Mai cikkünkben a Krizsánné Csíkos Antónia-et különböző nézőpontokból elemezzük, hogy megértsük jelentőségét és relevanciáját a különböző kontextusokban. A Krizsánné Csíkos Antónia olyan téma, amely kiterjedt vitákat vált ki, és nagy érdeklődést vált ki a mai társadalomban. A történelem során a Krizsánné Csíkos Antónia kulcsszerepet játszott az emberiség fejlődésében, és különböző tudományágak tanulmányozásának tárgya volt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Krizsánné Csíkos Antónia különböző aspektusait, megvizsgálva társadalmi, gazdasági, kulturális és személyes vonatkozásait. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Krizsánné Csíkos Antónia hogyan fejlődött az idők során, és milyen hatással van a mai életünkre. Kétségtelen, hogy a Krizsánné Csíkos Antónia olyan téma, amelyet érdemes alaposan elemezni, hogy megértsük valódi hatókörét és jelentését.
Krizsánné Csíkos Antónia | |
Született | 1887. július 5. Debrecen |
Elhunyt | 1987. július 3. (99 évesen) Nagybánya |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Krizsán János |
Foglalkozása | festőművész |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Krizsánné Csíkós Antónia (Debrecen, 1887. július 5. – Nagybánya, 1987. július 3.) magyar festő. 1909-től tanult és alkotott a nagybányai művésztelepen, férjével, Krizsán Jánossal halálukig kitartottak a festőtelepen.
Deák-Ébner Lajos női festőiskolájában tanult 1904/1905–1908/1909 között a Képzőművészeti Főiskolán. Ugyanitt később (1913/1914) Réti István festőosztályában tanult. Először 1909 nyarán látogatott a nagybányai művésztelepere, majd 1911-1915. között minden nyáron visszatért, munkáit Réti István korrigálta. Majd az iskolán kívül önállóan dolgozott, állandó nagybányai lakos lett.
Folyamatosan bekapcsolódott a kolónia életébe művészetszervező munkájával, 1922-ben felvételt nyert a Nagybányai Festők Társaságába. Az 1920-as években Bécsben, Párizsban járt tanulmányúton Krizsán Jánossal. 1927-ben feleségül ment Krizsán Jánoshoz. Veresvízen, a Zazar jobb partján, az egykori bányásznegyedben építettek maguknak műtermet közel Börtsök Samu családjának házához. A Morgó, a Kőalja, a Virághegy és a Kereszthegy bőven termett szelídgesztenyét, a hatalmas gesztenyefák virágzása, őszi szürete, leveleinek aranysárgába borulása gyakori témája volt a nagybányai festőknek, Krizsán János és Csikós Antónia egész sorozatokat festettek erről az egzotikus természeti jelenségről.
A nagybányai plein air és a gazdag kolorit jellemezte az ő festészetét, főleg figurális festéssel foglalkozott, de a természet utáni tájképfestésbe is beletanult. Az 1910-es évek első felében kezdett kiállítani a Műcsarnokban, 1914-ben nagy sikere volt nővéréről készített finom, kifejezésteljes arcképmásával mind a művészek, mind a közönség körében. Ő is azok közé a nagybányai művészek közé tartozott, akinek képeit örömmel rakták ki a nagybányai cukrászdák falaira, mintegy növelve a művésznő ismertségét, számos kiállításon részt vett a nagybányai festőtársakkal.
A második világháború után bekapcsolódott a romániai művészeti életbe, tagja lett a Romániai Képzőművész Szövetségnek, rendszeresen kiállított csoportos tárlatokon. 1972-ben romániai állami kitüntetést kapott. Műveit a debreceni Déri Múzeum és a nagybányai múzeum őrzi. Állandó lakhelyén, Nagybányán érte a halál, férje , Krizsán János mellé temették a nagybányai volt református temetőbe.