Ebben a cikkben elmélyülünk a Latin Unió lenyűgöző világában, feltárva annak számos oldalát, és belemélyedve a mai társadalomra gyakorolt hatásaiba. A Latin Unió emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon, vitát és elmélkedést váltva ki relevanciájáról és hatásáról. Ennek mentén elemezzük időbeli alakulását, valamint a különböző területekre gyakorolt hatását, a kultúrától a technológiáig. Hasonlóképpen azokra a kihívásokra és lehetőségekre fogunk összpontosítani, amelyeket a Latin Unió jelenleg jelent, és foglalkozunk a globalizált és folyamatosan változó kontextusban való fontosságával.
Latin Unió | |
A Latin Unió tagországai | |
Alapítva | 1954. május 15. |
Megszűnt | 2012. július 31. |
Székhely | Párizs ( é. sz. 48° 46′, k. h. 2° 11′) |
é. sz. 48° 46′, k. h. 2° 11′Koordináták: é. sz. 48° 46′, k. h. 2° 11′ | |
A Latin Unió weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Latin Unió témájú médiaállományokat. |
A Latin Unió (spanyolul Unión Latina, portugálul União Latina, franciául Union Latine, olaszul Unione latina, románul Uniunea Latină, katalánul Unió Llatina) az 1954-es Madridi Megegyezés nyomán létrehozott kormányközi szervezet volt, melynek célja az újlatin nyelvű népek identitásának ápolása és kulturális örökségük értékesítése és terjesztése volt.
2012-ben pénzügyi válság sújtotta a szervezetet, ezért minden funkcióját leállították, elbocsátották a személyzetet, és a titkárság átszervezését szorgalmazták.
A Latin Uniót 1954-ben alapították, de csak 1983 óta működött ténylegesen. Tagjainak száma, a Madridi Megegyezés ratifikálása útján vagy utólagos csatlakozás révén – megszűnéséig –, 12-ről 38-ra nőtt. Megszűnésekor csaknem az összes olyan országot csoportosította, amelyek a tagjai lehetnek. Ezek a következő, 1992-ben leszögezett követelményeknek legalább egyikét teljesítették:
A Latin Unió eleinte Spanyolországra, Portugáliára, Latin-Amerikára és más volt spanyol és portugál gyarmatokra korlátozódott, de megszűnésekor a világ minden részén jelen volt. 36 állam volt a tagja és négy kormánynak (Argentínának, Mexikónak, a Szuverén Máltai Lovagrendnek és a Vatikánnak) volt megfigyelői státusza. Székhelye Párizsban volt. A Latin Unió költségvetését a tagországokra kirótt kötelező hozzájárulások táplálták.
A szervezet sokoldalú, minden tagállamot érintő projekteket fejlesztett ki, és képviseleti hálózattal rendelkezett húsz országban.
Az alábbi területeken tevékenykedett:
A Latin Unió hivatalos nyelvei a spanyol, a francia, az olasz, a portugál, a román és a katalán voltak. Az első négyet használták munkanyelvként. Minden általános elterjedésű szöveget lefordíttottak erre a négy nyelvre, egyeseket románra is.
A Latin Unió négy földrészen volt jelen. Tagállamai a következők voltak:
Az Unió négy, megfigyelő státusú országgal is rendelkezett: