanadai kapcsolatok javításán. 1913 áprilisában vonult vissza, mint nagykövet. 1914. január 1-jén létrehozta a Bryce-i grófságot, amelynek első vikomtja lett. Még ebben az évben beválasztották a Hágai Nemzetközi Bíróságba, s az első világháborút követően részt vett a Német Birodalomra mért jóvátétel nagyságának meghatározásában. Támogatta a Népszövetség felállítását.
1922. január 22-én hunyt el, életének 84. évében.