Lotz Károly (festő)

Ebben a cikkben a Lotz Károly (festő) témakörben fogunk elmélyülni, amely téma az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette. A Lotz Károly (festő) egy olyan téma, amely sokféle szempontot felölel, a társadalomra gyakorolt ​​hatásától az üzleti világra gyakorolt ​​​​hatásig. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Lotz Károly (festő) különböző oldalait, és megvizsgáljuk, hogyan fejlődött az idők során. Ezen túlmenően megvizsgáljuk ennek jelentőségét ma, és megvitatjuk a jövőbeni lehetséges hatásait. A Lotz Károly (festő) eredetétől kortárs alkalmazásaiig olyan téma, amely továbbra is érdeklődést és vitát vált ki, és izgatottan várjuk, hogy ebben a cikkben tanulmányozzuk.

Lotz Károly
Önarcképe, 1870 körül
Önarcképe, 1870 körül
Született1833. december 16.
Bad Homburg vor der Höhe
Elhunyt1904. október 13. (70 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafestőművész
IskoláiBécsi Műszaki Egyetem (1852–)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (28-díszsor-40)
A Wikimédia Commons tartalmaz Lotz Károly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Lotz Kornélia portréja (1890 k.)
Felesége, Ónody Anna

Lotz Károly (Homburg vor der Höhe, Hessen tartomány, 1833. december 16.Budapest, 1904. október 13.) német származású magyar festőművész, a 19. századi akadémikus magyar fal- és portréfestészet jelentős képviselője.

Élete

Wilhelm Christian Lotz és Antonia Höfflick (Höfflich) nyolcadik gyermekeként született a Homburg vor der Höhe nevű településen, Hessen tartományban. Apja Gusztáv hessen-homburgi herceg kamarásaként (udvarnok, Hofintendant) szolgált. Jelen volt a bécsi kongresszuson is, és amikor Homburg képviselője, Sinclair báró hirtelen elhunyt, rövid ideig ő látta el az ügyvivői feladatokat. Gusztáv herceget, aki osztrák katonai szolgálatban állt, 1817-ben Erdélybe vezényelték a csapataival. Wilhelm Christian Lotz ekkor ismerte meg Budán Höfflich Antóniát (*1802. március 7.), egy budai német patikus lányát, akit 1820-ban feleségül vett. Homburgba költöztek, és házasságukból nyolc gyermek született – közülük Károly volt a legfiatalabb. Az anya katolikus volt, de az apa református, így Károlyt is annak keresztelték.

Wilhelm Lotz 1841. október 1-jén elhunyt. Özvegye a gyerekekkel 1842 nyarán visszatért Magyarországra, és Vácott éltek. Ettől, vagyis nyolcéves korától kezdve az anyja katolikusnak nevelte Károlyt, az iskolai iratokban is így szerepel. A gimnáziumi tanulmányait 1844 őszén kezdte el a váci piarista gimnázium I. grammatikai (nyelvészeti) osztályában, ahol már magyar nyelven folyt a tanítás, majd a következő tanévben (1845/1846) a pesti piarista gimnáziumban folytatta. Itt első eminens volt, a rangsorban harmadikként Kelety Gusztáv következett utána. 1846 őszén a család Pestre, a Képíró utcába költözött, ahol Lotzné magán leánynevelő intézetet vezetett, így Lotz Károly 1846/1847-ben a pesti piarista gimnázium 3. grammatikai osztályában folytatta a tanulást. Itt Hanák János piarista volt a tanára, az egyik osztálytársa pedig Marastoni Jakab festő fia, József, aki később szintén grafikus és litográfus lett. Károly az év végi vizsgán a legkitűnőbben szavalók között szerepelt. Az egyik első fönnmaradt rajza, amely a vegyesházi királyok családfáját ábrázolja, szintén a pesti gimnáziumban készült, 1847-ben.

Ezután nem a piaristáknál, hanem Marastoni Jakab festőiskolájában tanult tovább, emellett zenésznek készült, és szobrászati tanulmányokat is folytatott. A szabadságharc eseményeit helyszín és esemény tekintetében pontos akvarelleken rögzítette. 1852-ben Bécsben folytatta festészeti tanulmányait.

1857-ben segédkezett a bécsi görögkeleti templom falképeinél. Az 1860-as évek elejétől Magyarországon festett, az évtized közepétől ismertté vált. 1868-ban jelent meg az Arany Album, amelyben Arany János verseinek illusztrációiként Lotz Károly és Than Mór fényképezett rajzai szerepelnek.

