Kalugai terület

Kalugai terület (Калужская область)
Kalugai terület címere Kalugai terület zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Szövetségi körzet	Központi
Székhely	Kaluga
Járás	24
Városi körzet	2
Alapítás	1944. július 5.
Kormányzó	Vlagyiszlav Valerjevics Sapsa (mb.)
Rendszám	40
Népesség
Teljes népesség	1 000 980 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	34,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
Összterület	29 900 km²
Időzóna	MSK (UTC+3)
Elhelyezkedése
Kalugai terület Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 26′, k. h. 35° 26′54.433333333333, 35.43333333333354.433333°N 35.433333°EKoordináták: é. sz. 54° 26′, k. h. 35° 26′54.433333333333, 35.43333333333354.433333°N 35.433333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalugai terület témájú médiaállományokat.

A Kalugai terület (oroszul: Калужская область, Kaluzsszkaja oblaszty) az Oroszországi Föderációt alkotó jogalanyok (szubjektumok) egyike, a Központi szövetségi körzethez tartozik. Az európai országrész középső vidékén, Moszkvától 180 km-re fekszik. Közigazgatási központja Kaluga. Lakossága 1 021 500 fő (2005), népsűrűsége 34,2 fő/km².

Természetföldrajz

Északkeleten a Moszkvai, keleten a Tulai, délkeleten az Orjoli, délnyugaton a Brjanszki, északnyugaton a Szmolenszki területtel szomszédos. Legnagyobb kiterjedése észak-déli irányban és nyugat-keleti irányban egyaránt kb. 220 km. Területe 29 900 km².

Domborzat, vízrajz

A terület az Oka és a Gyeszna felső szakaszainak medencéjében helyezkedik el. Folyóvölgyekkel és vízmosásokkal szabdalt, dombos vidék. Nyugaton, északnyugaton a Szmolenszk-moszkvai-hátság, keleten a Közép-orosz-hátság egy részét foglalja magában, középső területe eróziós síkság. A tengerszint feletti legmagasabb pontja 279 m (Szpaszk-Gyemenszk mellett, a Zajceva gora).

A régió legnagyobb része a Volga vízgyűjtőjéhez tartozik. Legfontosabb folyója az Oka, melynek bal oldali mellékfolyói a Zsizdra, az Ugra és a Protva. A nyugati rész már a Dnyeper vízgyűjtőjén terül el, itt folyik a Sznopoty és a Gyeszna mellékfolyója, a Bolva. A folyók közös jellemzője, hogy esésük kicsi, medrük kanyargós; a tavaszi áradásokat követően, nyáron vízállásuk többnyire alacsony. Kisebb tavak főleg az Oka és a Zsizdra árterében alakultak ki. A területen összesen 17 víztározó létesült, közülük legnagyobb a Ljudovói- és a Brinszki-víztározó.

Ásványkincsek

A barnaszén itteni lelőhelyei a nagyobb kiterjedésű moszkvai szénmedence részét képezik. A szén viszonylag könnyen kitermelhető, fűtőértéke azonban nem túl magas. Egyéb ásványkincsek közül nagyobb mennyiségben mészkő (például Borscsovszk és Uljanovó környékén), foszforit, kréta, agyag fordul elő.

Éghajlat

Éghajlata mérsékelten kontinentális. Mérsékelten meleg és csapadékos a nyár, mérsékelten hideg a tél. A januári középhőmérséklet –9-10 °C, a júliusi 18 °C. A csapadék mennyisége éves átlagban 600 mm, délen és keleten kevesebb. A legtöbb csapadék április és október között esik. Az éves középhőmérséklet északon 3,5-4,0 °C, nyugaton és délen 4,0-4,6 °C, a tenyészidő 177-184 nap. Többnyire az északi, északnyugati széljárás uralkodó.

