Ebben a cikkben a Koppenhágai kritériumok témával foglalkozunk, amely számos területen nagy jelentőséget kapott. A Koppenhágai kritériumok olyan téma, amely felkeltette a szakemberek és a nagyközönség érdeklődését, vitát és vitát generálva a következményeiről és következményeiről. Az évek során a Koppenhágai kritériumok fejlődött, és olyan új szempontokat szerzett, amelyek mélyreható elemzést igényelnek. Ezért rendkívül fontos, hogy alaposan megértsük a Koppenhágai kritériumok-hez kapcsolódó összes szempontot, és ebben a cikkben elmélyülünk a jelentésében, a társadalomra gyakorolt hatásában, valamint a hatékony kezelésének lehetséges alternatíváiban.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A koppenhágai kritériumok kifejezés azt a feltételrendszert jelöli, amelyet az Európai Unió a csatlakozási tárgyalások megkezdésének alapfeltételéül szabott a közösséghez csatlakozni kívánó kelet-európai államok számára.
Az 1990-es évek elején a kelet-közép-európai szocialista államokban rendszerváltások játszódtak le. Az új, „nyugati” irányvonalat követő kormányokban már közvetlenül a politikai fordulatot követő időben megérett a gondolat, hogy országaikat a nyugat-európai intézményi rendszer tagjaivá tegyék. A fő célkitűzések az OECD-be, a NATO-ba és az Európai Unióba való bejutás voltak.
A kelet-közép-európai régió országai azonban ezen időszakban válságon mentek keresztül. A bizonytalan gazdasági és szociális helyzet, a nacionalizmus megjelenése az államközi kapcsolatokban, illetve a demokrácia kiforratlansága miatt a jelentkezők bizalmatlanságot ébresztettek az Unió döntéshozóiban.
Az Unió belső vitái során végül a kelet-európai államok csatlakozási szándékát támogatók kerekedtek felül. Az Unió kidolgozott egy feltételrendszert, amelyet az 1993-as júniusi koppenhágai csúcstalálkozón tárt a jelentkező országok elé.
Az Unió kinyilvánította, hogy a jelöltek felkészültségét a kritériumok mentén, de szubjektív mércéje szerint vizsgálja.
Koppenhágában az EU először határozta meg a csatlakozni kívánó államok számára a belépés feltételeit. Új jelenség volt, hogy a csatlakozás feltételei között gazdasági szempontok is megjelentek.
E kritériumrendszer mentén kezdték el a kelet-európai országok az EU-csatlakozásra való felkészülést.