Keep Yourself Alive

Queen Keep Yourself Alive
kislemez a(z) Queen albumról
B-oldal	Son and Daughter
Megjelent	1973. július 6.
Formátum	7", 12", CD
Felvételek	1971–1972 Trident Studios, London, Anglia
Stílus	Rock
Nyelv	angol
Hossz	3:47
Kiadó	EMI, Elektra
Szerző	Brian May
Producer	Queen, Roy Thomas Baker, John Anthony
Queen-kronológia
Keep Yourself Alive (1973) Liar (1974)
A Queen album dalai
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „” hivatkozásra.
Első oldal Keep Yourself Alive Doing All Right Great King Rat My Fairy King Második oldal Liar The Night Comes Down Modern Times Rock ’n’ Roll Son and Daughter Jesus Seven Seas of Rhye…
Videóklip
Hivatalos videóklip
Sablon • Wikidata • Segítség

A Keep Yourself Alive az első dal a brit Queen rockegyüttes legelső albumáról, az 1973-ban megjelent Queenről. Szerzője Brian May volt. Ez volt az első dal, amit előző együttese, a Smile feloszlása után írt. Még meg sem alakult a Queen, ő már dolgozott rajta a szabadidejében, az egyetemi előadások szünetében, később pedig a frissen alakult együttes legelső koncertjein is játszották.

Több dal mellett ennek is felvették a félig akusztikus változatát 1971 szeptemberében a De Lane Lea Studiosban – ekkor figyelt fel rájuk Roy Thomas Baker producer, aki később lemezszerződéshez segítette őket. 1972-ben a Trident Studiosban rögzítették a végleges változatot, immár Baker produceri segítségével, nehéz munka árán, mivel sehogyan sem sikerült olyan változatot összehozniuk, amellyel May elégedett lett volna. Gyors sodrású, gitárvezérelt rockdal, May a felvétele során sok torzítást, és különböző szalagos phaser effektusokat alkalmazott. A szöveg kissé ironikus, a zeneiparban való túlélésről, az ilyesfajta élet tartalmatlanságáról szól.

1973. július 6-án jelent meg az együttes legelső kislemezeként, a rádiók azonban nem játszották, mert túlbonyolítottnak tartották, ezért nem lett sláger belőle, és nem került fel a slágerlistákra sem. Ezzel szemben a kritikusok javarészt dicsérték, erőteljesnek és jól kidolgozottnak tartották. Kezdetleges, alacsony költségvetésű, koncertelőadást imitáló videóklip is készült hozzá. Napjainkban az együttes egyik legjobb dalának tartják. Éveken át rendszeresen játszották a koncertjeiken.

Háttér és felvételek

A „Keep Yourself Alive” az egyik legelső dal volt, amelyet May azután írt, hogy 1969-ben feloszlott előző együttese, a Smile. 1970-ben közös lakásban lakott későbbi együttesének tagjaival, Freddie Mercuryval és Roger Taylorral, ebben az időszakban közösen dolgoztak a dalon (a lemezen később mégis csak Mayt jelölték szerzőnek, mert ő írta a szövegét). May akusztikus gitáron gyakorolta többször a dalt az egyetemen és egy parkban a Ferry Roadon. Miután összeállt a Queen, a legelső koncertjeiken több másik között ezt a dalt is előadták kezdetleges formában. 1971 szeptemberében lehetőséget kaptak, hogy a nem sokkal azelőtt felújított De Lane Lea Studiosban próbáljanak – ez a számukra remek demókészítési lehetőség volt, a stúdió tulajdonosai számára pedig így volt, aki tesztelje a nemrég felújított hangrendszert. Bár örültek a lehetőségnek, a stúdiónak rengeteg hibája volt, ami megnehezítette a felvételeket. Egy alkalommal éppen a „Keep Yourself Alive”-ot próbálták az egyik felvevőben, amikor Roy Thomas Baker és John Anthony, a Trident Studios két producere felfigyelt rájuk. Miután meggyőzte őket az együttes hangzása, pont a „Keep Yourself Alive” demópéldányát vitték el a Trident vezetőihez, bemutatni mit tud az együttes.

Ennek köszönhetően a Queen szerződést kötött a Trident stúdióval, és úgy döntöttek, hogy minden addig felvett demójukat újraveszik a Tridentben. Több másik dal mellett az együttes tagjai a „Keep Yourself Alive” keverésével sem voltak elégedettek, egy alkalommal például rossz háttérszólamot kevertek az énekhez. Nyolc hangmérnök készítette el a saját változatát, amikor végül jött Mike Stone, akinek May szerint „a legjobb fülei voltak az épületben,” és elkészítette a végső változatot. Bár May sosem volt teljesen elégedett ezzel sem, mert úgy érezte, hogy a demó változatban több volt az energia, ezek után mégis évekre szóló munkakapcsolat és barátság alakult ki Stone és az együttes között.