Növény- és állatvilág

A tajga-övezet déli határát általában a vegyes erdő jellemzi, de az eredeti növénytakaró itt csak foltokban maradt meg. Az erdővel borított vidékek elterjedt fafajtái az erdei- és a lucfenyő, a nyír és nyárfa, ritkábban a tölgy. Délen a vegyes erdőt fokozatosan erdős sztyepp váltja fel. A közepesen podzolos talajok a terület nagy részére jellemezők, termékenyebb világosszürke erdőtalajok inkább a központi és főleg a keleti részeken, lápos talajok a folyóvölgyekben fordulnak.

A területen 68 féle emlősállatot és 267 madárfajt számoltak össze, ragadozómadarak főleg a védett területeken élnek. Az erdőkben élő emlősök közül jávorszarvas, hiúz, farkas, vaddisznó, őz, hód, pézsmapocok, pézsmapatkány is gyakran fordul elő. A folyóvizek legelterjedtebb halfaja a dévérkeszeg; jóval kevesebb a harcsa és a fogas-süllő. A mesterséges tavakban főleg ponty és fehér amur tenyésztése folyik.

Természetvédelem

1992-ben a délen fekvő Uljanovói járásban természetvédelmi területet létesítettek (Kaluzsszkije zaszeki, 18 533 ha), melynek elsődleges célja az itteni erdők, többek között a változatos fajtákból álló tölgyesek védelme. A védett terület a Zsizdra mellékfolyói: a Vityebety és a Rosszeta közét foglalja magában, felszínének 96%-át borítja erdő. A tölgy mellett gyakran fordul elő hárs, kőris, juhar, vadalma, szil is.

Az állatvilágot 40 féle emlős és 134 madárfaj, – utóbbiak között például darázsölyv, törpesas, fekete gólya – képviseli. A védetté nyilvánított terület egy részét korábban, a csernobili katasztrófa idején sugárszennyezés érte.

Történelem

A vidéket eredetileg a szláv vjaticsok lakták, később a Csernyigovi fejedelemség része lett. Legrégibb városa Kozelszk, melynek első említése 1146-ból való, a mongolok 1238-ban teljesen elpusztították. Kaluga városát 1371-ben említik először írásos források, erődítménye a Moszkvai fejedelemség által kiépített, az Oka és az Ugra mentén húzódó védelmi vonal része volt a 14-16. században. Az 1408-as litván-orosz szerződés ugyanis az Ugra-folyó mentén jelölte ki a két állam határát. 1480-ban III. Iván moszkvai fejedelem és Ahmet tatár kán csapatai az Ugra-folyónál készültek megütközni, de a tatárok harc nélkül elvonultak, és ez véget vetett a tatár elnyomásnak.

A 17. század elején, az ún. zűrzavaros idők során a vidék sokat szenvedett. A század közepén erősödött fel az a folyamat, melynek következtében Kaluga környéke az ortodox egyház egyik központja lett, leghíresebb kolostora az Optyina Pusztiny.

1708-ban a vidék a Moszkvai kormányzóság része, majd 1776-ban önálló kormányzóság lett. Területén, Malojaroszlavec városa mellett állították meg az orosz csapatok 1812-ben a Moszkvából kivonuló francia hadsereget, ezzel kényszerítve Napóleont a szmolenszki úton való visszavonulásra.

A 18. század elején megjelentek az első manufaktúrák: 1715-ben vashámor, 1720-ban szövöde. A kialakuló textilipar helyi alapanyagokat dolgozott fel (len, kender), az energiát a helyi erdők kivágásával biztosították. A 19. század második felében azonban a térség gazdasági fejlődését visszavetette a nagy ipari központok – Moszkva, Tula, Brjanszk – közelsége, és a vasút is később ért ide, mint a központi körzet más városaiba.

A második világháború idején a térséget elfoglalták a német csapatok. Kaluga városa már 1941 végén felszabadult, de más helységekben a megszállás jóval tovább tartott.

