Lendvai vár

Napjainkban a Lendvai vár olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette szerte a világon. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Lendvai vár életünk fontos részévé vált. Ezt szem előtt tartva alapvető fontosságú, hogy megértsük a Lendvai vár fontosságát és relevanciáját a mai társadalomban. Ebben a cikkben a Lendvai vár különböző aspektusait és hatását fogjuk megvizsgálni a különböző területeken, a gazdaságtól a kultúráig. Hasonlóképpen elemezni fogjuk, hogy a Lendvai vár milyen szerepet játszik az emberek mindennapi életében, és hogyan alakítja a jövőt. Kétségtelenül a Lendvai vár olyan probléma, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, és kulcsfontosságú, hogy tisztában legyünk következményeivel és következményeivel.

Lendvai vár
Ország Szlovénia
Mai településLendva község

Elhelyezkedése
Lendvai vár (Szlovénia)
Lendvai vár
Lendvai vár
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 34′ 01″, k. h. 16° 27′ 10″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 01″, k. h. 16° 27′ 10″
A Wikimédia Commons tartalmaz Lendvai vár témájú médiaállományokat.

A lendvai vár a muravidéki város felett magasodó szőlőhegy, a Lendva-hegy oldalában épült a középkorban, a stratégiailag fontos Zágráb-Körmend és Regede-Muraszombat-Kanizsa utak kereszteződésénél. A vár Lendva városának egyik kiemelkedő építészeti és turisztikai látványossága, kulturális intézménye.

Története

A 12. század második felétől a német lovagi származású Hahót-Buzád nemzetség Zala vármegyei birtokain 19 erődítmény mutatható ki, amelyek között szerepel a lendvai vár is. A helyszínen eddig végzett kisebb régészeti kutatások azonban azt mutatták, hogy az erődítmény már ezt megelőzően is létezett. A középkori (Alsó)Lendváról a legrégibb ismert írásos forrás egy oklevél 1192-ből, amely (Alsó)Lendva helységnek a Hahót (Hahold) család tulajdonába kerüléséről tanúskodik. A vár és település a 13. század első felében a Hahót-Buzád nemzetség alsólendvai ágának birtokközpontjává vált. A 13. század folyamán, a tatárjárás, valamint II. Ottokár cseh király ostromai után I. Alsólendvai Istvánnak (I. Hahót István) teljesen fel kellett az épületet újítani. 1272-ből vannak írásos források arra, hogy a Hahót nembeli Hahót magát Lendva urának, („dominus de Lindau”) nevezi.

A Hahót nemzetség, a későbbi alsólendvai Bánffy család csaknem három évszázadig a legtekintélyesebb magyarországi főúri családok között szerepelt. A család tagjai többször viselték a Szlavónia és Horvátország bánja, Zala vármegye főispánja, a királyi pohárnokmester, asztalnokmester, ajtónállómester, főlovászmester, tárnokmester és/vagy országbíró címet. A legmagasabb méltóságot a családból VI. Bánffy János érte el, akit Szapolyai János, magyar király nádorrá nevezett ki. A középkori Lendva fejlődésére a Bánffy család nagy hatással volt. I. Lajos magyar király 1366-ban Szent Simon és Judás napjára, azaz október 28-ra vásárjogot adományozott Alsólendvának, mégpedig ugyanazon jogokkal és jelleggel, mint például Buda városának. Alsólendvát 1378-tól rendszeresen oppidiumként, azaz mezővárosként tartották számon. Az 1389-es birtokmegosztásban a város civitasként is szerepel.

A 15. században VI. Bánffy Miklós, aki Mátyás király lelkes híve volt, 1477-ben örökös grófi címet is kapott. A király 1474-ben őt küldte el Nápolyba leendő feleségéért, Beatrixért. A nápolyi királykisasszony és kísérete, amelynek tagja volt a király édesanya, Szilágyi Erzsébet is, 1474. november 24-én az alsólendvai várban szállt meg. Később, 1480. augusztus 28-án maga Mátyás király is járt itt.

A Bánffyak a reformáció idején áttértek a protestáns hitre. A városban 1573-ban nyomdát hoztak létre, ami a magyar protestantizmus fontos intézménye lett. Hoffhalter Rudolf műhelyéből több fontos kiadvány, köztük Kultsár György prédikátor három ismert magyar nyelvű könyve került ki.

A mohácsi csata, valamint Szigetvár és (Nagy)Kanizsa elfoglalása után Alsólendva környékét is veszélyeztette a török.A 16. század végén és a 17. század elején a törökök rendszeresen támadták a várost és a várat. A legnagyobb erejű támadás az 1603-as török ostrom lehetett. A várat 800 katona védte 12 ágyúval. A váron kívül 500 lovas és gyalogos várta a támadókat. Egy külső erődítményben 80 fegyveres állomásozott. A védekezés sikeres volt, az alsólendvai vár soha nem került török kézre.

1645-ben férfiágon kihalt a Bánffy család, a lendvai uradalmat nőági leszármazás révén a Nádasdy család örökölte. Amikor Nádasdy Ferencet a Wesselényi-összeesküvésben való részvételért 1671-ben kivégezték, a lendvai vár és birtok a koronára szállt.

Néhány év múlva Esterházy Pál nádor kapta meg a várat. Az Esterházy család építtette át azt a 18. század elején mai formájára, barokk stílusban, mégpedig – Dervarics Kálmán 19. századi helytörténész szerint – az I. Lipót iránti hálából „L” alakban.

A várban 1872-től 1896-ig iskola is működött. Az épületet a jugoszláv hadsereg a két háború közötti időszakban laktanyának használta, majd a második világháború után ismét általános iskola működött benne. Az erődítmény külső falait 1947-ben bontották le.

1972 óta működik a várban a Lendvai Galéria és Múzeum kétnyelvű intézménye.

Jegyzetek

Források

  • Lendva: Göncz László – Halász Albert: Lendava/Lendva: Tanulmányok Lendva történelméből. Győr: Hazánk Könyvkiadó. 1996. ISBN 963 7586 43 1  
  • Lendva820: Király M. Jutka: Lendva 820 éve - 820 let mesta Lendava. Lendva: Magyar Nemzetiségi Tájékoztató Intézet. 2013. ISBN 9789619300831 magyar-szlovén kétnyelvű kiadvány  
  • Múzeum: AZ (ALSÓ)LENDVAI VÁR RÖVID TÖRTÉNETE. www.gml.si. Lendva: Galéria-Múzeum Lendva (2014) arch
  • Vándor: Vándor László: A Hahót-Buzád nemzetség birtokközpontjának kialakulása Zala vármegyében (Az alsólendvai vár keletkezésének körülményei). In Göncz László (szerk): Lendva 1192-1992: Tanulmányok Lendva történelméből. Győr: Hazánk Könyvkiadó. 1994. 58–63. o.  

További információk

Kapcsolódó szócikkek