La Stampa
A mai világban a La Stampa olyan nagy jelentőségű téma, amely minden korosztály és hátterű ember figyelmét felkeltette. A technológia fejlődésével és a globalizációval a La Stampa érdeklődési területté vált azok számára, akik szeretnék megérteni és kezelni a modern társadalom előtt álló kihívásokat. A történelem során a La Stampa tanulmányozás, vita és elmélkedés tárgya volt, és relevanciája a jelenlegi kontextusban tagadhatatlan marad. Ebben a cikkben a La Stampa különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, elemezzük a hatását különböző területeken, és megfontoljuk a lehetséges megoldásokat a következményeinek kezelésére.
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| La Stampa | |
 | |
 | |
| Adatok | |
| Típus | országos napilap |
| Formátum | berliner |
| Ország | Olaszország |
| Alapítva | 1867. február 9. mint Gazzetta Piemontese |
| Tulajdonos | Italiana Editrice S.p.A |
| Kiadó | Italiana Editrice |
| Főszerkesztő | Maurizio Molinari |
| Szerkesztő | Massimo Gramellini, Cesare Martinetti, Luca Ubaldeschi |
| Példányszám | 160 304 (2016.június) |
| Nyelv | olasz |
| Székhely | via Lugaro 15,Torino, Olaszország |
| ISSN | 1122-1763 |
| A La Stampa weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz La Stampa témájú médiaállományokat. | |
A La Stampa (magyarul: A Sajtó) egy torinói székhelyű olasz napilap. Az újság elődje a Gazzetta Piemontese volt, 1867-ben alapult és a mai nevét 1895-től használja.
Története
Alapítása
1867-ben jelent meg az újság elődje a Gazzetta Piemontese első száma, a lapot Vittorio Bersezio író és újságíró alapította meg. Eleinte 7-8000 példányban jelent meg naponta kétszer: reggel és délután. Az újságot 1880-ban Luigi Roux liberális politikus vette meg, aki a lap igazgatója lett.
1894-ben az újság társtulajdonosa az újságíró Alfredo Frassati lett. Az újság neve 1895-ben lett La Stampa. Az újság szerkesztősége ekkor Torinóban a Piazza Solferino egy épületébe költözött.
Az újság rövidesen 50 ezres példányszámban jelent meg.
Az újság Olaszország első világháborús belépéséről semleges nézőponttal számolt be.
Agnelli család tulajdonában
1920-ban az újság az Agnelli-Gualino pénzügyi-ipari csoporthoz került. Az újság Giacomo Matteoti 1924-es gyilkossága után Mussollini-ellenes hangvételű lett. Frassatinak le kellett mondania és eladnia a tulajdonrészét, ezt Frassati nem tette meg. 1925. szeptember 29-én az újság kiadását felfüggesztették (figyelmeztetés volt a fasiszta hatalom részéről), november 9-én lemondott. Az ő vezetésének utolsó évében 1925-ben az újság elérte a 176 ezres példányszámot.
1926-ban az Angelli család lett a vezetője (a FIAT tulajdonosai voltak). Andrea Torre lett az új vezető, aki a fasiszta hatalom kiszolgálójává tette a lapot. Az újság hamarosan új székházba költözött: Torinóban a via Roman található egyik palotába, amely a Galleria San Federico bejáratánál volt. Az újság a fasizmus bukása után a Nemzeti Felszabadító Bizottság ellenőrzése alá került így a lap visszatért a fasizmus előtti idők szellemiségéhez.
1948-1990 között
1948 és 1968 között Giulio De Benedetti lett az igazgató, akit Vittorio Valletta a lapot tulajdonoló FIAT elnök-vezérigazgatója két okból nevezett ki: tegye a lapot népszerűvé a FIAT gyári munkásai között, akik főleg a kommunista szellemiségű l'Unitá olvasói voltak és hogy hódítsa meg a Gazzetta del Popolo olvasóit. Az újság a belföldi hírek mellett immár külföldi híreket is megjelentetett és több hirdetőt is sikerült szereznie. Az La Stampa ekkor egy színvonalas lapnak számított, ami megőrizte függetlenségét is. A La Stampa Torino és Olaszország első számú napilapjává vált. A kereszténydemokrata-szocialista koalíció uralta olasz sajtóban ez a napilap kínált egyedül alternatívát.
Az 1960-as évek közepére az újság 375 ezres példányszámot ért el. 1968-ban Alberto Ronchey újságíró és szociológus lett az új igazgató, Valletta helyébe Gianni Agnelli lépett, aki azt akarta, hogy a La Stampa lépjen túl észak-olasz regionális újság szerepén és legyen országos napilap. Ronchey vezetése alatt előtérbe kerültek a külföldi és a gazdasági hírek. A kulturális rovathoz tanácsadónak hívta Guido Piovene írót.
1973-ban távozott Ronchey a lap éléről helyébe Arrigo Levi került. Ekkor a legnagyobb olasz napilap a Corriere della Sera baloldalra tolódott, a La Stampa pedig erre válaszul jobbközép szellemiségű lett. Az újság az 1974-es olaszországi válásról szóló népszavazás kapcsán a nem mellett foglalt állást. 1975-ben megjelent a lap kulturális melléklete a Tuttolibri. Ekkora az újság elérte az 500 ezres példányszámot.
1977. november 16-án Carlo Casalegno főszerkesztő-helyettest terroristák támafták meg és négyszer fejbe verték. Casalegno november 29-én meghalt. Ez volt az első eset, hogy a Vörös Brigádok szándékos emberölést követtek el újságíró ellen.
Az újság az 1980-as évekre megelőzte a La Repubblica eladási mutatóit.
Jegyzetek
- ↑ Alfredo Frassati era il padre del beato Pier Giorgio Frassati.
- ↑ Vittorio Zucconi scrive, in Parola di giornalista: «Un giorno che un acquazzone e una piena spazzarono via un bel ponte stradale appena costruito dalla Fiat e inaugurato alla presenza di autorità civili e militari, escogitò De Benedetti stesso un titolo di prima pagina azzeccato sopra l'imbarazzante foto di quell'opera scomparsa alla prima pioggia: "Piove, ma si ricostruisce".»
- ↑ Vittorio Zucconi, Parola di giornalista, la Repubblica