A Kalugai területet mint közigazgatási egységet a mai határok között 1944-ben hozták létre. 10 évvel később itt állították üzembe a világ első atomerőművét.

Népesség

Lakossága 1 021 500 fő (2005), ebből a városban lakók aránya 75,4%, a népsűrűség 34,2 fő/km².

Nemzetiségi összetétel az 1996-os adatok szerint (ezer fő): oroszok (973,6); ukránok (23,2); örmények (7,1); beloruszok (6,6); tatárok (4,3); cigányok 3,2); azeriek (3,2); németek (1,5); moldávok (1,4); mordvinok (1,4); csuvasok (1,1); grúzok (1,1). (A többi nemzetiség 1 000 fő alatt.)

A legnépesebb települések

A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):

• Kaluga 329,5
• Obnyinszk 105,3
• Ljugyinovo 41,4
• Kirov 38,9
• Malojaroszlavec 31,3
• Balabanovo 23,1
• Kozelszk 19,5
• Kondrovo 16,9
• Szuhinyicsi16,2
• Tovarkovo 14,5
• Szoszenszkij 12,4
• Zsukov 12,3
• Kremenki 12,1
• Borovszk 11,7
• Vorotinszk 11,1 (2002)
• Tarusza 9,7

Politika, közigazgatás

A Kalugai terület élén a kormányzó áll.

• Anatolij Dmitrijevics Artamonov: 2000-től 2020. február 13-ig.

Legutóbb 2015-ben választották kormányzóvá; fél évvel hivatali idejének lejárta előtt nyugdíjazását kérte.

• Vlagyiszlav Valerjevics Sapsa: 2020. február 13. – Putyin elnök rendeletével a kormányzói feladatokat ideiglenesen ellátó megbízott. Megbízatása a szeptemberben esedékes kormányzói választásig szól.

Parlamenti pártok

A 2004. november 14-én tartott területi parlamenti választások eredményeként a területi dumában az alábbi pártok jutottak képviselői helyekhez:

• Egységes Oroszország Párt: 22 hely
• Kommunista Párt: 3 hely
• Haza Szövetség: 3 hely
• Liberális Demokrata Párt: 2 hely
• Jabloko Párt: 2 hely
• Jobb oldali Szövetség: 4 hely

A 40 tagú parlament további helyeinek sorsa pótválasztások során fog eldőlni.

2006 óta a Kalugai területen 319 helyi önkormányzat működik. Közülük 2 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 24 járás (rajon), továbbá 31 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 262 falusi község (szelszkoje poszelenyije). A városi körzetek és a járások a következők:

Városi körzetek

• Kaluga város
• Obnyinszk város

Járások

A közigazgatási járások neve, székhelye és 2010. évi népességszáma az alábbi:

Magyar név	Orosz név	Székhely	Lélekszám (fő)
Babinyinói járás	Бабынинский район	Babinyino	21 041
Barjatyinói járás	Барятинский район	Barjatyino	6 340
Borovszki járás	Боровский район	Borovszk	61 401
Duminyicsi járás	Думиничский район	Duminyicsi	15 261
Dzerzsinszkij járás	Дзержинский район	Kondrovo	60 377
Ferzikovói járás	Ферзиковский район	Ferzikovo	15 789
Hvasztovicsi járás	Хвастовичский район	Hvasztovicsi	10 852
Iznoszki járás	Износковский район	Iznoszki	7 011
Juhnovi járás	Юхновский район	Juhnov	12 696
Kirovi járás	Кировский район	Kirov	42 105
Kozelszki járás	Козельский район	Kozelszk	41 802
Kujbisev járás	Куйбышевский район	Betlica	7 831
Ljugyinovói járás	Людиновский район	Ljugyinovo	45 041
Malojaroszlaveci járás	Малоярославецкий район	Malojaroszlavec	54 269
Medinyi járás	Медынский район	Mediny	13 347
Mescsovszki járás	Мещовский район	Mescsovszk	12 161
Moszalszki járás	Мосальский район	Moszalszk	9 094
Peremisli járás	Перемышльский район	Peremisl	14 137
Szpasz-gyemenszki járás	Спас-Деменский район	Szpasz-Gyemenszk	8 238
Szuhinyicsi járás	Сухиничский район	Szuhinyicsi	25 427
Taruszai járás	Тарусский район	Tarusza	15 255
Uljanovói járás	Ульяновский район	Uljanovo	7 636
Zsizdrai járás	Жиздринский район	Zsizdra	10 593
Zsukovi járás	Жуковский район	Zsukov	48 999

