Ebben a cikkben a Jobst német király lenyűgöző világát tárjuk fel, kitérve annak jelentésére, eredetére, a mai társadalomra gyakorolt hatására és a különböző területeken betöltött relevanciájára. A Jobst német király évtizedek óta kutatások és viták tárgya, és jelenléte egyre jelentősebbé vált mindennapi életünkben. A populáris kultúrára gyakorolt hatásától a technológiára gyakorolt hatásáig a Jobst német király nyomot hagyott a történelemben, és továbbra is döntő szerepet játszik abban, ahogyan a minket körülvevő világot észleljük. Ebben a cikkben részletesen elemezzük a Jobst német király-hez kapcsolódó számos szempontot, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a nagyon releváns témáról.
Jobst | |
Luxemburgi Jobst Jodok Józsa | |
Morva Jobst | |
Német király | |
Uralkodási ideje | |
1410. október 1. – 1411. január 18. | |
Elődje | Rupert |
Utódja | Zsigmond |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Luxemburg-ház |
Született | 1351. január 29. Brno |
Elhunyt | 1411. január 18. (59 évesen) Brno |
Nyughelye | Church of St. Thomas |
Édesapja | János Henrik morva őrgróf |
Édesanyja | Troppaui Margit |
Testvére(i) |
|
Házastársa |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Jobst témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Morva Jobst, más néven Jodok, magyarosan Józsa (németül: Jobst von Mähren) (1351. január 29. – Brünn, 1411. január 18.) 1375-től morva őrgróf, 1410-től német király a Luxemburg-házból. Tehetséges uralkodóként tartják számon, azonban politikai nézeteit és pártállását a pillanatnyi érdekeinek megfelelően változtatgatta. Családjának sikereit ügyesen fordította a maga javára. 1399-től 1402-ig Zsigmond magyarországi trónjának az örököse.
János Henrik morva őrgróf és Opavai Margit fiaként, IV. Károly unokaöccseként született.
1387-ben jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy unokafivére, Zsigmond kerüljön a magyar trónra.
Jobst a IV. Vencel ellen felkelő cseh nemesek élére állt, ám 1394-ben fogságba vetették, és csak a német fejedelmek nyomásának köszönhetően szabadult.
1397-ben megszerezte Lausitzot.
Mária királynő és megszületett, de pár óráig élt fia halála (1395), valamint IV. Vencel cseh király rövid magyar trónörökösi időszaka után 1399-ben lett Zsigmond magyar király új trónörököse Magyarországon.
A Zsigmond király elleni összeesküvés és a király siklósi fogsága idején 1401-ben betört Magyarországra unokatestvére esetleges trónfosztására számítva mint Zsigmond kijelölt örököse, de nem járt sikerrel. A következő évben, 1402-ben Zsigmond ezért megváltoztatta a magyar trónöröklési elképzeléseit és érvénytelenítette a megállapodást Jobsttal, aki helyett IV. Albert osztrák herceget tette meg a Magyar királyság trónörökösének, amely terv ellen viszont 1403-ban országos felkelés bontakozott ki Magyarországon.
Rupert német király halálakor 3 párt alakult ki, amelyek egy dologban egyetértettek: mindnyájan újra egy Luxemburg-házit akartak a trónra emelni. Zsigmond oldalán állt a pfalzi és a trieri választófejedelem, valamint saját maga mint a brandenburgi őrgrófi cím tulajdonosa. Az 1400-ban német királyként trónfosztott Vencelre szavazott a szász választó, valamint ő maga mint cseh király. A harmadik pártot a mainzi és a kölni érsek alkotta, akik a morva őrgrófot akarták királynak.
Miután Jobst megegyezett Vencellel, a többség meg is választotta 1410. október elsején. Mielőtt azonban megkoronázhatták volna, és még mielőtt kitörhetett volna a harc vetélytársával, Brünnben váratlanul utolérte a halál.
Jobst udvara a korai humanizmus egyik fontos színtere volt.
Jobst 1372-ben házasodott össze, először Oppelni Erzsébettel (1360 – 1374), gyermekük nem született.
Első felesége halála után Oppelni Ágnest (1348 után – 1413. április 1.) vette el (akinek első felesége unokahúga volt). Ez a házasság is gyermektelen maradt.