Lujza szász–gotha–altenburgi hercegnő (1800–1831)

A mai világban a Lujza szász–gotha–altenburgi hercegnő (1800–1831) nagyon fontos témává vált és sok embert érdekel. Legyen szó koncepcióról, kiemelkedő személyiségről, történelmi eseményről vagy aktuális témáról, a Lujza szász–gotha–altenburgi hercegnő (1800–1831)-nek sikerült felhívnia magára a figyelmet és vitát kelteni a társadalom számos területén. Hatása különböző területeken volt jelen, a politikától és a gazdaságtól kezdve a kultúráig és a szórakoztatásig. Mivel a Lujza szász–gotha–altenburgi hercegnő (1800–1831) továbbra is előkelő helyet foglal el a globális napirenden, kulcsfontosságú, hogy mélyebbre vessünk kontextusában, következményeiben és relevanciájában a mai világban. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Lujza szász–gotha–altenburgi hercegnő (1800–1831) jelenségét és annak különféle következményeit, átfogó és objektív képet adva erről a ma nagyon fontos témáról.

Lujza
Prinzessin Luise Pauline Charlotte Friederike Auguste von Sachsen-Gotha-Altenburg

Szász–coburg–saalfeldi hercegnéje
Uralkodási ideje
1817 1826
UralkodóházErnestine-ág
Született1800. december 21.
Gotha
Elhunyt1831. augusztus 30. (30 évesen)
Párizs
NyughelyeSt. Moriz templom
ÉdesapjaÁgost szász–gotha–altenburgi herceg
ÉdesanyjaLujza Sarolta mecklenburg–schwerini hercegnő
Házastársa
  • I. Ernő
  • Alexander von Hanstein, Pölzig és Beiersdorf grófja
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz Lujza témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lujza szász–gotha–altenburgi hercegnő, szász–coburg–gothai hercegné (Gotha, 1800. december 21.Párizs, 1831. augusztus 30.) Viktória brit királynő anyósa.

Származása

Lujza hercegnő Ágost szász–gotha–altenburgi herceg (1772–1822) és Lujza Sarolta mecklenburg–schwerini hercegnő (1779–1801) egyetlen gyermeke volt.

Élete

Lujza 1817. július 31-én a gothai Friedenstein kastélyban ment feleségül I. Ernő szász–coburg–gothai herceghez.

1824-ben Lujzát St. Wendelbe, a Lichtenbergi Fejedelemség fővárosába küldték. A szeretője, Alexander von Hanstein követte őt. 1826. március 31-én Ernő elvált a feleségétől. 1826. július 19-én Alexander Pölzig és Beiersdorf grófja lett és 1826. október 18-án feleségül vette Lujzát.

1831-ben a házaspár egy párizsi orvoshoz utazott.

Gyermekei

Ernő és Albert az anyjával


Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  5. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)

További információk

  • Albert Schumann: Luise. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB).  19. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1884,  630 f. oldal (németül)
  • Paul von Ebart: Luise Herzogin von Sachsen-Coburg-Saalfeld. Ein Lebensbild nach Briefen derselben. Minden 1903 (Digitalisat)
  • Hans-Joachim Netzer: Albert von Sachsen-Coburg und Gotha. Ein deutscher Prinz in England. Beck, München 1988, ISBN 3-406-33000-2.
  • Josef Dreesen, Gerhard Schnur: Luise. Herzogin von Sachsen-Coburg-Saalfeld, 1800–1831. Ein Porträt. = Luise, Duchess of Saxe-Coburg-Saalfeld. A Portrait. Stadtmuseum St. Wendel, St. Wendel 2006, ISBN 3-928810-61-8.
  • Rosemarie Barthel: Prinzessin Luise von Sachsen-Gotha-Altenburg. Stamm-Mutter des englischen Königshauses. Quelleninventar mit ausgewählten Dokumenten des Thüringischen Staatsarchivs Gotha (= Schriften des Thüringischen Staatsarchivs Gotha. Bd. 2, ISSN 1612-0582 = Friedensteinsche Quellen. Bd. 2). Thüringisches Staatsarchiv, Gotha 2009.
  • Ulrike Grunewald: Luise von Sachsen-Coburg-Saalfeld. (1800–1831). Lebensräume einer unangepassten Herzogin. Böhlau, Köln u. a. 2013, ISBN 978-3-412-21108-0, (Zugleich: Mainz, Universität, Dissertation, 2012).
  • Ulrike Grunewald: Die Schand-Luise. Der Skandal um Queen Victorias verstoßene Schwiegermutter, Darmstadt: wbg Theiss 2018, ISBN 978-3-8062-3889-1.
  • Harald Sandner: Das Haus Sachsen-Coburg und Gotha. Eine Dokumentation zum 175-jährigen Jubiläum des Stammhauses in Wort und Bild. (1826 bis 2001). Druck- und Verlagsanstalt Neue Presse, Coburg 2001, ISBN 3-00-008525-4, S. 55–64.