1881-ben Hunyadi János halála című festményével Ipolyi Arnold püspök díját nyeri el. 1885-től a Mintarajz-tanoda, majd a nők számára létesült Festészeti Tanoda tanára volt. 1896-ban a Magyar Királyi Szent István-rend kiskeresztjével tüntették ki Munkácsy Mihállyal és Benczúr Gyulával együtt.

Több utat tett Németországban, s egy ideig Salzburgban tartózkodott. Halálakor Berzeviczy Albert kultuszminiszter a nemzet halottjának nyilvánította, s 1904. október 15-én a Műcsarnokban ravatalozták fel.

Műveiről

  • A Magyar Nemzeti Múzeum, a Pesti Vigadó, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Állami Operaház, a Szent István-bazilika és az Országház falfestményeit alkotta meg. Monumentális történelmi és mitológiai tárgyú képek fűződnek a nevéhez. „Se szeri, se száma fal-, olaj-, vízfestményeinek, tanulmányrajzainak” – olvassuk Ybl Ervin monográfiájában.
  • Legjelentékenyebb munkája 1884-ből származik: ez az Operaház Olympus-freskója. Allegorikus alakokat fest a pécsi székesegyház számára, majd hasonló stílusban az MTA szekkó-faliképeit alkotja meg. 189495-ben a Kúria és az Országház mennyezetképeinek megalkotásával, Hauszmann Alajos javaslatára, őt bízzák meg. Magyarország apoteózisa c. faliképének centrumában az allegorikus Hungária palástos alakja áll. Ennek párja a Törvényhozás apoteózisa.
  • Faliképei mellett a maga korában kevésbé értékelték aktfestészetét, amely talán időtállóbb, mint a „főművei”. Mitológiai tárgyú aktképeinek (Bacchánsnők, Psyché, Fürdés után stb.) állandó modellje rajongasig szeretett nevelt lánya, Kornélia volt. Falfestészete már a saját korában másodlagos, „akadémikus neoreneszánsz” művészetnek bizonyult. „Lotz festői képzelete az Olympus fényétől ittasodott meg. A görög–római istenek, hősök, démonok és allegorikus alakok népesítik be képeit. (…) Pollák neoklasszicizmusa és Ybl Miklós neoreneszánsza volt az igazi háttere Lotz Károly rokonszellemű falfestményeinek” – olvassuk a máig egyetlen, az életművének szentelt monográfiában.

Családja

Lényegében 1885-től élettársi viszonyban volt Ónody Annával, Jakobey Károly feleségével. 1890-es válásuk és Jakobey halála után 1891-ben feleségül vette, és együtt éltek Lotz haláláig.

Gyermekei

Mivel Ónody Annának ítélték a gyermekeit, Lotz a nevére vette őket: Ilonát, Viktort és Kornéliát, aki a múzsája, sok képének a modellje lett.

Értékelése

Korának egyik legfoglalkoztatottabb freskófestője. Az alak- és aktábrázolásban, a portréfestésben, a tájkép- és állatábrázolásban egyaránt megcsillogtatta tehetségét, készségét, képzelőerejét és mesterségbeli tudását. Merített az ókori mitológiából, a Bibliából, s ihlette a magyar paraszti táj, melyet plein air stílusban ábrázolt. A barbizoni iskola utódja és a nagybányai iskola elődje volt e téren. Egyik jeles tanítványa Stein János.

Galéria

Jegyzetek

  1. a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  2. Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b BnF források (francia nyelven)
  4. a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  5. A kegyes rendi budai királyi főgymnasium ifjúságának érdem szerinti sorozata,
  6. A Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Budapesti gimnázium levéltára, Régi levéltár (III.9.a), Anyakönyvek
  7. Nemzeti Újság, 1847. aug. 5.
  8. Szekér Barnabás, in Hitre, tudásra: A piaristák és a magyar művelődés, szerk. Koltai András, I, Budapest, 2017, 352 (5.11)
  9. Újpesti Helytörténeti Értesítő
Síremléke a budapesti Fiumei Úti Sírkert díszparcellájában (28-díszsor-40). Pásztor János alkotása

Szakirodalom

  • Tragor Ignác, Vác műemlékei és művészei, Vác, 1930, 89-90.
  • Ybl Ervin: Lotz Károly élete és művészete, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1938
  • Barát Endre: Alvó Vénusz. Regény Lotz Károly életéről, Corvina, Budapest, 1974

További információk