Gazdaság

Mezőgazdaság

A mezőgazdaság és a termékeit feldolgozó élelmiszeripar súlya a gazdaságban igen jelentős. A teljes vetésterület nagysága 760 000 ha, ennek kb. 40%-án gabonát, 53%-án takarmánynövényeket termesztenek, a maradék 7%-on burgonyát és ipari növényeket. A gabonafélék (búza, árpa mellett azonban már egyre nagyobb terület jut az ipari növényeknek: jelentősen növelték a repce vetésterületeit, és az utóbbi időben újra növekszik a rostlen termesztése is, melynek feldolgozását helyi vállalatok végzik. A csernobili katasztrófa következtében a talaj nagy területeken szennyeződött.

Ipar

A gépipar legnagyobb vállalatai a területi központban, Kalugában koncentrálódnak, ahol többek között turbinákat, dízelmozdonyokat, különféle szivattyúkat gyártanak. Elektromechanikai gyárában televízió készülékek, távközlési berendezések készülnek; bútor- és gyufagyártása, a könnyűiparban cipő- és ételaroma-gyára is jelentős. Ljugyinovóban dízelmozdonygyár (a kalugai gyár leányvállalata), Kirov városban vasöntöde, Kondrovóban papírgyár, Jermolinóban nagy hagyományú pamutipari kombinát üzemel.

A területnek számottevő energiatermelése nincs, nemcsak földgázból, hanem villamosáramból szinte teljes mértékben behozatalra szorul.

1954-ben Obnyinszk városában helyezték üzembe a világ első atomerőművét. A létesítmény 48 éven át üzemelt, működtetését 2002-ben végleg leállították, hivatalos indoklás szerint "kizárólag gazdasági okok miatt". A városban több jelentős tudományos központ – köztük egy agroökológiával, a csernobili sugárszennyezés mezőgazdasági hatásainak tanulmányozásával foglalkozó intézet – működik. Az 1990-es évek végén hivatalosan az ún. tudományvárosok (naukograd) közé sorolták.

2006 májusában szerződést írtak alá, mely szerint a német Volkswagen-cég autógyárat létesít a Kalugai területen.

Közlekedés

Moszkva és a nagy ipari központok közelsége miatt a személy- és teherszállításokat az élénk tranzitforgalom jellemzi. A területen halad keresztül több vasúti fővonal és országos jelentőségű autóút (Ukrajna 3-as), többek között Moszkvából Kijev, illetve Varsó felé. Vasútvonalainak teljes hossza 1200 km, autóközlekedésre alkalmas útjainak hossza összesen kb. 7000 km, 94%-a szilárd burkolatú. A szilárd burkolatú úthálózat sűrűsége 190 km/1000 km².

Kaluga forgalmas folyami kikötő. Az Okán rendszeres hajójáratok közlekednek, elsősorban a folyó alsó szakasza felé.

Jegyzetek

Források

• A Kalugai terület hivatalos honlapja
• Az obnyinszki atomerőmű (oroszul)
• Térkép és leírás a területről (oroszul)
• A Kalugai terület természetrajza és történelme Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (oroszul)
• A Kalugai terület természetrajza (oroszul)
• A 2010. évi összoroszországi népszámlálás eredményei Archiválva 2016. március 25-i dátummal a Wayback Machine-ben