Kompozíció

A „Keep Yourself Alive” kemény, gitárvezérelt rockdal F dúrban, közepesen gyors, percenként 134-es ritmussal. May phaserrel torzított gitárjátéka vezeti be, gyors és erőteljes ritmusszekció támogatja, és az erőteljesen torzított gitár nagy szerepet kap benne mindvégig. A dalt Mercury énekli: May úgy érezte, hogy ő maga jobban át tudná adni a tartalmát, viszont Mercury jobb énekes volt, így potenciálisan nagyobb sláger lehetett. Egy rövid szakaszt Taylor énekelt, erre mintegy válaszként May is elénekelt egy rövid részletet. A gitárszóló eredete a demófelvételig nyúlik vissza. May nem tervezte meg, ösztönösen játszotta el, majd a Tridentes felvételek során megpróbálta továbbfejleszteni, de úgy érezte sehogyan sem sikerül továbblépnie. Ezért visszatért a demófelvételhez, és azt fejlesztette tovább: lelassította a szalagot, és további gitárszólamokkal gazdagította. A gitárján a középső és a húrláb felőli hangszedőket azonos fázisba kapcsolta, hogy „gazdag, telített torzítást” érjen el. A gitárhangzást a Deaky Amp és egy Vox AC30-as kombinációjával torzította tovább.

A szövege az „életben maradásról” szól, Mark Blake szerint röviden: „ne hagyd, hogy a hülyék lenyomjanak.” Ed Rivadavia az AllMusic oldalán úgy vélte, hogy a felszínen egy a helyzetével elégedett, önelégült együttesről szól, valójában azonban „nyughatatlan óda a színtiszta ambícióhoz.” May később elmondta, hogy kissé ironikusan értette a szövegét, az emberek mégis komolyan veszik. Valójában azt a kérdést teszi fel: „lehet többet is kihozni az életből?”

Megjelenés és fogadtatás

1973. július 6-án kislemezen is megjelent. Az együttes kiadója, az EMI öt alkalommal is megpróbálta elhelyezni az egyik leghallgatottabb brit rádió, a Radio 1 lejátszási listájában, de mind az öt alkalommal visszadobták, mondván: túlbonyolított, túl sok idő telik el, mire történik benne valami. A kislemez egyik promóciós változata Mike Appleton asztalára került, aki a BBC The Old Grey Whistle Test zenei műsor producere volt. Megtetszett neki a dal, de mivel nem volt feltüntetve rajta az együttes neve, nem tudtak kivel szerződést kötni, így minden hírverés nélkül felhasználták egy archív, fekete-fehér filmrészlet aláfestő zenéjeként, amelyet azután le is játszottak a The Old Grey Whistle Testben. Az adás után több érdeklődő telefont kaptak a dallal kapcsolatban, híresztelések szerint még a Tridenttől is érkezett egy hívás. Az együttes először nem örült a tévedésnek, de azután mégis felvillanyozta őket a váratlan nyilvánosság. Ettől függetlenül a rádiók nem játszották, a vásárlók pedig nem vették a lemezt, így egyetlen slágerlistára sem került fel. Amerikában ugyancsak a legminimálisabb visszhangot keltette, csak 1975-ben, az együttes sikeressé válása után került fel a Cashbox magazin slágerlistájának 89. helyére.

A kritikusok viszont, bár nem egyöntetűen, de nagyrészt dicsérték. A Record Mirror „nyers, jól felépített kislemez”-nek tartotta. A Disc kritikusa dicsérte a dalban található dobszólót, valamint a „mesterkélten vonzó, homályosan Hendrixre emlékeztető” gitárriffjét. Az NME úgy kezdte a kritikát, hogy „ha ezek a fiúk fele olyan jól néznek ki, mint ahogy hangzanak, még hatalmasak lehetnek,” majd így összegezte a véleményét a dalról: „jó énekes, tiszta felvétel.” Gordon Fletcher a Rolling Stone-ban ahogy az egész albumról, úgy a dalról is pozitívan írt: „direkt, három akkordos rock tényleg döbbenetesen torkon ragad.” Az ismert DJ, John Peel a Soundsban megjelenő kritikájában dicsérte a dalban hallható szintetizátorhangzást – az együttes később emiatt is írta rá az albumai borítójára, hogy nem használnak szintetizátort. A Daily Mirror azt írta: „lerobbantja a fejedet ezzel az ördögi, nagy energiájú rángatózással.” A Melody Maker szerint „hatásos debütálás, erősen phaserezett gitárbevezetővel és energikus énekkel”, de hiányzik belőle az eredetiség, ezért nem lehet nagy sláger, a Sounds szerint pedig „soha nem indul be igazán”.

