Jan Masaryk
A mai világban a Jan Masaryk soha nem látott jelentőséget kapott. Akár a munkahelyen, akár a tudományos, kulturális vagy szociális szférában, a Jan Masaryk olyan általános érdeklődésre számot tartó témává vált, amely kíváncsiságot és megértés igényét kelti. Ez a jelenség végtelen vitákat, kutatásokat és elmélkedéseket generált a jelenkori társadalomra gyakorolt hatásáról és relevanciájáról. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Jan Masaryk-hez kapcsolódó különböző szempontokat, a történelmi eredetétől az emberek mindennapi életében gyakorolt hatásáig. Részletes elemzéssel igyekszünk megvilágítani ezt a témát, és olyan új szempontokat kínálunk, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy megértsük jelentőségét a mai világban.
| Jan Masaryk | |
 | |
| Született | 1886. szeptember 14. Prága, Osztrák–Magyar Monarchia |
| Elhunyt | 1948. március 10. (61 évesen) Prága, Csehszlovákia |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | cseh |
| Szülei | Charlotte Garrigue Masaryková Tomáš Garrigue Masaryk |
| Foglalkozása | újságíró, politikus, diplomata csehszlovák külügyminiszter |
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Bates College |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | defenesztráció |
| Sírhelye | Lány-i temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jan Masaryk témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jan Garrigue Masaryk (Prága, 1886. szeptember 14. – Prága, 1948. március 10.) csehszlovák diplomata, politikus, külügyminiszter.
Életpályája
Apja Tomáš Garrigue Masaryk professzor, politikus, aki Csehszlovákia egyik alapítója, és első köztársasági elnöke volt. Édesanyja, az amerikai Charlotte Garrigue. Masaryk Prágában, majd Amerikában nevelkedett. Középiskolai tanulmányait elhanyagolta, a főiskolait pedig be sem fejezte.1913-ban hazatért, és az első világháború ideje alatt az osztrák–magyar hadseregben szolgált. Diplomáciai karriert futott be. Diplomataként mutatott némi rátermettséget, nem volt azonban alkalmas a kiélezett, konfliktusos helyzetek kezelésére. Londoni száműzetése közben a második világháború alatt (ebben az időben Šrámek száműzött kormányának külügyminisztere volt) arról álmodozott, hogy valahol Londonban egy kisvendéglőt nyit. A kormány üléseiről gyakran hiányzott, hosszú hónapokat töltött az Egyesült Államokban, munkáját ezen idő alatt másoknak kellett elvégezniük.
1945-ben ez a korpulens, nem túlságosan harcias ember hirtelen Rettegett Iván világába került. Végül mindig azt tette, amit az oroszok akartak tőle, (a tiltakozásnak jelét sem mutatta például, amikor a Marshall-segélyt kellett visszautasítani), helyzetét ugyanakkor kissé cinikusan és sajátos távolságtartással kommentálta. Magánkörben jelentette ki állítólag 1947-ben egy moszkvai út után, mikor Sztálin a Marshall-segély visszautasítására kötelezte a cseh kormányt: Moszkvába mint szabad miniszter repültem és Sztálin szolgájaként tértem vissza. Az egyik cseh újság megjegyezte, hogy ez tévedés, hiszen Masaryk már Moszkvába is mint Sztálin szolgája utazott, csak még nem tudott róla.
Népszerűsége a londoni és New York-i szalonokban rohamosan csökkent. Egy jelentős amerikai publicista 1947-ben már csak „egy viccelődő kövér úr“-ként írt róla. A kormánybeli kiélezett szavazásokon rendre a mellékhelyiségre távozott, nem szerette a konfliktusokat. Polgári táborbeli kollégái nem bíztak benne túlságosan, 1948 februárjában nem is értesítették arról, hogy be kívánják adni lemondásukat. Masaryk elfogadta a külügyminiszteri posztot Gottwald új kormányában, nyilvánosan megerősítette, hogy örömmel vesz részt továbbra is a kormányzásban. A Washington Post ezt ezekkel a szavakkal illette: „...csak néhány nem kommunista vezető mutatott bátorságot. Nem tartozott közéjük Jan Masaryk, a New York-i szalonok kedvence, aki talán a legpiszkosabb erkölcsi játékot játszotta mind között.“
1948. március 10-én a csehszlovák külügyminiszter máig nem tisztázott módon kizuhant irodája ablakán. Ezt az eseményt „harmadik defenesztrációként” tartják számon Prágában. Elkeseredett vitákat folytattak arról, hogy öngyilkos lett-e vagy megölték. A lényeg az, hogy a gyakorlatban segítette a kommunistákat annak az illúziónak a megteremtésében, hogy a diktatúrájuk bevezetése Csehszlovákiában sima és törvényes volt.
Jan Garrigue Masaryk aktív szabadkőműves volt, valószínűleg ebből fakadhat az a közkeletű tévedés, hogy apja, Tomáš Masaryk szabadkőműves lett volna.
Jegyzetek
- ↑ http://www.masarykovohnuti.cz/userdata/cas/cas111.pdf, 2021. április 4.
- ↑ https://www.muni.cz/o-univerzite/vyznamenani/cestne-doktoraty-udelene-mu?page=9
- ↑ https://www.brno.cz/obcan/vyznamne-osoby-a-vyroci/cestni-obcane-mesta-brna-1918-1989/
- ↑ Lásd többek között Ladislav Feierabend, Politikai memoár II. rész (Viktor Fischl, Beszélgetések Jan Masarykkal (Mladá fronta 1991, 32. o.)
- ↑ a b Bohumil Dolezal politikai jegyzetei. A csehek útja a demokratikus szocializmustól a jelző nélküli szocializmusig.http://bohumildolezal.lidovky.cz/mg/mgu110.htm#it7
- ↑ Bohumil Dolezal megállapítása.(A berlini Cseh Centrumban 1998 márciusában hangzott el) Kövér Gábor fordítása
- ↑ masonicwiki
Források
- Tarján Tamás: 1948. március 10. A harmadik prágai defenesztráció - Jan Masaryk rejtélyes halála. In: Rubicon
- Masaryk, a „nyugati playboy” In: Új Szó[halott link]
- Egy külügyminiszter kiúttalan helyzetben In: Új Szó[halott link]
- Fejtő Ferenc: A népi demokráciák története. Budapest, Magvető Kiadó, 1991. ISBN 9631417883
- ↑ masonicwiki: History of freemasonry in Czech Republic. masonicwiki.info. (Hozzáférés: 2012. szeptember 15.)[halott link]
További információk
- Niederhauser Emil: Masaryk. Recenzió. In: Klió: 1997/3. Online változat
- ↑ PRECLÍK Vratislav. Masaryk a legie (Masaryk and legions, Масарик и Легии), Ваз. Книга, váz. kniha, 219 str., vydalo nakladatelství Paris Karviná, Žižkova 2379 (734 01 Karviná-Mizerov, CZ) ve spolupráci s Masarykovým demokratickým hnutím (изданная издательством «Пари Карвина», «Зишкова 2379» 734 01 Карвин, в сотрудничестве с демократическим движением Масаpика, Прага) , 2019, ISBN 978-80-87173-47-3, str. 140-180