Visszatekintve a kritikusok nagy része az együttes egyik legjobb dalának tartja. Az Uncut így dicsérte 2011-ben: „tele van nagyszerű tehetséggel; tanúja lehetsz, ahogy a félrevezetően halk szavú fiatal asztrofizikus türelmetlenül próbálja elérni Page, Iommi, Blackmore, és a 70-es évek egyéb felmagasztalt gitáristeneinek szintjét.” Ugyancsak 2011-ben a Pitchfork Media azt írta róla: „egy korai himnuszuk, bemutatja a rá jellemző rétegezett gitárhangzást. Nem igazán hozta azt az operai hangulatot, amelyet az együttes későbbi sikerei, de mégis magával ragadó, jól van összerakva, és őrülten könnyű a kezünket rázni rá egy koncerten.” 2008-ban a Rolling Stone „minden idők 100 legjobb gitárdala” listáján a harmincegyedik helyre került: „Brian May szándéknyilatkozata: egy falanxnyi felülvételezett gitár üvölt kórusban, a ritmust és a textúrát pedig a csúcson is túlmutató effektusok adják. Egy egész albumnyi riff egyetlen dalba sűrítve.”

Élőben

Már 1971 januárjában előadták a koncertjeiken, és 1981-ig szinte minden előadásukon játszották. Szerepelt az 1974. november 20-án a Rainbow Theatre-ben adott koncertjük felvételén, amely 1992-ben Live at the Rainbow címen kizárólag a Box of Tricks kiadvány részeként jelent meg. Felkerült az 1979-es Live Killers koncertalbumra, és az 1984-es We Will Rock You koncertfilmre, amely 2007-ben Queen Rock Montreal címen jelent meg DVD-n.

Előadása sokat változott az évek során, lehetőséget adva az improvizációkra: Mercury gyakran ének rögtönzéssekkel indította, középtájékon pedig Taylor dobszólózott, néha üstdobon. Máskor előfordult, hogy a Flash Gordon albumról való „Battle Theme”, „Flash’s Theme” és „The Hero” dalokat toldották hozzá. Az 1982-es koncerteken nem játszották, majd 1984 és 1985 között tették műsorra újra.

Videóklip

Reklámcélokból a Trident Studios úgy döntött, hogy mind a „Keep Yourself Alive”-hoz, mind a „Liar”-hoz leforgatnak egy promóciós filmet. Először 1973. augusztus 19-én vettek fel egy klipet a Brewery Street Studios-ban, amelyet Barry Sheffield, a Trident egyik menedzsere rendezett. Az együttes visszadobta ezt a változatot, mert nem voltak elégedettek benne a megjelenésükkel és a megvilágítással. A második változatot október 1-jén vették fel a St John’s Wood Studiosban, ezt az együttessel később többször is együtt dolgozó Bruce Gowers rendezte.

Később a véletlen folytán egy harmadik klip is készült hozzá. 1974 júliusában a BBC televízió filmkollázsokat készített a The Old Grey Whistle Test című műsorához. Ennek során az archívumban talált régi, fekete-fehér filmanyagot – ami mint később kiderült, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök választási kampányához készült az 1930-as években – társították a dallal, anélkül, hogy tudták volna, hogy az az – akkor még kevésbé ismert – Queené. A két klip felkerült a 2002-es Greatest Video Hits 1 DVD-re.

Közreműködők

• Ének: Freddie Mercury, Brian May, Roger Taylor
• Háttérvokál: Freddie Mercury

Hangszerek:

• Brian May: elektromos gitár
• John Deacon: basszusgitár
• Freddie Mercury: tamburin
• Roger Taylor: dob

Kislemez

Jegyzetek

Források

• Blake, Mark. Is This the Real Life? – The Untold Story of Queen. London: Aurum (2010). ISBN 978-1-84513-597-3 
• Brooks, Greg – Lupton, Simon. Freddie Mercury élete saját szavaival. Budapest: Cartaphilus (2009). ISBN 978-963-266-046-2 
• Gunn, Jacky – Jenkins, Jim. Queen: As It Began. New York: Hyperion (1992). ISBN 0-7868-8003-1 
• Hodkinson, Mark. Queen: The Early Years, 3. kiadás, London: Music Sales Limited (2004). ISBN 9780711960121 
• Purvis, Georg. Queen: Complete Works. London: Reynolds & Hearn (2007). ISBN 978-1-905287-33-8 
• Sutcliffe, Phil. Queen: A rock koronás királyainak teljes, képekkel illusztrált története. Budapest: Cartaphilus (2010). ISBN 978-963-266-182-7 

További információk

• Dalszöveg
• Keep Yourself Alive. www.queensongs.info. (angolul) Queensongs.info – Részletes dalszerkezet elemzés